A napokban több írást is ihletett Képviselőné Háztartásbeli Andrea, azaz a képviselői vagyonnyilatkozatokban szereplő mintanév. Ezek a cikkek rámutattak arra, hogy a kormány intézkedései a női foglalkoztatottság növelése, valamint a gyermekvállalás ösztönzése terén ellentétes irányba mutatnak a nyugati mintákkal. Szekeres Valéria véleményével szemben ugyanakkor nem konzervatív nőpolitika van előkészülőben, hiszen konzervatív politikus Angela Merkel is mégis haladó álláspontot képvisel ez ügyben. Az alapvető megközelítést tekintve kormányoktól függetlenül korszerűtlen a hazai megközelítés e kérdésben. Magyarországon ugyanis még mindig demográfiai, és nem nemzetgazdasági, esélyegyenlőségi szempontból közelítjük meg a kérdést.

Észre kell venni, hogy a demográfiai csökkenés nem visszafordítható a gyermekvállalás és az otthonmaradás explicit ösztönzésével. Csak akkor növelhető a gyermekvállalási kedv, ha a megfelelő anyagi, infrastrukturális háttér biztosított ehhez. Ez viszont a nők munkaerő-piaci jelenlétének növelésével, a bérkülönbségek csökkentésével, és a gyermekellátás feltételeinek biztosításával lehet elérni. A nők 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíjazásának lehetőségének biztosítása, azzal a szándékkal, hogy majd ők vigyáznak az unokákra, épp ellentétes irányba hat. Szembe megy azzal az Európa-szerte megfigyelhető törekvéssel, amely a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében igyekszik egyre jobban kitolni a munkában töltött évek számát. Ráadásul egy ilyen jellegű intézkedés sem az államot, sem a piaci szférát nem ösztönzi a gyermekellátáshoz kapcsolatos szolgáltatások (bölcsőde, óvoda, bébiszitter) bővítésére, bebetonozva a jelenlegi csapdahelyzetet.

Választást kell adni a nőknek. Annak lehetőségét, hogy megfelelő infrastrukturális háttértámogatással eldönthessék, távmunkával, részmunkaidőben dolgoznának gyermeknevelés mellett, vagy szülést követően rövid időn belül önként, munkaszeretetből, elhivatottságból (és nem anyagi kényszerből) visszatérnek dolgozni. Ehhez teljes mértékben át kellene alakítani mind a munkahelyek, mind a gyermekellátás szemléletmódját. Ösztönözni kellene a távmunka és részmunkaidő elterjedését, az apák fokozott szerepvállalását a nevelésben csakúgy, mint a ház körüli teendők (mosás, főzés, takarítás, gyermekfelügyelet) kiszervezésének adókedvezményekkel történő támogatását. Ez egyszerre segíti elő a munkahelyteremtést, hiszen jelentősen megnöveli a szolgáltató szektort, valamint a gazdasági növekedést, mivel a magasan képzett nők (hazánkban mára már több a női diplomás, mint férfi) tudása, értékteremtő képessége nem veszne kárba. Idővel aztán egyszer csak azon kapnánk magunkat, hogy a vagyonbevallásokon Háztartásbeli Andreák helyett, Dr. Önmegvalósító Bernadettek szerepelnek.