Ha a címben szereplő kérdést feltennénk az utca emberének, akkor valószínűleg annyi féle felelet születne, ahány riportalany vállalkoznak a válaszadásra. Ez persze nem véletlen, hiszen egy politikai kampány sikeressége, vagy éppen kudarca rendkívül sok tényező együttes hatásán múlik: célba találó, mobilizáló üzenetek megfogalmazása, negatív és pozitív kampányelemek megfelelő arányú alkalmazása, rendelkezésre álló erőforrások, marketing eszközök és stratégiák kiválasztása, stb.
Itt most nem is egy minden részletre kiterjedő kampányelemzésbe szeretnék bocsátkozni, hanem egy olyan elemi fontosságú tulajdonságra szeretném felhívni a figyelmet, amely a kampányok esetében a legfontosabb sikertényező lehet, de szélesebb értelemben véve a kormányzás, vagy az ellenzéki lét is kudarca van ítélve ennek hiányában. Ez a tulajdonság pedig az ütemérzék, vagy, ahogy Orbán Viktor a Frizbi című műsornak adott interjújában 2011 májusában fogalmazott „tempírozva kell passzolni”. A konkrét kampányhelyzetre vetítve: nem elég, tehát ha a legmeggyőzőbb és legtalálóbb üzeneteket fogalmazzák meg a kampányban a szereplők, hanem ezeket a megfelelő pillanatban kell bedobni a politikai diskurzusba.
A kormánypártok kampányán nem látszanak a kapkodás jelei: a rezsicsökkentési sorozat elemei, mint pozitív üzenetek láthatóan jól megtervezett ütemben kerülnek bejelentésre, Orbán Viktor nevét pedig mint legerősebb brandet a jobboldalon, csak a kampány hajrájában dobják be, a negatív kampány részeként pedig a jobboldali sajtó szállítja „tempírozva” a baloldalhoz köthető korrupciógyanús eseteket. Az ellenzéki összefogás azonban egyelőre úgy tűnik, hogy nem érzi a kampány ütemét, külső okok és saját belső döntéseik miatt nem képesek hatékonyan időzíteni a „kommunikációs bombáikat”, a kormánypártok által diktált tempót csak lekövetni képesek. Ennek a koreográfiának köszönhető, hogy ha a jobboldali médiumok megszellőztetnek egy ellenzékhez kapcsolódó korrupciós botrányt, akkor a baloldal ugyan igyekszik felmutatni a másik oldalt érintő kellemetlen ügyet, de mivel ez az elkerülhetetlen magyarázkodás részeként kerül a közbeszédbe, máris sokkal kisebb hatásfokkal fog bírni. Az oda-vissza csapásokból így rendre a kormánypártok jönnek ki jobban, miközben az ellenzéki összefogás tovább amortizálódik.
A kormánypártok versenyelőnye vitathatatlan, ami rengeteg másik tényező mellett, alapjában arra vezethető vissza, hogy kampányukban érzékelhetően szem előtt tartják azt az Orbán Viktor által megfogalmazott alaptézist, miszerint a „pillanat eltalálása” teszi művészetté a magyar politika irányítását.
Csery Péter
Utolsó kommentek