Méltányosság-blog

Ha a címben szereplő kérdést feltennénk az utca emberének, akkor valószínűleg annyi féle felelet születne, ahány riportalany vállalkoznak a válaszadásra. Ez persze nem véletlen, hiszen egy politikai kampány sikeressége, vagy éppen kudarca rendkívül sok tényező együttes hatásán múlik: célba találó, mobilizáló üzenetek megfogalmazása, negatív és pozitív kampányelemek megfelelő arányú alkalmazása, rendelkezésre álló erőforrások, marketing eszközök és stratégiák kiválasztása, stb.

Itt most nem is egy minden részletre kiterjedő kampányelemzésbe szeretnék bocsátkozni, hanem egy olyan elemi fontosságú tulajdonságra szeretném felhívni a figyelmet, amely a kampányok esetében a legfontosabb sikertényező lehet, de szélesebb értelemben véve a kormányzás, vagy az ellenzéki lét is kudarca van ítélve ennek hiányában. Ez a tulajdonság pedig az ütemérzék, vagy, ahogy Orbán Viktor a Frizbi című műsornak adott interjújában 2011 májusában fogalmazott „tempírozva kell passzolni”. A konkrét kampányhelyzetre vetítve: nem elég, tehát ha a legmeggyőzőbb és legtalálóbb üzeneteket fogalmazzák meg a kampányban a szereplők, hanem ezeket a megfelelő pillanatban kell bedobni a politikai diskurzusba.

A kormánypártok kampányán nem látszanak a kapkodás jelei: a rezsicsökkentési sorozat elemei, mint pozitív üzenetek láthatóan jól megtervezett ütemben kerülnek bejelentésre, Orbán Viktor nevét pedig mint legerősebb brandet a jobboldalon, csak a kampány hajrájában dobják be, a negatív kampány részeként pedig a jobboldali sajtó szállítja „tempírozva” a baloldalhoz köthető korrupciógyanús eseteket. Az ellenzéki összefogás azonban egyelőre úgy tűnik, hogy nem érzi a kampány ütemét, külső okok és saját belső döntéseik miatt nem képesek hatékonyan időzíteni a „kommunikációs bombáikat”, a kormánypártok által diktált tempót csak lekövetni képesek. Ennek a koreográfiának köszönhető, hogy ha a jobboldali médiumok megszellőztetnek egy ellenzékhez kapcsolódó korrupciós botrányt, akkor a baloldal ugyan igyekszik felmutatni a másik oldalt érintő kellemetlen ügyet, de mivel ez az elkerülhetetlen magyarázkodás részeként kerül a közbeszédbe, máris sokkal kisebb hatásfokkal fog bírni. Az oda-vissza csapásokból így rendre a kormánypártok jönnek ki jobban, miközben az ellenzéki összefogás tovább amortizálódik.

A kormánypártok versenyelőnye vitathatatlan, ami rengeteg másik tényező mellett, alapjában arra vezethető vissza, hogy kampányukban érzékelhetően szem előtt tartják azt az Orbán Viktor által megfogalmazott alaptézist, miszerint a „pillanat eltalálása” teszi művészetté a magyar politika irányítását.

Videó.

Csery Péter

Sokak szerint a Gerald Ford és Jimmy Carter között folyó választási küzdelem is élmény volt a jelenlegi magyarországi kampányhoz képest. Holott tudnivaló, hogy az amerikai választók nem Ford beszédén rágták le mind a tíz körmüket, és nem is Carter szereplése során akadt meg torkukon a kólába dobott jégdarab. A jelenlegi magyar kormány máris úgy tesz, mintha megnyerte volna a választást, az ellenzék pedig képtelen lecsapni a labdákat, amelyeket a túloldalról buzgón adogatnak fel (Paks-paktum, Kósa-elszólás az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról stb.). Nem vagyunk elkényeztetve az innovatív, fiatalos szellemű, lendületes kampánnyal.

Szerencsére akadnak kivételek. Itt van például a politikai élet friss üstököse, a Negyedik Köztársaság Párt, vagyis a 4K, amelyik a baloldali rendszerkritikát a patriotizmussal ötvözi. A párt trafik-ellenes kampányvideója magába sűríti az alternatív rendszerellenesség minden elemét. Amiben a 4K kampányvideója üdítő újdonság az Összefogás fősodorbeli, „szabadelvű úriemberes” arculatához képest, az a magyar múltra való hivatkozás: a nemzetiszínű zászlón kívül Dózsa György (idealizált) portréja szórólapon és karszalagon (felirat: „Dózsa népe. 1514-2014. Új lázadás”), persze az elmaradhatatlan (?) vörös szín mellett, magyaros-keleties zenei hangaláfestés, és az 56-os lyukas zászló imitálása. A videó azt üzeni, hogy 1514, 1848, 1956 és 2014 egyetlen történetté áll össze, és az elárult-elárvult forradalmak lángjának őrzésére ezek a pimaszul merész fiatalok jogosultak. Ezek a fiatalok nemcsak rendszerellenesek, hanem bátor módon azok: merik vállalni identitásukat, történelemszemléletüket, amelyben baloldaliság és hazafiság nem rivális, hanem komplementer értékek.

Egy dolog máris biztos: a 4K-nak sikerült egy csapással bevinni a köztudatba a Dózsa-évet. Persze, jellemző az is, hogy a politikai élet ellenzéki szereplői közül egy marginális pártnak jutott eszébe Dózsa neve, amelyik – Eötvös József, Petőfi Sándor és Ady Endre műveinek köszönhetően – nagyon éles társadalmi üzenetet hordoz (hogy történelmileg ez az üzenet reális volt-e vagy sem, az más kérdés). Ebből is kitűnik, hogy fantázia leginkább a kis pártoktól várható.

Ha nincs a kampány, talán az egyszerű választónak fel sem tűnik, hogy ebben az évben van az 1514-es parasztháború 500. évfordulója. Nem csodálkoznék, ha a 4K követelné (mint egykoron Ady), hogy állítsanak szobrot Dózsának, méghozzá a Szabadság téren! Garantált az ingyenes reklám. 

Paár Ádám

A hétvégén szert tettem egy gyönyörű, régi íróasztalra, korát meghazudtoló állapotban. Idehaza hozzáláttam a tisztogatásához, és mikor az asztallapot leemeltem, találtam két beleírást, mégpedig a készítőiktől.

Johnathan Haidt TED-es előadása talán kilóg egy kicsit abból a szórakoztató sorozatból, melyet eddig dolgozott fel az Méltányosság. Nem kampányfilm, videó üzenet vagy a hétköznapokból elkapott videó-érdekesség. Ellenben nagyon is illik az Méltányosság küldetéséhez, melynek során mi megpróbáljuk megérteni a politikailag motivált viselkedéseket. Ez a videó igazán annak mond sokat, aki rendelkezik tudományos háttérismeretekkel, de az is sokat tanulhat belőle, aki nem rest többször is megnézni. Rendkívül sűrű, komoly és hosszú kutatómunka pár perces összefoglalója. Inkább csak ajánljuk, mert nem kíván kommentárt.

A videó elérhetősége.

Zsolt Péter

Világszerte megszokott dolog, hogy a sportcsatornák az új esztendőt köszöntve, az óév eseményeiből készült vicces videó válogatással szórakoztatják a nézőket, azonban az már kevésbé elterjedt gyakorlat, hogy egy-egy ország első számú vezetőjéről fontos és gyakran megmosolyogtató jeleneteket bemutató montázst készítsen saját hivatala. A Fehér Ház éppen ezt teszi: évről évre kiadja szilveszteri válogatását, amelyben feleleveníti Barack Obama és az elnöki család legemlékezetesebb szerepléseit.

Videó megtekintése.

A kellő öniróniával és humorral fűszerezett 2013-as évbúcsúztató kisfilmben tökéletesen megfért egymással például az amerikai elnök önparódiája, a Martin Luther King beszédére történő megemlékezés, az elnöki család új háziállatainak bemutatása, és az alelnökkel közösen tett hivatalos látogatások zanzásított áttekintése. Persze ne legyünk naivak, a politikai PR élmunkásai keze nyoma tökéletesen érződik a videón, ugyanakkor olyan kifinomult arányokkal dolgozik az összeállítás, hogy az „átlagamerikai” egyszerre láthatja Obamának a szuperhatalom élén álló államférfiúi és a laza, jó fej, közvetlen emberi oldalát, mindeközben pedig nem érzi bántóan úgy, hogy mesterkélt módon próbálják megvezetni.

Csery Péter