Méltányosság-blog

Nem vádolható rossz jövőbelátő képességgel a németországi választási kampány viccesebb mozzanatait kifigurázó videó szerzője. Még javában a választások előtt jártunk, amikor is a kereszténydemokrata kancellár, Merkel fejét kitöltő arcba az akkori szociáldemokrata Steinbrücköt tették, aki lalázik egyet – vagyis a két politikai ellenfél valójában eggyé olvad. Ahogy a választásokat követően egy kormánykoalícióvá olvadt az amúgy rivális CDU és SPD. És persze nem maradhatott ki Steinbrück mutatóujja, Merkel összetett kezeit ábrázoló óriásplakát megannyi vicces változata. 

A videó itt megtekinthető!

Nagy Attila Tibor

Ha már terítékre került a selfie-zés nem mehetünk el szó nélkül a vírusvideók jelensége mellett sem. A közösségi média térhódításával a politikai kampányok is elmozdultak a mosópor reklámok szintjéről. Ahogyan a nyolcvanas évek akciófilmjei mára nevetségesen lassúnak tűnnek a számítógépes animációval „dúsított” utódaikhoz képest, egy politikusnak vagy pártnak nem elég pusztán hitelesebbnek, meggyőzőbbnek, potensebbnek látszani az ellenfélnél. Valami más kell. Vér, könnyek, verejték.

A videó angol felirattal itt megtekinthető.

A maga idejében Winston Churchill egész jól rátapintott a lényegre. Felgyorsult világunkban egyre magasabb a választók ingerküszöbe, egyre több kell ahhoz, hogy átütő módon megszólítsák a szavazókat és eljusson  a politikusi üzenet a napi szintű információáramlás közepette. Egy 2013-as választási videó, amelyet a Német Fémipari Szakszervezet készített, épp ezért népszerű vírusvideókkal illusztrálta mondanivalóját. Történetesen azt, hogy minden meccsnek akkor van vége, amikor lefújják, még semmi sincs eldöntve, az utolsó pillanatban is lehet változtatni az álláson, feltéve és megengedve, hogy mindenki elmegy szavazni. Azt hiszem ilyen videót egyhamar nem látunk idehaza!

Lakatos Júlia

Tudják, mi volt 2013 szava világszerte a weben? Bizony a selfie az, az Oxford Dictionaries kutatói szerint az angol nyelvben 17 000%-kal növekedett egyetlen év alatt a használatának gyakorisága. Ha valaki esetleg nem tudná: a selfie avagy self-portrait, az önmagunkról készített fénykép, amelyet megosztunk valamelyik közösségi felületen.

A selfie tinédzser műfaj, a Pew Research intézet kutatása szerint az amerikai tinédzserek 91%-a osztott meg fotót önmagáról az interneten 2013-ban. Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos szociálpszichológiai magyarázat született a jelenségről; a selfie az aktív on-line identitás kifejezése, hiszen csak a jól sikerült képeket osztjuk meg, csak azt mutatjuk meg, amit önmagunkról láttatni szeretnénk. Természetesen ennek megvan a "sötét oldala" is: a néha egészen nyílt szexizmustól, a pozitív visszajelzések elmaradása okozta frusztrációig.

Az alábbi videofelvételnek köszönhetően egész Németország megismerte Patrick Dahlemann nevét. A 25 esztendős szemüveges politológus hallgató, aki Mecklenburg-Előpomeránia tartomány Torgelow városának szociáldemokrata önkormányzati képviselője, egy csapat neonácival szemben védelmezte meg városát.

A Balti-tenger partján fekvő, és az egykori NDK területéhez tartozó Mecklenburg-Előpomeránia a legszegényebb tartományok közé tartozik, a munkanélküliség évtizedek óta itt a legmagasabb (2013-ban 12%-os). Nem csoda, hogy a szélsőjobboldali, sőt neonáci mozgalmak igen aktívak. Amikor a neonácik a szélsőjobboldali NDP hívására megszállták a kisvárost, Dahlemann nem esett kétségbe, hanem példát mutatott kurázsiból: elment a gyűlésre. A szónok mikrofonhoz engedte, arra számítva: Dahlemann elutasítja majd a nyilvános vitát – elvégre az ilyen rendezvényen való fellépés politikailag nem korrekt. 

De Dahlemann-t nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon. Öt percen keresztül cáfolta a szélsőségesek demagóg állításait, miközben őszintén, korrekten beszélt a menekültek kérdéséről. A videón hallható a háttérben az összegyűlt neonácik harsány füttykoncertje. Dahlemann ma Németország hőse. És a mi hősünk is lehet. Megmutatta, hogyan lehet eredményesen küzdeni a szélsőségesek ellen. Nem a magyar értelmiség által unalomig szajkózott – és értelmetlen – elhatárolódása, hanem a proaktív fellépés és őszinteség a siker titka.

Paár Ádám

Erre a kérdésre mind a politikailag aktív, mind pedig az inaktív társadalmi rétegek tömegei keresik a kézzelfogható választ évtizedek óta. Russel Brand a BBC riporterével Jeremy Paxmannal is ezt a kérdést boncolgatta, miután kiderült egy interjú során a brit komikusról, hogy nem jár szavazni. 

Beszél az egyre növekvő vagyoni egyenlőtlenségről, az adóparadicsomokról a szerinte képviselet nélkül maradt tömegekről és a Föld fokozatos elpusztításáról. Nem közönyösségből nem szavaz, hanem mert szerinte ebből a választékból nem érdemes, mivel a jelenlegi elitnek nem áll érdekében a megoldás megtalálása.

De milyen alternatívát képzel el? Egy szocialista-egalitáriánus rendszer létrejöttét, a vagyon tömeges újraelosztásával, a vállalatok kemény adóztatásával, és az energiacégek elszámoltatásával. Mondhatnánk, hogy ezek a gondolatok már sokszor felmerültek az elmúlt évtizedek során. Nem is ezért érdemes, sőt kötelező végig nézni Paxmann és Brand vitáját, hanem mert az interjú két ember inspiráló diskurzusa, és ízelítőt adnak a tengerentúli vitakultúrából.

Szakács András