Ezen a héten a One Billion Rising, azaz az Egymilliárd nő ébredése nevű esemény miatt ragadunk klaviatúrát. Február 14-én, csütörtökön a Föld 199 országában tiltakoznak táncos tömegrendezvényekkel a nőket érő erőszak ellen. Világszerte egymilliárd nő és gyermek érintett. Minden harmadik. Nem statisztikákkal szeretnénk azonban sokkolni, hanem rávilágítani a problémára, és ahogyan olvasóink már megszokhatták, a lehető legszélesebb körben körüljárni a témát. Milyen a nők helyzete ma Magyarországon? Melyek a pozitívumai és árnyoldalai? S végül, mit tehetünk, azért hogy jobb legyen? Tartsanak velünk a női egyenjogúság hetén!
Amikor először írtam a nők erotikus tőkéjéről, a sikeres nőkről a világban, egyáltalán a magyar nők helyzetéről, karácsonyfadíszként akasztották rám a feminista jelzőt. A feminizmus ugyanis az emberek fejében gyakran a férfigyűlölettel egyenértékű. Ez tévedés. Az egyenjogúság nem zéróösszegű játszma, a feminizmus nem kirekesztő. Egy férfi sem lesz kevesebb azáltal, ha a nőknek jobb. Mi több, bizonyított tény, hogy minél több nő vesz részt a munkaerőpiacon, a gazdaságban, a politika világában, annál harmonikusabb egy társadalom, annál jobb a demokrácia minősége. A reakció azonban rávilágít arra, hogy még mindig hihetetlen sok tévhit és félelem övezi a női egyenjogúság témáját. Egy elemző központnak az a feladata, hogy megpróbálja megkeresni és feltárni ezeket a társadalmi gócpontokat. Ezért is keltette fel a figyelmünket a One Billion Rising. Az esemény ugyanis ezerszeres nagyítással mutat rá a problémára, és soha nem látott tömegeket mozgatott meg eddig világszerte az ügyért. Újszerű, modern, békés módon.
Senki nem erőszakkal akar ugyanis válaszolni az erőszakra. 199 országban egyazon napon, ugyanarra a zenére táncolnak egy táncot, nők és férfiak együtt a nőkért. A tánc közösséget teremt, nem kirekeszt, teret követel, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Világszerte hírességek, aktivisták, politikusok özöne csatlakozott Eve Ensler a Vagina monológok szerzőjének kezdeményezéséhez. Robert Redford, Jane Fonda, Herman von Rompuy, az Európai Tanács elnöke, vagy éppen az ausztrál miniszterelnök asszony, Julia Gillard. Idehaza Jaksity Kata, Bombera Krisztina, Bozsik Yvette, Kepes András, Kulka János, és még sokan civilek, akik csütörtökön táncukkal állnak az ügy mellé.
Hogy mennyiben fog ez az eseménysorozat változtatni a nők helyzetén? Törvényt teremt-e majd ott ahol nincs, vagy betartatja-e a törvényt ott ahol van? Mindenesetre többet tesz az ügyért, mint eddig valaha bármi. Soha ennyi ember nem szólalt fel a női egyenjogúság mellett. Ez önmagában elég ahhoz, hogy egyesek elgondolkozzanak. A gyakorlati változás nyilván lassabban fog végbemenni. Az év eleji indiai brutális csoportos nemi erőszak hozzájárult ahhoz, hogy felhívja a világ figyelmét arra, mennyire súlyos problémáról van szó. Ne higgyük azonban, hogy az erőszak csak a fejlődő országok és a háborús övezetek szüleményei, vagy, hogy megáll a nyugati világ határainál. Magyarországon is hetente egy nő belehal a bántalmazásba, anélkül, hogy különösebb figyelem vagy felháborodás övezné ezt a témát.
Magyarország még mindig sok tekintetben egy keleties, patriarchális társadalom. Kétségkívül sokan a világon a fél karjukat odaadnák a hazai lehetőségekért, mégis sok teendő van még a nemi egyenjogúság terén. Ezért kell újra meg újra foglalkozni ezzel a témával. Csak akkor van esély a rossz beidegződések megváltoztatására, ha beszélünk róla. Társadalmi szinten kell elérni, hogy elfogadhatatlan magatartás legyen az erőszak minden formája. Sokszor azonban ez egyáltalán nem is olyan könnyű. Hogyan beszéljünk nyíltan olyasmiről, amelyet rejtegetni igyekszenek az áldozatok, mert tabu, mert szégyen, mert nem számíthatnak a társadalom és a jogrend védelmére és megértésére?
Az indai férfiak tömegeinek tiltakozása egy olyan segélykiáltás volt, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az édesanyjukért, szerelmeikért, feleségekért és lánygyermekekért lepték el az utcákat. Furcsa módon, ez az Indiában „hétköznapinak” mondható eset ezúttal mérföldkőnek bizonyult. Odavonzotta az egész nyugati sajtó szemét és megtörte a hallgatást. Nem maradhat ugyanis örökké észrevétlen egy olyan jelenség, amelyik egymilliárd embert érint a földön. Ha 2012 az arab tavaszról szólt, biztosan állítjuk, hogy 2013 a nők tavasza lesz.
Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!
Utolsó kommentek