Méltányosság-blog

A bejegyzés szerzője az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA).

A Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) nevéhez és krédójához méltóan javaslatával és kezdeményezésével egy előremutató keretben kíván megnyugtató választ adni a roma társadalom komplex és politikai ciklusokon keresztül "változó" intenzitással kezelt problémájára.

Az MPK 2013. március 26-án kelt közleményében így fogalmaz: "A Méltányosság Politikaelemző Központ felszólítja az összes parlamenti pártot, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!"

A válasz - legalábbis a kormányzat részéről - meg is érkezett, három nappal később ugyanis, a kormányzat jogszabálytervezetet nyújtott be az Országgyűlésnek, mégpedig az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény módosítását kezdeményezve: "nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul" rész kiegészítésre kerülne a következővel: "a tárgyilagos értékelésen alapulóan szükséges társadalmi [felzárkózás] elősegítésére irányul." Ennél "tisztább" választ nem adhatott volna a kormányzati politika, ez a kiegészítés ugyanis a törvényerőre emelkedett szegregáció. Mivel az érvek és az előremutató szemlélet nem a kormányzat oldalán állnak (erről lásd), így amikor az MPK azt kéri a pártoktól, hogy azok "mondjanak á-t vagy b-t" egy romaügyi alapítvány létrehozása kapcsán, akkor azt kell látni, hogy azok mondtak. A kormányzó párt ugyanis beterjesztette a fent tárgyalt törvénymódosítást, amellyel szemben masszív erővel csak egy párt tiltakozott, amelynek (Párbeszéd Magyarországért - PM) képviselője szerint nem "romaügyi agytrösztre", hanem tényleges programokra és végrehajtásukra van szükség.

Az eddigi bejegyzésekben is sokszor előkerült az oktatás, amelyik kétségtelenül kulcsterület a roma népesség mobilitása szempontjából. Sajnos az iskola sok roma gyerek számára egyenlő a kudarcélményekkel. Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat egy példát arra, hogy léteznek olyan iskolák Magyarországon, amelyek sajátos filozófia mentén alakítják nevelési elveiket, és ugyanolyan színvonalas képzést képesek biztosítani a hátrányos helyzetű gyerekek részére, mint az állami iskolarendszer iskolái. A sajókazai dr. Ámbédkár Gimnázium, és az intézmény által fenntartott tanodahálózat nem véletlenül vette fel annak az indiai ügyvédnek, politikusnak és polgárjogi aktivistának a nevét, aki a hindu társadalom aljára szorult, megvetett "érinthetetlenek" (kaszton kívüliek) jogaiért küzdött. Ámbédkár elvei nálunk is aktuálisak.

Az indiai történelmi legendák között megragadja a fantáziánkat egy izgalmas jelenet 1932-ből. Fénykép nem maradt ránk, de a félhomályban úgyse sokat látnánk: a punéi Yerwada börtön rácsos ablaka mögött, egy durva priccsen alkotmányjogimegegyezés készült. A zárkát a brit gyarmattartók katonái őrizték, a rab nevét pedig akkor már az egész világ ismerte: Gandhi.

Az egyszerű fehér lepelbe öltözött előkelő fogoly erős fogadalmat tett: már negyedik napja nem evett. El volt szánva a halálra, ha igazát nem ismerik el. Nem volt hajlandó együtt élni olyan szabályokkal, amelyek a hátrányos helyzetű páriák elkülönítését fenntartják. Tudta, hogy az angol uralom nem mentség a kirekesztettek elnyomására, tudta, hogy ez a szégyenfolt az indiai függetlenségi mozgalom felelőssége. Attól is tartott, hogy az elkülönítés fenntartása, a megosztottság a gyarmattartók "oszd meg és uralkodj" játékának eszközévé teszi az indiai társadalmat.

A Méltányosság Politikaelemző Központ kezdeményezte egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő alapítvány megalapítását, amelyik kifejezetten a romák életesélyeinek, szociális, gazdasági és oktatási helyzetének javításával kapcsolatban folytatna kutatásokat és szakpolitikai elemzéseket, adatokat szállítva a döntéshozóknak. Úgy véljük, hogy célszerű lenne, ha az alapítvány vezetésében valamennyi eddigi és jelenlegi miniszterelnök és köztársasági elnök részt venne. Hiszen egy olyan ügyről van szó, amelyik túlzás nélkül nemzeti sorskérdésnek nevezhető, és a politikai szereplők részéről szép emberi (politikusi) gesztus lenne, ha az együttműködés Nyugaton elterjedt képességét a magyar politika formálói a társadalom egy leszakadó, jelentős részben mélyszegénységben élő részének felemelésével gyakorolnák.

Mostani bejegyzésünkben egy másik kérdéskörre hívjuk fel a figyelmet. D. Magyari Imre irodalmár, publicista bejegyzésében felvetette a problémát, hogy jelenleg is megoldatlan a régóta tervezett roma múzeum sorsa.

Mint köztudott, a Méltányosság Politikaelemző Központ több alkalommal fordult a pártokhoz egy romaügyi alapítvány létrehozásának ügyében. Sikerünk mérsékelt.

Ezért most kitágítjuk a kört, és a nyilvánossághoz fordulunk. Kérjük, válaszoljanak minél többen. Egy kérdésre kell válaszolni, s mindössze két válaszlehetőséget adunk.  

Szükség van-e Ön szerint arra, hogy a magyar pártok összefogjanak s egy közös alapítványt hozzanak létre a romaügyek újragondolására?

Kérjük, kommentjében szavazzon "igennel" vagy "nemmel."

Roma Remény Projektünk keretében kétszer a nyilvánosság előtt (az MTI-n keresztül), sokszor pedig közvetlenül a pártok elnökeihez és frakcióvezetőihez fordultunk egy, a politikai ellentéteken átnyúló romaügyi alapítvány felállítása ügyében. Persze nem csak az általunk remélt "végcélt" (az alapítványt) jelöltük meg, hanem a "hozzá vezető út" bejárására is tettünk javaslatot (körkérdéseinkre való válasz).

A pártok részéről eddig a témában mérsékelt érdeklődést tapasztalunk. Megköszönjük a Párbeszéd Magyarországért hosszú és kifejtő válaszát, továbbá köszönjük, hogy bár közvetve - roma tagozatán keresztül - az MSZP is hallatta véleményét.

Más pártok viszont eddig nemigen méltatták figyelemre kezdeményezésünket. Pedig sokaknak írtunk.

Sebaj! Nem olyan könnyen adjuk a bőrünket, így hát újra megfogalmazzuk a lényeget, és nagy tisztelettel kérjük a pártokat, e-mailes levelezőlistáikat ellenőrizve "fedezzék fel" eddig elsikkadni látszó leveleinket.

De - ha gondolják - segítünk is. Arra tettünk javaslatot, hogy kezdjenek előzetes tárgyalásokat a magyarországi romaügy nagyon is alapvető témáiban. Ezt persze - különféle indokokkal - el lehet hárítani, de ettől a probléma probléma marad. Mondhatják persze: úgysincs értelme a két oldalnak erről tárgyalnia, hiszen egyetértés úgysem jöhet létre közöttük.

Netalántán naiv a Méltányosság Politikaelemző Központ?