A Méltányosság Politikaelemző Központ márciusban ajánlatot tett az MTI-n keresztül és a médiában egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő alapítvány létrehozására, amelyik a roma népesség életesélyeinek javítását célozná. Ennek a javaslatnak az alátámasztása érdekében blogunkon is kampányt folytattunk. Most – egyelőre – lezárjuk ezt a témát.

Alapvetésünk az volt, hogy Magyarországon az értelmiség és a széles közvélemény régóta javasolja a politikai elitnek a megegyezést - hiábavalóan. Úgy véljük, hogy a politikai elitnek kellene példát mutatnia az együttműködésre. Ezt pedig kifejezhetné egy olyan alapítvány léte, amelynek a vezetésében valamennyi eddigi és jelenlegi köztársasági elnök és miniszterelnök képviseltetné magát. Március 26-án az MTI-n keresztül megszólítottuk a pártokat, kérve őket, hogy „kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!”

Három célt tűztünk ki magunk elé ezzel az ajánlattal.

Először: azt akartuk elérni, hogy a roma népesség szociális, gazdasági és oktatási helyzetével kapcsolatos társadalmi vitát kiszabadítsuk a jelenlegi értelmezési keretből, amelyet a Jobbik tematizációs fölénye jellemez.

Másodszor: ösztönözni kívántuk a jelenlegi politikai elitet, a pártokat, hogy – hasonlóan a közjogi berendezkedés kereteit lefektető Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokhoz a rendszerváltás idején – közösen fogalmazzák meg a kívánatos társadalompolitika kereteit. Ugyanis a magyar társadalom súlyos igazságtalanságoktól és méltánytalanságoktól szenved. Minden pártnak – legyen az bár kormányon vagy ellenzékben, legyen bár jobboldali, baloldali, liberális vagy zöld – van, illetve kellene, hogy legyen mondanivalója a magyar társadalom egyre nagyobb részét kitevő roma népesség sorsáról. Nem csak az emberiesség, hanem a józan érdek is azt kívánja, hogy a pártok megegyezzenek egy szociális minimumban, beleértve a roma népesség felemelését.

Harmadszor: filozófiánkból fakadóan, valamint a nyugat-európai és észak-amerikai demokráciák tapasztalata alapján megpróbáltuk fejleszteni a magyar politikai elit együttműködési képességét. Úgy láttuk, hogy a nyugatos demokrácia alapja az együttműködés kultúrája, ami fájóan hiányzik a magyar közéletből. A kooperációt pedig olyan szakpolitikákban lehet a legkönnyebben megvalósítani, amelyek a társadalom minden csoportjának életét érintik, tehát egyetlen párt sem húzhatja ki magát a felelősség alól. Azt gondoltuk és gondoljuk, hogy a szociálpolitika, és a romakérdés, amelyik részben összefügg azzal (is), ilyen kérdés.

Március és április folyamán négy kérdéssel fordult a pártokhoz (a Jobbik kivételével), valamint neves szakértőkhöz és kutatóintézetekhez (hogy miért hagytuk ki a Jobbikot a kérdéssorozatból, arra az a válaszunk, hogy az ő véleményüket a romakérdésről mindannyian jól – talán túlságosan is jól – ismerjük, és éppen ennek az álláspontnak a meghaladására szerettünk volna ösztönözni).

A kérdéseink a következők voltak:

  1. Az Ön véleménye szerint az, amit Magyarországon közkeletűen „romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e? Milyen konkrét szakpolitikai intézkedésben, reformban látná az első lépést a megoldáshoz?

 

  1. Ön szerint szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra” a szociálpolitikában, ezen belül a roma/cigány identitással rendelkező állampolgárok életesélyeinek javításában?

 

  1. Ön szerint szükséges-e egy új „nemzeti kerekasztal” Magyarország legfontosabb társadalmi problémáiról, illetve ezek gyógymódjáról, beleértve a roma/cigány népesség életesélyeinek javítására vonatkozó célzott cselekvési tervek megfogalmazását? Ha igen, milyen szervezeteknek kell ebben az egyeztető munkában részt venniük, és kinek kell elindítania a tárgyalásokat (kormány, ellenzék, agytrösztök, roma szervezetek stb.)?

 

  1. Lehetségesnek tartja-e a jelenlegi magyar társadalmi és politikai közegben egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő agytröszt tevékenységét, amelyik összefogná a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat? Kívánatosnak tartaná-e, hogy ennek a szervezetnek a kuratóriumában valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök részt vegyen, ideológiai és pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül?

A pártokon kívül megkerestünk olyan szakembereket, akik részben vagy teljes egészében a roma népesség történelmét, kultúráját, jelenlegi szociális, gazdasági állapotát kutatják, valamint neves közéleti szereplőket. A pártok, valamint a kutatók és közéleti szereplők válaszait a blogunkon követhették nyomon olvasóink.

Tizenöt bejegyzés került fel a blogra ebben a témában, és a visszhangok igencsak vegyesek. Természetesen kaptunk bőven a kritikákból is. Sokan szkeptikusan fogadták már magát az ötletet is, hogy a romaügyet egy agytrösztre lehetne bízni, amelyik szerintük gittegyletté züllene. Mások kifogásolták azt, hogy miért kellene ezt a horderejű ügyet a jelenlegi és volt köztársasági elnökökre és miniszterelnökökre bízni. Volt, aki úgy vélte, hogy egy ilyen agytröszt felállítása megint a roma népesség fölötti többségi paternalizmus megnyilvánulása lenne. Mi minden véleményért hálásak vagyunk, ha nem is értettünk és értünk egyet mindegyikkel.

Meg kell állapítanunk, hogy célkitűzéseink csak részben sikerültek. A pártok nagy része többszöri megkeresésünkre sem reagált. Noha nem voltak illúziónk, hogy pusztán a mi kezdeményezésünktől a szembenálló felek egymás karjaiba borulnak, de annyit jogosan vártunk volna, hogy a pártok legalább élnek az általunk felkínált lehetőséggel, és blogunkon kifejtik álláspontjukat. Ehhez mi felületet biztosítottunk. A hallgatás éppoly sokatmondó lehet, mint a beszéd. A pártok nagy részének hallgatása megerősít bennünket abban a vélekedésünkben, hogy nagy a baj Magyarországon – tehát napirenden kell tartani a roma népesség sorsának kérdését.

Sajnáljuk, hogy néhány meghívott szakértő vendégszerzőnk sem kívánt írni a blogon. Indokaikból kiderült, hogy nem magát a javaslatunkat utasítják el, hanem egyszerűen nem látják a politikai elitben a késztetést a roma népesség helyzetével való őszinte szembenézésre, és ilyen helyzetben a körkérdéseinkre való válaszadást pótcselekvésnek tartják. Véleményüket természetesen tiszteletben tartjuk, de úgy gondoljuk, hogy éppen ebben a helyzetben van szükség a közös cselekvésre.

Végül szeretnénk megköszönni minden szerzőnknek, hogy véleményüket, gondolataikat megosztották velünk. Bízunk benne, hogy az olvasóink is gazdagabbak lettek általuk.

Most egy időre visszavonulunk ezzel a témával. Az álláspontok feldolgozása és a konklúziók levonása következik. A témát máskor, jobb időben folytatjuk. Nem adjuk fel a reményt, hogy egy nap a politikai elit tagjai és csoportjai felismerik, hogy szükség van egy szociális minimumra, és hajlandók lesznek egy asztalhoz ülni.

Amíg még lehet.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!