Kalifornia kormányzója aláírta az első törvényt az Egyesült Államokban, amely kötelezi az iskolákat, hogy a meleg történelmet ugyanúgy tanítsák, mint az indián, afroamerikai, ázsiai vagy mexikói amerikai közösségek hozzájárulását az amerikai történelemhez. Ez Magyarországról nézve elsőre furcsának tűnhet, de gondoljunk csak a Hollywoodi filmek világára, vagy a Szilikon Völgyre. Hol máshol jöhetne létre egy ilyen törvény, mint Kaliforniában, a kreativitás egyik fellegvárában?

Richard Florida írása óta tudjuk, hogy kulturális diverzitás és tolerancia nélkül nem létezhet innováció. Azok a városok, ahonnan hiányoznak a lázadók, a másképp gondolkodók, elsorvadnak. Egy város „melegek és rockerek” nélkül elveszíti a gazdasági versenyt, írja a The Rise of the Creative Class-ban. Kalifornia egy ilyen nyitott hely. Amerika számos más államában nem valósulhatott volna meg hasonló kezdeményezés, hiszen nemhogy nem lett volna rá társadalmi igény, komoly ellenállásba ütközött volna. A Kaliforniai törvényhozás, ezzel szemben pont, hogy egy létező társadalmi jelenségre reagált, hiszen jelentős meleg közösség él az államban, akik büszkék történelmükre. Nem véletlen, hogy San Francisco-ban hozták létre az első nagyszabású múzeumot a meleg történelem bemutatására. Filmeket, színdarabokat, könyveket, találmányokat, politikusokat, aktivistákat adott az országnak ez a közösség. A törvény ezért is szerette volna megszüntetni az oktatásban létező diszkriminációt és elismerni és bemutatni az amerikai melegek hozzájárulását társadalmukhoz.

A hír Magyarországon nem is annyira a téma miatt fontos, a meleg történelem behelyettesíthető volna bármivel, a nők helyzetétől a romák magyarországi szerepéig. Lenne mit beemelni a közoktatásba hazánkban. A társadalmi igény, azonban úgy tűnik még nem érett meg ezekre idehaza. Így aztán sokkal inkább az elv miatt fontos, hogy hogyan és miért kerül be valami a hazai tananyagba, hogyan lehetne eljutni oda, hogy „beleférjenek” ilyen és hasonló alapvető kulturális kérdések a közoktatásba, mi több evidenssé váljon, hogy ezt tanítani kell.

Az amerikai oktatási rendszer egyik legfontosabb jellemzője, hogy szinte azonnal reagál a társadalmi jelenségekre. Így fordulhat elő, hogy 9/11-et tanítják az iskolákban, és tíz évvel a tragédia után már épül a múzeum és oktatási központ, amelynek az a célja, hogy megismertesse, elmagyarázza a jelenséget. Ez a típusú „gyorsreagálási képesség” hiányzik Magyarországból. Még Trianont se tudtuk közösségileg feldolgozni, nemhogy a rendszerváltást.

A hír másik tanulsága, hogy rámutat a toleranciára való nevelés kiemelt szerepére az amerikai oktatásban. A törvény egyébként nem csak a melegek egyenjogúságával foglalkozik, hanem a fogyatékkal élők társadalmi szerepének oktatását is előírja. Mindkét eset azért fontos, mert ez által nyilvános fórumot teremtenek, ahol beszélnek a témáról. Az elhallgatás és információhiány ugyanis mindenben elutasításhoz, dezinformációhoz és sztereotípiákhoz vezet, míg a megismerés épp ellenkezőleg hat. Hogy maradjunk a könnyen érthető hazai példáknál, mivel nincs konszenzus történelmünkről Trianontól kezdve sokszor igen felületes ismeretekkel rendelkeznek a diákok. Ha azonban nem beszélünk a holokausztról, 56-ról vagy a rendszerváltásról, honnan értenék mit jelentettek, milyen hatásuk van napjainkra? Ne csodálkozzunk, hogy a tudatlanság szűz terepe ezeknél a fiataloknál a szélsőjobboldali alternatív szubkultúrák egyszerű, „könnyen emészthető” válaszaihoz vezetnek.

Az amerikai törvény példájából tehát a hazai oktatásra alkalmazható irányelveket nyerhetünk. Az egyik ilyen, hogy fel kell ismerni a kortárs társadalmi jelenségeket és integrálni kell a tananyagba. A másik, hogy nem lehet szelektív történelmet tanítani, nem lehet elhallgatni, kihagyni témákat. Muszáj feldolgozni, kibeszélni közös múltunkat, mert, ha a társadalom ignorál egy jelenséget, abból biztosan nem az elfogadás kultúrája fog kinőni.