Nem éppen kockázatmentes egy politikus számára Kálmán Olga műsorában, az „Egyenes beszédben” szerepelni. A magyar újságírói szakma egyik legkarakteresebb egyénisége „már nem egy ízben okozott kellemetlen perceket az előre kimódolt sablonszövegeket felmondani készülő közéleti szereplőknek, amit Kálmán Olga ironikus, olykor könnyed és viccelődő stílusával, váratlan közbevetéseivel ért el. Erről tudna mesélni Retkes Attila, az SZDSZ egykori elnöke, akiből Kálmán ügyesen kihúzta a beszélgetés végén, hogy sok gond van még a fővárosi listával, de Pokorni Zoltán Fideszes politikus is, aki látványosan kivonult a műsorból. De Török Zsolt MSZP-s szóvivőnek szintén nehéz dolga volt nemrég Kálmán Olgával a beszélgetés során, aki „ezt nem mondhatja komolyan!” típusú megjegyzésekkel szakította félbe a politikust.

Miért döntött akkor Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ilyen előzmények után úgy, hogy ő is (egyébként nem először) beül Kálmán Olga „vallatószékébe”? A fő ok nyilván az, hogy van mit helyrehozni a Fidesz magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kommunikációján (ebbe illeszkedett Orbán Viktor Facebookra kitett videója is, amelyről Jenei András kollégám írt részletesebben). Lázár nem mellesleg szokta is hangoztatni, hogy nem fél a vitáktól, így logikus is volt, hogy vállalta a szereplést. Mivel az ATV-t vélhetően a kormánnyal szemben kritikusabb nézők nézik elsősorban, a frakcióvezető lehetőséget kapott (méghozzá nem is keveset, 22 percet) a meggyőzésükre.

Ezen törekvés természetesen könnyen ütközhetett Kálmán Olga abbéli műsorvezetői szándékával, hogy lendületes és érdekes beszélgetést készítsen. Most az újságíró feladata duplán nehéz volt, mert ennél jóval hosszabb időn kellett fenntartania a nézők figyelmét. Így Kálmán Olga részéről meg az volt érthető magatartás, hogy feszültséget vigyen a műsorba.

Már a beszélgetés első perceiben – amikor Kálmán azt feszegette, hogy Lázár tudatosan vállalta-e el a „rossz fiú” szerepét – sikerült olyan mondatot kimondatni a frakcióvezetővel, miszerint a Fidesz-frakció feladata a kormány politikájának támogatása, s „megpróbálom a kormány érdekeit a frakciónál képviselni, igyekszem ezt kellő határozottsággal is tenni, mint ahogy a kritikusok is mondják”. Mert bár kétségtelen, hogy a Fidesz-frakció eddig egyértelműen kiállt a kormány politikája mellett (ami persze nem is meglepő egy kormánypárti frakciótól), ám még az erősen centralizált Fidesz képviselőiben is felvetődhetnek komoly kételyek, amelyekkel szemben Lázár a kormányt képviselte „kellő határozottsággal”.

Erőltetett kuncogással reagált a politikus a 8. percben Kálmán Olga azon kérdésére, hogy Szász Károly miért maradt ki a végkielégítések különadójából („és akkor miért került ki az egész pakliból például Szász Károly?”). Nem született túl jó és hiteles válasz: „Én nem tudom, hogy Szász Károly kikerült-e, én személyekkel nem foglalkoztam, én elvekkel próbáltam foglalkozni”. Ez kissé nyakatekert magyarázat attól a frakcióvezetőtől, aki épp a műsor elején érzékeltette a frakcióra gyakorolt befolyását, amelynek egyik döntése következtében Szász Károly végkielégítésére nem vonatkozik a különadó, mert azt ő még öt évnél korábbi időpontban szerezte.

A következő kisebb blokkban Járai Zsigmond, MNB felügyelőbizottsági elnök fizetésemelésének témáját vetette fel a műsorvezető. Hogy időt nyerjen a politikus, az „ez is egy nagyon jó kérdés” félmondattal nyitott és szerencséjére belebonyolódtak a jogi szabályozás előtörténetébe, valamint Simor András magasnak ítélt korábbi fizetésébe. Innen úgy sikerült elmozdítani az interjút, hogy Kálmán Olga megszakítva Lázárt úgy összegezte a témát, hogy „nem jó az íze, az optikája” a dolognak, mire Lázár – számomra meglepően – úgy reagált, „sok mindennek nem jó az optikája, ebben önnek tökéletesen igaza van”. A Fideszről kialakult negatív sztereotípiákat („akarnok”, „zsarnoki”, stb.) azzal a már korábban is használt kijelentéssel igyekezett tompítani, hogy „nem nálunk van a bölcsek köve”, ugyanakkor felhívta a figyelmet a kormány előtt álló rengeteg feladatra.

Az interjú után nem igazán maradt meg bennem olyan meggyőző, frappáns gondolat, vagy gondolati levezetés, amely Lázárhoz lett volna köthető. Valószínűleg azért, mert a frakcióvezető korábbi interjúiban előadott paneljeinél maradt (pl. ha kell, az ember revideálja a nézeteit; más pártok is támogatták a visszamenőleges adóztatást), amit magyarázhat a kockázatkerülésre való törekvés is. Javára írható ugyanakkor, hogy nem jött zavarba. Igyekezett nem túlságosan elrugaszkodni a tárgytól és a műsorvezető kérdései keretein belül maradni. Feltűnt még, hogy az MSZP-t például most nem kritizálta, holott ezzel akár másfelé is terelhette volna a beszélgetést és ezzel a fogással számtalanszor élt is korábban, különösen parlamenti felszólalásaikor.