Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A németek kitartanak Merkel mellett

Oltay Edith írása

Angela Merkel kancellár az ország legnépszerűbb politikusa, aki mögött messze lemarad a szociáldemokrata SDP jelöltje, Peer Steinbrück. Számos német folyóirat címlapján megjelenő Merkel asszonyt a "Dinner for one" rövidfilm komédia szereplőjeként (Die Zeit), vagy királynőként (Der Spiegel) ábrázolják. Bár külföldön Merkelt sok kritika érte az euro zóna válságában érintett tagállamoknak javasolt megszorítások miatt, ennek ellenére a brit The Economist főoldalán is Európa uralkodónőjeként jelent meg.

nemet blog másolata.jpg

0 Tovább

Szegregáció kora - mit tehet egy elemző intézet?

A bejegyzés szerzője az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA).

A Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) nevéhez és krédójához méltóan javaslatával és kezdeményezésével egy előremutató keretben kíván megnyugtató választ adni a roma társadalom komplex és politikai ciklusokon keresztül "változó" intenzitással kezelt problémájára.

Az MPK 2013. március 26-án kelt közleményében így fogalmaz: "A Méltányosság Politikaelemző Központ felszólítja az összes parlamenti pártot, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!"

A válasz - legalábbis a kormányzat részéről - meg is érkezett, három nappal később ugyanis, a kormányzat jogszabálytervezetet nyújtott be az Országgyűlésnek, mégpedig az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény módosítását kezdeményezve: "nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul" rész kiegészítésre kerülne a következővel: "a tárgyilagos értékelésen alapulóan szükséges társadalmi [felzárkózás] elősegítésére irányul." Ennél "tisztább" választ nem adhatott volna a kormányzati politika, ez a kiegészítés ugyanis a törvényerőre emelkedett szegregáció. Mivel az érvek és az előremutató szemlélet nem a kormányzat oldalán állnak (erről lásd), így amikor az MPK azt kéri a pártoktól, hogy azok "mondjanak á-t vagy b-t" egy romaügyi alapítvány létrehozása kapcsán, akkor azt kell látni, hogy azok mondtak. A kormányzó párt ugyanis beterjesztette a fent tárgyalt törvénymódosítást, amellyel szemben masszív erővel csak egy párt tiltakozott, amelynek (Párbeszéd Magyarországért - PM) képviselője szerint nem "romaügyi agytrösztre", hanem tényleges programokra és végrehajtásukra van szükség.

0 Tovább

Példa egy toleráns szellemű iskolára

Az eddigi bejegyzésekben is sokszor előkerült az oktatás, amelyik kétségtelenül kulcsterület a roma népesség mobilitása szempontjából. Sajnos az iskola sok roma gyerek számára egyenlő a kudarcélményekkel. Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat egy példát arra, hogy léteznek olyan iskolák Magyarországon, amelyek sajátos filozófia mentén alakítják nevelési elveiket, és ugyanolyan színvonalas képzést képesek biztosítani a hátrányos helyzetű gyerekek részére, mint az állami iskolarendszer iskolái. A sajókazai dr. Ámbédkár Gimnázium, és az intézmény által fenntartott tanodahálózat nem véletlenül vette fel annak az indiai ügyvédnek, politikusnak és polgárjogi aktivistának a nevét, aki a hindu társadalom aljára szorult, megvetett "érinthetetlenek" (kaszton kívüliek) jogaiért küzdött. Ámbédkár elvei nálunk is aktuálisak.

Az indiai történelmi legendák között megragadja a fantáziánkat egy izgalmas jelenet 1932-ből. Fénykép nem maradt ránk, de a félhomályban úgyse sokat látnánk: a punéi Yerwada börtön rácsos ablaka mögött, egy durva priccsen alkotmányjogimegegyezés készült. A zárkát a brit gyarmattartók katonái őrizték, a rab nevét pedig akkor már az egész világ ismerte: Gandhi.

Az egyszerű fehér lepelbe öltözött előkelő fogoly erős fogadalmat tett: már negyedik napja nem evett. El volt szánva a halálra, ha igazát nem ismerik el. Nem volt hajlandó együtt élni olyan szabályokkal, amelyek a hátrányos helyzetű páriák elkülönítését fenntartják. Tudta, hogy az angol uralom nem mentség a kirekesztettek elnyomására, tudta, hogy ez a szégyenfolt az indiai függetlenségi mozgalom felelőssége. Attól is tartott, hogy az elkülönítés fenntartása, a megosztottság a gyarmattartók "oszd meg és uralkodj" játékának eszközévé teszi az indiai társadalmat.

0 Tovább

Akár roma agytrösztöt is! Válasz Szabó Tímea (Párbeszéd Magyarországért) írására

A szerzőről: Szami Radics Béla, Radikális Roma Érdekképviselet Civil Mozgalom/ Nemzetközi Roma Internetes Hálózat/ Szegénység, és Társadalmi kirekesztettség Okleveles Tapasztalati Szakértője.

Annak reményében, hogy talán minket romákat is engednek beleszólni a saját sorsunk alakításába. Szeretném kifejteni a véleményemet „Romaügyi agytröszt? Nem feltétlen. Tényleges programok? Igen! Szabó Tímea vendékommentárja című írásával kapcsolatosan.” Mely írás itt olvasható:

http://polblog.postr.hu/romaugyi-agytroszt-nem-feltetlen-tenyleges-programok-igen

Előrebocsájtom, hogy Szabó Tímea kommentárjában több ponton egyetértek a képviselő asszonnyal. Jelen jegyzetemben csak azon pontokat taglalom melyekben vitatom Tímea nézeteit.

Szabó Tímea: „A Roma közösségek életét nem csak szociológiai értelemben vett hátrányos helyzetük – melyben sok nem-romával is osztoznak --, de kirekesztettségüket diszkrimináció is nehezíti.

Szabó Tímea kommentárja a fenti sorokkal kezdődik. Nem Tímea képviselő asszony az első, sem az utolsó magyar politikus, aki így elfinomítva, a súlyos problémát eltörpítve fogalmaz. Sajnálatosnak tartom, hogy egyetlen politikus sem mondta még ki nyíltan, mit is takar magyar viszonylatban a cigánykérdés kapcsán a „kirekesztettség, és a diszkrimináció”. Sajnos Magyarországon még a roma politikusok sem merik kimondani nyíltan, hogy ez a semmitmondó megfogalmazás „kirekesztés, diszkrimináció” az nem más mint „állami, hatalmi, intézményes elnyomás a cigánysággal szemben”.

Ki kell mondanunk, hogy maga a magyar államhatalom, a mindenkori kormányok immáron majd 300 éve elnyomó politikát folytat a roma közösségek ellen. Ez vitathatatlan történelmi tény. Csoportunk több száz évre visszamenőleg a mai napig bezárólag több száz a magyarországi cigányság ellenes, a cigányságot elnyomó, marginalizáló törvényt gyűjtött össze. Terjedelménél fogva nem kívánom itt ezen törvényeket ismertetni, de bárki utána nézhet az interneten. A mai napig születnek cigányellenes törvények, csak ma már nem nevesítik őket, mint régen, de mindenki tudja, hogy a törvények a cigány közösségek elnyomása érdekében születtek meg.

Miért fontos, hogy ezt nyíltan kimondjuk, nyíltan és bátran megfogalmazzuk?

Azért, mert az egyszerű állampolgár, az ismeretek hiányában leledző többségi társadalom szinte felháborodottan teszi fel a kérdést: Miért illetik meg a cigányokat a külön jogok? Miért kivételeznek a cigányokkal?

  • Nos többek között azért, mert nem is olyan régen pl. a kommunista rendszerben, még a cigányoknak külön személyi igazolványuk volt, nem tekintették őket teljes értékű magyar állampolgárnak.
  • Azért mert ugyanabban a rendszerben egy kőműves cigány ember, ugyanazért a munkáért, ugyanazon szakmában kevesebb fizetést kapott, mint egy nem-cigány kőműves. Pusztán annak okán, mert cigánynak született. Mi ez, ha nem gazdasági elnyomás egy népcsoport ellen?
  • Azért, mert immáron 300 éve állami hatalmi, intézményes, és társadalmi szinten törvények meghozatalának segítségével kirekesztik a cigányságot a munka, és az oktatás világából, s földrajzilag elkülönített mára elgettósodott telepeken kényszerítik élet helyett vegetálni őket.

S, oldalakon át sorolhatnánk tovább, és tovább az okokat, melyek miatt a külön jogok megilletik ezt a népet. Nem csak Magyarországon, hanem egész Európában.

Szabó Tímea képviselő asszony így folytatja: „A rendszerváltás óta a kormányzatok az elvi stratégia-alkotás szintjén e kihívásokra adott válaszok kettősségét hangsúlyozták, vagyis, hogy a „cigánykérdés” egyszerre etnikai-kulturális és szociális-gazdasági kérdés. Nem is lehet vagy-vagy választ adni. Ugyanakkor az előbbi a mi szemünkben mindenképpen a hangsúlyosabb a kettő közül.

Ha jól értelmezem, akkor a Képviselő asszony azt akarja itt mondani, hogy az Ő pártja az etnikai-kulturális kérdést hangsúlyosabbnak tekinti. Tehát gondolom én, hogy hatalomra jutásuk esetén eme kérdés megoldását, előtérbe helyezését kívánják majd szorgalmazni. Én viszont úgy gondolom, hogy az etnikai-kulturális és szociális-gazdasági részek egymástól függőek. Pontosabban fogalmazva az etnikai-kulturális része nagyban függ a szociális gazdasági résztől.

"A nyomor körülményei között a nyomorkultúra kiszorítja az etnikus kultúrát." /Romano Rácz Sándor/

Ezért elsődleges feladatnak a nyomor megszüntetését kell kitűzni célul.

Véleményem szerint a változáshoz elsősorban politikai akarat kell. Ok nélkül, még sosem történt politikai változás, paradigmaváltás a történelem során. Pusztán etnikai-kulturális óhajok sosem fogják a politikai hatalmakat változtatásra bírni. A változások legfőbb ösztönzője a szociális-gazdasági válaszok lehetnek csak. Minden egyes politikusnak tudomásul kell vennie hogy egy népcsoport faji elnyomása a nemzeti bruttó jövedelem csökkenéséhez vezet. A cigányság teljes jogú visszavezetése a társadalomba, a munka világába az országnak gazdasági előnyöket hozna. A Faji elnyomás megszüntetése a magyar gazdaságra élénkítő hatással lenne. A Nyomor megszüntetése automatikusan beindítja a pozitív etnikai-kulturális fejlődést.

Szabó Tímea: „A cigányságot külön célzó cselekvési tervek kidolgozásához, és ezek alapján programok beindításához azonban objektív adatokra lenne szükség ahhoz, hogy meghatározzuk, ki számít romának és ki nem. Csakhogy – és ez paradox helyzetet idéz elő – nem is lehetséges „objektív” módon megállapítani, „definiálni”, ki a roma, és ki nem az. Ennek a „vitának” hosszú hagyománya van a társadalomtudományokban, ám ezek részben egymásnak is ellentmondanak, és nem a politika dolga eldönteni őket.”

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a cigányság problémáit csak és kizárólat célzott, központi állami programokkal lehetséges megoldani, de elnézést kérek a szarkasztikus megjegyzésért sosem tudtam eldönteni, hogy síró, vagy röhögő görcsöt kapjak e attól a „tudományos” vitától amely nem képes eldönteni, és definiálni ki a roma! Üzenném is innen az ez ügyben döntésképtelen „tudósoknak”, hogy a válasz roppant egyszerű.

Ha szegregálni kell, akkor mindenki tudja ebben az országban, hogy ki a roma, ha integrálni kéne, akkor a legnagyobb tudósok sem jutnak dűlőre a definícióval. Na ez kérem a paradoxon.

  • Amikor állami, hatalmi, intézményes fasiszta struktúrával kirekesztik a cigányság 90%-át a munka világából, akkor mindenki betudja azonosítani ki a roma.
  • Amikor a gyermekeink 90%-át állami, hatalmi, intézményes fasiszta struktúrával elkülönítik az iskolákban, akkor a legutolsó iskolai portás is tudja ki a roma.
  • Amikor roma lakosság 90%-át földrajzilag elkülönített gettókban telepeken kényszerítik élni, akkor mindenki tudja ki a roma.

Megszeretném nyugtatni a tisztelt képviselő asszonyt, hogy meg van a módja annak minként lehet 99%-s pontossággal definiálni ki a roma.

Önbevallás, név, lakóhely, és maga a közösség igazolása. Habár a cigányság valóban heterogén népcsoport, de érdekesség, hogy szinte mindannyian, egy-egy kisebb nagyon homogén közösségből származunk. Amikor két cigány, akik nem ismerik egymást találkoznak az első, hogy beazonosítják egymást. Az első kérdések : Katharutno san? Kathar varisan? (Hová valósi vagy? ) Kasko chavó san? ( kinek a fia vagy? ) A Válaszokból betudjuk azonosítani melyik közösségből származik másik fél. Én személy szerint 38 éve elkerültem abból a közösségből amelybe születtem. Ha valaki most elmenne abba a közösségbe, találkozna egy még ott élő romával, és a nevemet említve érdeklődne irántam. Azonnal kapná a válaszokat apai, anyai családomat beazonosítanák, s az őseimet akár 3 generációra visszamenőleg megtudnák nevezni.

Kedves tudósok nem olyan ördöngös dolog beazonosítani ki a cigány. Amikor pl. elhurcoltak minket a második világháború idején a haláltáborokba, akkor sem indítottak tudományos vitát, hogy ki a cigány.

Szabó Tímea: Éppen ezért, egy az Országgyűlés felügyelete alatt működő „romaügyi” agytröszt létrehozására nem feltétlenül van szükség.

Szerintem szükség van agytrösztre, roma agytrösztre aminek a munkáját nem-cigány szakemberek is segítik. Igen, roma származású szakértők kellenek, de nem olyanok mint a jelenlegiek, mert Ők csak tudatlan pártszolgák. Úgy gondolom, hogy széleskörű társadalmi párbeszédre van szükség a politikában. A romáknak, a szegényeknek, a társadalom elesettjeinek szót kell adni, nem pedig a fejük felett önkényesen dönteni. Sajnálatosnak tartom, hogy a képviselő asszony kizárólag, a szociológusok tudására, kutatásaira szorítkozna, és a megoldásban az ők kutatásait elegendőnek tartja. Reménykedjünk hogy nem olyan szociológusok véleményét részesíti majd előnyben akik "bomlásterméknek" nevezik a cigányságot. Egy magyarországi szegénység, és társadalmi kirekesztettség tapasztalati szakértőjét idézve „senki sem tudja jobban hol szorít a cipő, mint az aki azt a saját lábán viseli.” Nincs olyan tudós, aki jobban értene a kutatás alanyához, mint maga a kutatás alanya, aki történetesen ez ügyben az anyatejjel együtt szopta magába a kirekesztést, az elnyomást.

Szabó Tímea : A következő kormány egyik első dolga az kell hogy legyen, hogy hogy végrehajtsa a korábban a politikai pártok konszenzusával elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” – Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot.

Nagyon jól hangzik „legyen jobb a gyermekeknek” de én megváltoztatnám ezt a programot, s már a címénél kezdeném „legyen jobb a családoknak”, hisz egy gyermek életébe a legfontosabb dolog a család. A Véresszájú fideszes publicistának, a Fideszhez közelálló szociológusoknak, s a Jobbik nevű párt programja jut eszembe a „legyen jobb a gyermekeknek” címből. Nevezetesen, hogy egy bizonyos korosztályon belül emeljük ki a gyerekeket a családból, s bizony a szülőkről, s más társadalmi rétegekről meg egyenesen mondjunk le, azok akár éhen is hallhatnak a jelen politika szerint.

Szabó Tímea: A kapacitásokat a pártok közötti „süketek párbeszéde” helyett inkább az érdekegyeztetésekre, a civilek, az érintettek minél szélesebb körű bevonására érdemes felhasználni a jövőben. A Párbeszéd Magyarországért ugyanakkor – nevéből fakadóan – ahogyan eddig, úgy ezután sem zárkózik el az erről folytatott értelmes párbeszédtől.

Tisztelt Szabó Tímea! A Radikális Roma Érdekképviselet, Civil Mozgalom örömmel veszi tudomásul, hogy Önök fontosnak tartják a civilek bevonását a politikai közéletbe, közbeszédbe. Mozgalmunk szívesen folytat Önökkel párbeszédet a jövőben a cigányság problémakörének megoldása érdekében.

A Radikális Roma Érdekképviselet, Civil Mozgalom a következőket várja el, és követeli a jelen, és egy esetleges új kormánytól. Zsigó Jenő a Roma Parlament elnöke megalkotta a romák alapdekrétumát, a történelem első roma programját. Zsigó Jenő ezt a programot a romáknak írta meg ennél fogva mi radikális romák a magunkévá tesszük. Tömören 25. pontban így szól az olvasat:

KÖVETELJÜK!

1. A magyar és a cigány munkavállalók állandó foglalkoztatásának azonos arányát (A mo-i munkanélküliség 10 %-os, a cigányoké 90 %)

2. Egyenlő teherviselést, azonos arányt a munkanélküliség terheinek viselésében. Állami rasszizmus a cigányok 90 %-os munkanélkülisége.

3. A kényszer közmunka (cigányok állami közfoglalkoztatása a minimálbér 75%-áért) azonnali megszüntetését!

4. A "CIGÁNYBÉR" - azonnali megszüntetését! (A cigányság 90 %-os munkanélkülisége miatt csak a közfoglalkoztatásban jut munkához)

5. Az "egy család, egy támogatott " törvény azonnali megszüntetését! (Akármilyen egy család szociális helyzete, csak egyiküknek jár szociális alapú támogatás.)

6. Cigány Művészeti Központot nemzetközi tervpályázattal Budapesten! (A törvényben garantált kulturális autonómia látszat, mert nincs intézményrendszere.)

7. A cigányok kulturális Önazonosságának a jogát! (A többségi intézmények nem fogadják be a roma programokat, a roma közösségnek nincsenek saját kulturális intézményei.)

8. A "SZÍNVAK" állami politika azonnali felszámolását! (Az állam szociális kérdésként tekint a cigányokra és nem veszi figyelembe az etnikai hátrányaikat – látható rasszjegyek, kirekesztés, rasszizmus.)

9. A szociális segély a minimálbér 25 %-a, a közfoglalkoztatási bér a minimálbér 75 %-a. Mindkettő éhhalálbér, helyette emberi megélhetést biztosító szociális hálót!

10. A cigányokat sújtó, fenyegető, szankcionáló, üldöző állami diszkrimináció szemléletének és gyakorlatának azonnali felszámolását!

11. A kisebbségi ombudsman pozíciójának visszaállítását, , dr. Kállai Ernő visszahelyezését.

12. Az elnyomás eszközévé vált állami statisztikai diszkrimináció (nincsenek roma adatok az állami statisztikákban) azonnali megszüntetését! Hiteles statisztikai adatokat a cigányságról!

13. Az emberi, alkotmányos, kisebbségi, szociális jogok és a gyermekek jogainak garantálását a kirekesztéssel szemben. (A jogi szabályok és állami-önkormányzati kirekesztés sújtja a cigányságot.)

14. A magyarországi cigányság létszámarányos parlamenti képviseletét!

15. A cigányság hátrányaihoz mért célzott uniós fejlesztési forrásokat a munkanélküliség, a cigánytelepek felszámolására, oktatásra, intézmények létrehozására, roma reprezentációra!

16. Az állami felelősségvállalást a cigányság társadalmi presztízsének, emberi méltóságának tiszteletben tartására, védelmére, helyreállítására. Inkluzív állami kommunikációt.

17. Az állami diszkrimináció megszüntetését!

18. Az állam felelősségvállalását a cigányokat terhelő stigmák felszámolásában!

19. Az állami tulajdonú média teljes diszkriminációmentesítését!

20. Strukturált intézményrendszert a kulturális autonómia gyakorlásához!

21. Egyenlő arányú hozzáférést a tudáshoz, az egészséghez, társadalmi javakhoz és a közszolgáltatásokhoz!

22. Méltó helyet és terjedelmet a cigányságnak a közoktatás tananyagaiban!

23. Modern eszközrendszert az információs jogok gyakorlásához!

24. A külföldön megélhetést keresők állami megbélyegzésének megszüntetését!

25. Államközi tárgyalások elindítását a cigány munkanélküli tömegek országos kvóták szerinti befogadásáról az unió tagállamaiban.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall


0 Tovább

A 24. óra után - de nem megoldhatatlanul

A szerzőről: D. Magyari Imre, irodalmár, publicista. Számos kötete (Bécsi szeletek, Párizsi szeletek) jelent meg.  A napokban mutatták be a 99 kérdés a cigányokról  című kötetet, amelyben egy fejezet szerzője. Romaügyi szakértő.


Irodalmár vagyok (épp egy cigány irodalomtörténeten dolgozom…), azaz korántsem a legilletékesebb a feltett kérdések megválaszolására. De egyrészt megtisztelő a felkérés, illő válaszolnom, másrészt cigány és magyar értelmiségiként semmilyen szakma képviselőjeként nem dughatjuk a homokba a fejünk, ha erről a kérdésről – s egyáltalán: ha társadalmi kérdésekről – van szó. Én sem érhetem be azzal, hogy Jónás Tamás verseiben számolgatom a verslábakat. Tehát:

 

1. A cigánykérdés szerintem egyszerre, egyforma súllyal társadalmi-gazdasági és etnikai- kulturális kérdés.

Mint társadalmi-gazdasági kérdés szociális kérdés, s nem csupán a cigányokat érinti, hanem mindazokat – a számuk egyre nagyobb –, akik szegénységben, mélyszegénységben élnek. (Hozzátenném, hogy a cigányságnak nem az egésze él mélyszegénységben, az abban vegetáló 7-800 ezer embernek 30 százaléka roma, ami azonban a roma lakosság mintegy 40 százaléka! [Ladányi János: Leselejtezettek. Budapest, 2012, L’Harmattan.174. o.] S hozzátenném azt is, mert kevéssé közismert, hogy a cigányságnak már van egy – ahogy szintén Ladányi János írja – lassan középosztályosodó rétege is!)

Mint etnikai-kulturális kérdést részben a romákat sújtó, gyilkosságokhoz vezető előítéletesség  generálja, részben az, hogy a cigányok el vannak zárva a saját kultúrájuktól – a mélyszegénységben élők amúgy nem kulturára vágynak, érthetően, hanem ennivalóra, ágyra, melegre. A cigány kultúrával a többségi társadalom sem tud találkozni, máig nincs roma múzeum.  

Az első lépést, gondolom, a munkalehetőség folyamatos, egyre bővülő biztosítása jelentené, ezzel párhuzamosan az oktatás, a használható szakmák tanulásának, azaz a kitörés, a felemelkedés biztosítása.

2. Magától értetődik, hogy ehhez szükség – égető szükség – van a „pártokon, társadalmi és civil szervezetek átívelő »nemzeti minimumra« a szociálpolitikában”, nemkülönben az oktatásügyben. Ez evidencia, amit régóta tudnak azok, akik társadalmi kérdésekkel, a szegénységgel, a cigány kultúrával foglalkoznak. Évek, lassan évtizedek óta gyűjtöm a cigányságról szóló viták anyagait: ha úgy ettszik, ez a rajtuk végighúzódó (egyik) vörös fonál. Ladányi János említett kötetében ezt írja (184. o.): „erre (a problémák megoldására, DMI) csak akkor van lehetőség, ha ezek a kormányprogramok … arra irányulnak, hogy esélyt adjanak azoknak a településeknek, s esélyt adjanak azoknak a  településeknek, s esélyt adjanak azoknak a családoknak, amelyek a rendszerváltás után tartósan leszakadtak, illetve kihullottak a társadalomból. … …esélyteremtő államra, esélyteremtő programokra van tehát szükség. … …arra, hogy végre meghatározásra kerüljön azon minimális szolgáltatásoknak a köre, ami (szerintem amik, de ez lényegtelen, DMI) az ország minden településén, állampolgári jogon megillet(nek) mindenkit… Ez nem elsősorban pénzkérdés.” Lehetne idézni Daróczi Ágnestől, Ferge Zsuzsától, Bársony Jánostól, Fleck Gábortól, György Pétertől, Havas Gábortól, Kertesi Gábortól, Szuhay Pétertől, Virág Tündétől, sokaktól – olyan sokaktól azért nem… De nem csupán kérdések vannak, hanem válaszok is. 

3. Ettől még éppenséggel szükség lehet egy új „nemzeti kerekasztalra”, meghatározandó, hogy most, 2013 tavaszán vagy 2014 tavaszán mik a teendők. De e teendők közül az előbb említettek már nagyon sokat s nagyon sokszor megfogalmaztak s hajtogattak makacsul – számomra megrendítő emberi példa, ahogy Ferge Zsuzsa nyolcvan felett is hallatja a hangját (most április 25-én lesz 82 éves – Isten éltesse!). E teendőkben, vélem, viszonylag gyorsan meg lehet egyezni. Minden azon múlik s múlt volna mindig is, van-e politikai akarat a teendők végrehajtására. Végtelen szomorúsággal és keserűséggel tapasztalom, hogy nincs, s igazából nem is volt soha. A szociológusoknak, szociálpszichológusoknak, oktatáskutatóknak, romológusoknak csupán leírási jogkörük van. Leírhatják, leírhatjuk, ami van, aminek lenni kéne s hogy mi lenne a hozzá vezető út. Ha nincs politikai akarat, a javaslatok javaslatok maradnak, Derdák Tibor, L. Ritók Nóra s még néhány ember minden tiszteletet megérdemlő küzdelme elszigetelt marad. Ahogy írott malaszt marad mindenféle stratégia, legyen európai vagy nemzeti, szóljon négy évre vagy egy évtizedre.

Politikai akarat azonban nincs (én legalábbis nem tapasztaltam, nem tapasztalom).

Magyarországot jelenleg műveletlen, a valódi európai kultúrát nem ismerő, semmibe vevő, minden emberi nyomorúságra érzéketlen bunkók vezetik – a bunkóságon agresszivitást, önhittséget, gátlástalanságot értve. (Nem meglepő, de mégis megdöbbentő látni, hogyan szegődnek el, a nem kis konc reményében, minden integritást, emberi méltóságot feladva, oly sokan hű cselédjüknek, Szíjártótól Gíró-Szászig, Kálomistától Kovács Zoltánig. És Farkas Flóriánig, Járóka Líviáig.) A manipuláláshoz, a divide et impera politikájához persze remekül értenek, lásd az egyetemi hallgatók megosztását, 2014-es távozásukban egyáltalán nem vagyok biztos. Nem tudom kitalálni, mi a szándékuk, túl azon, hogy ők érezzék jól magukat – bár lehet, tényleg elhiszik (Matolcsy biztos), épp Magyarország sosemvolt aranykorát teremtik meg. Ettől még Lázár János azt mondta, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér 0 és 48 ezerből meg tud élni, tette hozzá Zsiga Marcell. Ennyit a szociális érzékenységről. A közmunkaprogram rabszolgákat csinál a benne résztvevőkből s kriminalizálja őket, akár a hajléktalanokat. Balog Zoltán emberileg és szakmailag alkalmatlan a tárgyalásra. Itt most semmi következménye nincs annak, ha Bayer Zsolt cizelláltan népirtást javasol, ha Németh György szociológus-közgazdász – a katolikus újságírók által is szervezett konferencián – keersztényien bomlásterméknek nevezi a cigányságot, sőt lehetőséget kapnak megmagyarázni (az utóbbi Halász Zsuzsa pártatlan rádióműsorában), hogy nem azt gondolták, amit gondoltak. Az érpataki polgármestert nem is idézem – a lényeg, hogy polgármester fog maradni, a jövőből ennyi biztos.

Itt stadionokat építenek, nem országot. A Futballakadémia fontosabb, mint a Tudományos. Lehet, Magyarországból csak néhány stadion fog megmaradni, esetleg néhány föld alatti alagút félkész (viszont egymáshoz közeli) állomásokkal. Meg a Kossuth tér, amin sivítva fúj majd át a távol-keleti szél…

4. Épp ezért a mostani Országgyűlésnek alárendelten működő agytrösztöt teljesen feleslegesnek gondolok: gittegyletté silányítanák, mint tették ezt oly sokan oly sokszor, mondjuk az 1961-es párthatározat óta. A szegényeket, a cigányokat a politikusok többsége a legszívesebben a Holdra deportálná, s nem csupán nálunk. Valamennyi köztárasági elnököt és miniszterelnököt meghívni? Szűrös Mátyás és Boross Péter, amint hallgatja, amint Schmitt Pál a nyilván gőzerővel készülő PhD-jából Orbán Viktor-idézeteket olvas fel…

Az ellenzék egyelőre mással van elfoglalva.

Ettől még felállhat vagy inkább leülhet egy agytröszt, amelyik ajánlásokat készít a kormányt esetleg leváltó politikusoknak, akikkel aztán együtt dolgozik a megvalósításon. Kiindulás lehet például Bársony Kános és Daróczi Ágnes Paradigmaváltás című munkája (Élet és Irodalom, 2007. március 30.) vagy Horváth Aladár írásai.  (Itt említem meg a Fleck Gábor és Szuhay Péter írta vadonatúj munkát, ami a Napvilág Kiadó új sorozatában jelent meg Kérdések és válaszok – a cigányságról címmel; április 19-én mutatták be a könyvfesztiválon.)

Sok és főleg nehéz a feladat, akár csupán részleges teljesítéséhez vagy száz év kell. Tovább kell építeni a jelenleg nagyon kis számú roma elitet, aminek (jelen)létét Lendvai L. Ferenc joggal hiányolt egy facebook-bejegyzésben. Ki kell képezni azokat a pedagógusokat, akik révén eredményes lehet az integrált oktatás. S ami nem csak a cigányaokkal kapcsolatos: csökkenteni kell a mélyszegénységet, a szegénységet. És így tovább. Tényleg nem egyszerű. De bármennyire is elkeseredünk néha, tudnunk kell: e feladatok – noha igazán a huszonnegyedik óra után vagyunk (de nem egy új nap hajnalán: még sötét van!) – nem megoldhatatlanok!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

0 Tovább
«
12345

Méltányosság-blog

blogavatar

A blogon a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőinek bejegyzései olvashatók.

Utolsó kommentek