Most, hogy a közmédiumok élére nemrég új vezetők kerültek, több korábbi döntés felülvizsgálata előtt megnyílhat az út. Szerintem ide tartozik Such György, a Magyar Rádió korábbi vezetőjének négy évvel ezelőtti döntése, amelyik felszámolta a közszolgálati rádió külföldi országoknak szóló idegen nyelvű adásait, így az angol és a német nyelvűt is.

Az indoklás nem volt túl bonyolult: a mai digitalizált világban abszurd ezeket a rövidhullámú adásokat fenntartani. És valóban: akik még érett fővel éltek az 1989-90-es rendszerváltozás előtt, és velem együtt hallgatták a Szabad Európa Rádió (SZER) adásait, tanúsíthatják: volt valami izgalom abban, hogy sikerült-e a keresőgombot és a rádióantennát úgy beállítani, hogy a SZER műsora az állami zavarás ellenére valamennyire hallható legyen. De még ha nem is volt zavarás, akkor is igaz: ha egy adást a rövidhullámon hallgatunk, akkor azon kapjuk magunkat, hogy több ezer kilométerre található országok rádióinak különleges hangvilága jön be, de erősen változó minőségben. Ilyen értelemben igaza volt Such Györgynek: erősen kérdéses, hogy ezeket a rövidhullámú adásokat így érdemes volt fenntartani.

Csakhogy ez már akkor álprobléma volt: a rádiók adásaiknak online sugárzását már az 1990-es évek végére megoldották. Ennek köszönhető, hogy Budapesten az internetnek hála kristálytiszta minőségben hallható a több ezer kilométeres távolságban lévő amerikai közszolgálati rádió (NPR), vagy a Belgrádi Rádió, esetleg az Újvidéki Rádió magyar nyelvű adása. Utóbbi középhullámon errefelé nem igen jön be, de interneten tisztán hallható.

Mindenesetre a hozzánk hasonló nagyságú Csehországban nem hogy nem fejlesztették vissza a külföldnek szóló rádióadásokat, hanem igyekezték kiaknázni az internet nyújtotta fantasztikus lehetőségeket. A Prágai Rádió külföldieknek szóló honlapja a csehen kívül 5 nyelven (angol, német, orosz, francia, spanyol) kínál részletes információkat, ezen kívül meghallgatható rádióadások, és számítógépre letölthető hanganyagok (podcasting) is megtalálhatóak a honlapon. Hozzá kell tenni, hogy a Prágai Rádió nem idilli képet igyekszik festeni az országról, beszámol részletesen az aktuális történésekről, a politikai élet zavarairól is (volt miről, hiszen a korábbi években rendszeresek voltak a kormányválságok, illetve a kormányalakítási nehézségek), ugyanakkor él azzal a lehetőséggel, hogy a cseh kultúráról, városokról, és egyéb idegenforgalmi nevezetességekről tudósítson.

De a kb. fele akkora Szlovákiában sem gondolták úgy, hogy meg kellene szüntetni a külföldi rádióadásokat: itt szintén öt idegen nyelven lehet hozzáférni a pozsonyi közszolgálati rádió adásaihoz.

Ezek után meglehetősen furcsa, hogy Magyarország önként lemondott annak a lehetőségéről, hogy magát a rádión keresztül folyamatosan bemutassa az irántunk érdeklődő, de magyarul nem tudó külföldieknek. Pedig szokás szomorkodni, hogy gyenge az országpropagandánk – hát milyen is legyen ilyen bezárkózás után?