Az Állami Számvevőszék a minap jött ki egy olyan jelentéssel, amely kísértetiesen rímel a kormánynak a magánnyugdíj-pénztárak kapcsán kifejtett álláspontjával. Kérdés, hogy merő véletlenről van szó vagy a politikában ilyenek nincsenek?

Az általam nagyra becsült Állami Számvevőszék a rendszerváltás után kialakult hazai intézményrendszer egyik leginnovatívabbja. Több helyen is utaltam rá, hogy az ÁSZ (együttműködve számos külföldi partnerrel), de még inkább annak Kutatási Intézete (leánykori nevén Fejlesztési és Módszertani Intézet) egyfajta think tank-ként funkcionált. Ami azért – valljuk be – nem túl gyakori idehaza. Ezt alátámasztja az éppen a múlt héten bemutatott Integrit(ÁSZ) projekt, amely a közigazgatási korrupció ellen lép fel, holland példák alapján hangsúlyt fektetve a nálunk mégoly kevéssé ismert és értett integritásra (amely együtt jelenti a szervezet és személy függetlenségét, befolyásoltságtól mentes döntését és etikus eljárását) az egész államigazgatásban.

A csütörtöki bejelentés lényegében szinkronban volt a kormány eddigi kommunikációjával, vagyis az ÁSZ a Pénztárak Garancia Alap működésének vizsgálata során azt találta, hogy a magánnyugdíjak hosszú távon nem biztosítottak és az eddigi magánnyugdíjnak hívott pillér valójában nem is annyira magán, hiszen az államnak folyamatos tehertételt jelentettek – hangsúlyozta külön is az ÁSZ elnöke.

Szögezzük le: az ÁSZ vizsgálata semmiképpen sem tekinthető irányítottnak, hiszen – ahogyan Domokos László is fogalmazott – ez már korábban is elő volt irányozva. Ugyanakkor az időzítés nem lehet véletlen, s a probléma talán éppen itt van. Egy független intézménynek pusztán szakmai szempontokra kell alapozni, de emellett legalább olyan fontos, hogy a formára is ügyeljen. Ha történt is aktuálpolitikai beavatkozás az ÁSZ tevékenységébe, akkor az nem a vizsgálat tartalmára, csupán annak időzítésére irányult (nem véletlen, hogy az ÁSZ elnök a jelentés bemutatásakor élből le akarta mosni magáról a politikai megrendelés ódiumát). Ez nem jelenti azt, hogy ezzel minden rendben lenne. Az ilyen „felszíni” beavatkozások erodálhatják a független intézmények szakmai tekintélyét, s ennek mindenképp meg lehet az a káros hatása, hogy a közvélemény még a tisztán szakmai iratok esetén is gyanúperrel él majd. Mindez pedig oda vezet, hogy az ÁSZ saját integritása – amely egyszerre nyugszik a fent említett formai és tartalmi elemeken – is veszélybe kerül.