A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciónak (DK)-nak annak ellenére sem lesz frakciója, hogy hamarosan letelik a frakcióalakításra vonatkozó hat hónapos moratórium. A Fidesz képviselői által március 14-én beterjesztett Országgyűlésről szóló törvényjavaslat megfosztja ettől a volt kormányfő pártját, ugyanis a 28.§ (1) bekezdése kimondja: „Képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz, vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak”. Mivel a DK az előző választásokon még nem rendelkezhetett pártlistával, ezt a paragrafust egyértelműen erre a pártra szabták, akár a lex-DK elnevezést is megkaphatná.

 

A Fidesz lépése több szempontból is problémás. Természetesen lehet amellett érvelni, hogy egy már meglévő képviselőcsoportból kiváló képviselők ne alakíthassanak új frakciót, hiszen annak idején az eredeti frakciójuk színeiben nyerték el a választók bizalmát. Ez az érvelés is vitatható, mert előfordulhat, hogy a párt irányvonala annyira eltér attól az eredeti irányvonaltól, amit még a választások idején képviselt, hogy a kiváló politikusok nem tudnak azonosulni vele. De mondom, az új képviselőcsoport ciklus közbeni megtiltása mellett felhozhatóak komolyan vehető érvek, és lehet is ilyen szabályokat alkotni – a következő ciklus kezdetére téve a hatálybalépést.

 

Az elegancia, és a nagyvonalúság hiányát látom ebben a tervezett rendelkezésben. Amikor ugyanis 2010-ben elkezdődött a parlamenti ciklus, akkor minden képviselő, így Gyurcsányék is abban a hiszemben kezdték el a munkát, hogy a frakcióból való kiválást követő fél év letelte után új frakciót lehet alapítani. Általában sem szerencsés a az eljárásrendre vonatkozó játékszabályokat menet közben megváltoztatni, főleg úgy nem, hogy a politikai ellenfeleket hozzák méltánytalan és hátrányos helyzetbe. Nem jó ez azért sem, mert az erőviszonyok folyamatosan változnak, és ezt a szabályt most megszavazni készülők is kerülhetnek ellenzékbe, akár már a következő választásokon is. A jövendőbeli ellenzéknek is jobb, ha már most gesztusokat gyakorol, csökkentve ezáltal annak lehetőségét, hogy ellenfele majdan bosszút álljon rajta a most elszenvedett sérelemért.

 

Persze az igaz, hogy a politika az érdekekről és a politikai erőről szól, de a politikai kultúra is fontos. Egy jó politikai kultúrával rendelkező országban a demokráciát működtető legfontosabb eljárási szabályokban (én a frakcióalakítást is ilyennek tartom) megegyezés van az ellenzék és a kormánypártok között, és ezen szabályokat csak kivételes esetben illik módosítani, és azt is lehetőleg az ellenzékkel egyeztetve, vele egyetértve. Ha nem így járnak el, akkor nem tudnak kialakulni hosszabb távra szóló politikai hagyományok , amelyek stabillá teszik az eljárási szabályokat, komoly tekintélyt kölcsönözve nekik. Nem tartom véletlennek, hogy összességében sikeresnek bizonyult a brit politikai rendszer, amelyben a hagyományoknak kiemelkedően fontos szerepe van. Ha ellenben az éppen kormányzó párt (pártok) nyers ereje, pillanatnyi érdeke dönt a politikai játékszabályok meghatározásban, akkor az tartósíthatja a politikai életben uralkodó rossz hangulatot, a politikai ellenfelek közötti mély bizalmatlanságot teremt, a vert helyzetbe került ellenzéki erőkben pedig revánsvágyat kelt.

 

De még a Fidesz önérdekét is csak részben szolgálná Gyurcsányék frakciónélkülisége. Értem, hogy a kormánypárt úgy vélte, nem érdeke ez esetben lehet egy napirend előtt szónokló, önálló frakcióval bíró Gyurcsány, vagy Molnár Csaba. Csakhogy a sértett fél, a DK újabb alapot lát azon érvének igazolására, hogy Magyarországon a Fidesz elnyomja az ellenzékét. Azaz a Fidesz-kormányzat stílusával van megint gond, ahogy volt 1998-2002 között. Az akkori háromhetenkénti ülésezéssel a Fidesz látszólag két legyet ütött egy csapásra: tervezhetőbb lett a parlament munkája, és az ellenzék is hátrányba került azzal, hogy nem tudta minden héten napirend előtti felszólalásait, interpellációit elmondani. Valójában azonban inkább ártott ez a Fidesznek, mert az ellenzék és a vele szimpatizáló médiaértelmiség erre a lépésre hivatkozva állandóan tudta hangoztatni a Fidesz zsarnoki jellegét. Nem állítom, hogy a háromhetenkénti ülésezés miatt vesztette el a 2002-es választásokat a Fidesz, de azt igen, hogy nem tette őket szimpatikussá ez az ügy, mert nem tudták elmagyarázni hihetően, hogy ez miért nem okoz aránytalan sérelmet az ellenzéknek. Vagyis: nem érte meg a Fidesznek sem a háromhetenkénti ülésezés.

 

Volna min elgondolkozni, mielőtt végleg szentesítik a lex DK-t. Ugyanakkor a DK két nappal későbbi, Orbánt személyeskedően támadó közleménye tovább ront a helyzeten. Könnyen lehet, hogy még azon fideszes politikusok sem kívánnak a jövőben nagyobb méltányosságot a DK-vel szemben gyakorolni, akik pedig eredetileg hajlottak volna rá. Marad tehát az erő, és a magyar politikai kultúra is marad — olyannak, amilyen eddig is volt, vagy talán még annál is rosszabb.