Méltányosság-blog

Paár Ádám

Szeptember 15-én rendezték meg a bajor tartományi választást. Bajorországban kisebb izgalom övezi a választásokat, mint össznémet szinten, hiszen a magyar történelemből is jól ismert Wittelsbachok földjén, Erzsébet királyné ("Sissi") hazájában 1946 óta hagyományosan a jobbközép CDU regionális testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) adja a tartományi miniszterelnököt. A választáson tizenkét párt mérettette meg magát, és az induló szervezetek lefedték a teljes palettát, a szélsőjobbtól (Nemzeti Demokrata Párt) a szélsőbalig (Linke). Azonban valójában csak két párt: a jobbközép, konzervatív CSU és a balközép, szociáldemokrata irányultságú SPD között folyt a nemes versengés. A közvélemény-kutató intézetek kísérteties pontossággal találták el a végeredményt a két nagy pártot illetően: 45-48% közé tették a CSU eredményét, az SPD prognosztizált eredményei pedig 16-21% között szóródtak a különböző intézeteknél (hogy a CSU viszi el a leggazdagabb német tartományt, az nem is volt kétséges). Ezzel szemben a CSU a Landtag-helyek 47,7, az SPD 20,6%-át zsebelte be.

Horst Seehofer Christian Ude

Nagy Attila Tibor

Okkal kíséri kiemelt figyelem az európai politikában a közelgő németországi szövetségi parlamenti (Bundestag) választásokat: Németország továbbra is a világ negyedik, Európának legnagyobb gazdasága, az Európai Unió legnagyobb nettó befizetője. A 2008 -ban kezdődött világgazdasági válságot - ellentétben számos más európai országgal - eddig alapvetően sikeresen vészelte át, tekintélye és befolyása továbbra is meghatározó az európai színtéren, és szavára odafigyelnek a világpolitikában. Mivel tehát ezen ország magatartása számos más szereplőre van kisebb - nagyobb hatással (többek között természetesen Magyarországéra is), a tét nem csak az, hogy ezt a valamivel több, mint 80 millió lakosságú ország kormányát mely politikai pártok alkotják a jövőben, hanem hogy a szeptember 22-i választások után hivatalba lépő végrehajtó hatalom milyen hatással lesz a világ, illetőleg Európa ügyeire.

Elemzésünkben először a választás belpolitikai, majd külpolitikai tétjét vázoljuk, és kitérünk arra is, milyen hatásai lehetnek a választásoknak a magyar - német kapcsolatokra.

Oltay Edith írása

Angela Merkel kancellár az ország legnépszerűbb politikusa, aki mögött messze lemarad a szociáldemokrata SDP jelöltje, Peer Steinbrück. Számos német folyóirat címlapján megjelenő Merkel asszonyt a "Dinner for one" rövidfilm komédia szereplőjeként (Die Zeit), vagy királynőként (Der Spiegel) ábrázolják. Bár külföldön Merkelt sok kritika érte az euro zóna válságában érintett tagállamoknak javasolt megszorítások miatt, ennek ellenére a brit The Economist főoldalán is Európa uralkodónőjeként jelent meg.

Csizmadia Ervin írása

2012 végén a Méltányosság útjára bocsátotta legsikeresebb blogfolyamát, a Project Americát. Emlékeznek? Jelszavunk vala akkor: mindent, amit az amerikai választások kapcsán tudni lehet és tudni érdemes. Volt akkor szociológiai, politológiai, kultúr-antropológiai, közéleti elemzés, voltak vendégkommentátoraink, volt sokféle játék - és persze az elnökválasztással is bőségesen foglalkoztunk. Mi több, élveztük is.

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila újszerű, szokatlan javaslatai első látásra rendkívül távol esnek az eddig ismert hagyományainktól. A két fél közti versengéséből fakadó vitában azonban komoly innovációs potenciál rejlik, melyre korábban már felhívtuk a figyelmet. Természetesen sokan úgy gondolják, mint Gyurcsány Ferenc, minek marakodni a koncon, amikor a legfőbb cél Orbán Viktor legyőzése? Minek újra kinyitni a vitát, ami jól rosszul, de egyszer már le volt zárva. Pedig, némi túlzással, akár már a bejelentés estéjén Kálmán Olga stúdiójában megrendezhették volna az előválasztási vitát, csak épp nem egymást követően, hanem együtt kellett volna behívni az ellenzék legfontosabb szereplőit.