Figyelemreméltó interjú jelent meg a Népszabadság hétfői számában Lázár János fideszes frakcióvezetővel. Úgy tűnik, nemcsak az ország, de a német-magyar kapcsolatok konszolidálása is a szeme előtt lebegett, amikor kijelentette közelgő berlini látogatására utalva: „Remélem, hogy világossá tudjuk tenni a CDU és a CSU számára: Magyarország új szövetséget szeretne kötni Németországgal. Azzal a Németországgal, amely aggódó barátja hazánknak, első befektetője az országnak és akié Európa jövője. El kell oszlatnunk a demokratikus félelmeket és kételyeket német barátainkban, és meg kell nyernünk őket Magyarország újjáépítésének“. Reálpolitikáról tanúskodnak következő mondatai: „Az európai viszonyok átalakulóban vannak. A németek szava sokkal több annál, mint egy szavazat. Az Európai Bizottságban, az Európai Tanácsban Németország szavazatára mindenki odafigyel.“

A német kapcsolatoknak már az 1988-90 között tevékenykedő reformkommunista Németh-kormány is nagy fontosságot tulajdonított (lásd a „vasfüggöny“ lebontását és a határmegnyitást a keletnémet menekültek előtt), az őt követő első szabadon választott Antall József miniszterelnök nemkülönben. A német kapcsolatok fontosságában egyetértettek az egymást követő kormányok, Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország lett, és a német üzleti körök megtalálták számításukat és hasznukat hazánkban.

Nem állítom, hogy a második Orbán-kormány ne tartotta volna fontosnak a német-magyar kapcsolatokat, hiszen Orbán Viktor többször is személyesen találkozott Angela Merkel német kancellárral. Viszont – elődeitől eltérően – ezeket is a konfliktusok nyílt felvállalása jegyében kezelte. A bevezetett telekommunikációs különadó érzékenyen érintette a német Deutsche Telekom résztulajdonában lévő Magyar Telekomot, a bankokkal kapcsolatosa politikája sem nyerte el a németek tetszését, demokráciafelfogása pedig újabb bírálatokat generált.  Amikor a médiatörvényt heves össztűz fogadta 2010 december végét követően a német sajtó és média zöme részéről, azt hittem, ennél már aligha lehet rosszabb. A bankok végtörlesztése, a magyar csőd lehetősége, illetve az alaptörvény hatályba lépése 2011 végétől aztán még az egy évvel korábbi, Orbánékat érő támadássorozatot is felülmúló német médiavisszhangot indukált. Ilyen töménytelen mennyiségű – és elsöprő többségben igen negatív hangvételű – beszámoló és kommentár huszonvalahányéve nem borította el a német médiát és sajtót. Hovatovább már csak az a német polgár nem hallott Magyarországról, aki nem akart. Ez pedig nagy szó, hiszen normál időkben a német tömegtájékoztatás alig beszél hazánkról. A német média viszont erőteljesen befolyásolja az ottani politikusok lépéseit, a kisebbik német kormánypárt, az FDP eléggé kritikusan viszonyult a magyar kormánnyal szemben, az ellenzékről nem is beszélve.

A Fidesznek a német kapcsolatokhoz való viszonyulása eddig minimum kettős volt. A „gazdasági szabadságharc“ egyes német üzleti körök érdekeinek megsértése miatt is lehűtötte a német-magyar politikai kapcsolatokat, és ezen az Orbán-Merkel találkozók  – nyilvánosságnak szóló – udvariaskodásai sem tudtak változtatni . A kormány németbarát szárnya, amelyet eddig Prőhle Gergely helyettes államtitkár (nem mellesleg egykori német nagykövet) jelenített meg, kisebbségbe szorult. Most viszont változni látszik a helyzet. Prőhle  Magyar Nemzetnek adott 2011. december 30-i interjúja is erőteljesen jelezte, hogy a kormány szelídebb hangnemet kíván használni. Lázár mostani interjúja ráerősített Prőhle szereplésére, és – a német-magyar kapcsolatok vonatkozásában  –, leszámolt a harciasabb hangnemmel. Sőt, kifejezetten elismeri Németország vezető szerepét (“Németország szavazatára mindenki odafigyel“), valljuk be, nem ez volt a kormánypárti-kormányzati kommunikáció fővonala.

 

A fordulat (hogy mennyire tartós, majd kiderül) a tényleges erőviszonyok előtti főhajtás: az Európai Unióval folytatott vitákban, az IMF-el való tárgyalásokon jól jönne Németország támogatása. De ezt leszámítva sem változott az, hogy továbbra is Németország a legfontosabb kereskedelmi partnerünk,a  KSH őszi külkereskedelmi adatai ezt egyértelműben bizonyítják. Magyarország németországi megítélése döbbenetesen negatív, a Wirtschaftswoche üzleti lap hétfőn “Magyarország csődje egyre közeledik” címmel jelentetett meg írást. Bizony, ez eléggé elriasztó a jövendő befektetők számára, bár egyelőre nincs hír arról, hogy a német nagyválallatok elkezdték volna felszámolni magyarországi érdekeltségeiket. Imidzsünkön finoman szólva is van mit javítani, ebbe jól beleillik Lázár hétfői berlini útja. A Konrad Adenauer Alapítvány(KAS) rendezvényén a politikus az elvesztett bizalom visszaszerzéséért küzdött, és ennek érdekében önkritikát gyakorolt.

Ugyanakkor a német szövetségi kormány sem akarta a végletekig kiélezni a magyar-német kapcsolatokat, így Merkel – az ottani sajtónyomás ellenére sem – ítélte el személyesen az Orbán-kormány politikáját, adva vannak tehát a lelki feltételek ahhoz, hogy a felek közelebb kerüljenek egymáshoz. Erre készteti őket a német-magyar gazdasági kapcsolatok volumene, bár nem kétséges, hogy nem a magyar fél van az erősebb pozícióban.

Az újbóli németbarátság érdekessége, hogy az Orbán-kormány visszatérni látszik az általa is többször kárhoztatott “húsz év” külpolitikájának egyik sarokkövéhez. Persze, nem árt óvatosnak lenni: cikk-cakkok ez ügyben is elképzelhetőek.