Elképesztően látványos és hasznos kutatás látott minap napvilágot az OECD részéről. A kutatás középpontjában a „jobb élet” meghatározása állt, a valódi újdonságot az szolgáltatta, hogy a különböző változók (oktatás, egészségügy, biztonság stb.) súlyát interaktív módon a honlap olvasói állíthatják be. Tehát lehetőségünk van súlyozni és a számunkra fontosnak ítélt faktorok (lakáshelyzet, foglalkoztatás, munka minősége, közösségi szolgáltatások, oktatás, környezet, kormányzat, egészségügy, élettel való megelégedettség, biztonság, munka-magánélet egyensúlya) között. A kérdéseknél tényadatokat és közvélemény-kutatások eredményét is figyelembe vették. Végeredményben nemcsak az egyes faktorok, vagy az összes változó figyelembevételével tudjuk meghatározni az életminőséget az adott országban, hanem mindenkinek lehetősége van, hogy az általa fontosabbnak vélt mutatót nagyobb súllyal vegye figyelembe, így kialakítható a személyes koordináta rendszerünk a „jobb életről”, amely alapján a szoftver rendezi az egyes országokat.

Nem meglepő, hogy a 34 országban elvégzett vizsgálatban Magyarország nem szerepel túl jól, az azonban elgondolkodtató, hogy a boldogság (vagy élettel való megelégedettség) faktorban Törökországot sikerül csupán Magyarországnak megelőznie, míg a portugálokkal és az észtekkel vagyunk körülbelül egy szinten, de kissé lemaradva tőlük. Ahogy az egyik hírportál találóan megjegyezte, még ott is jobban érzik magukat az emberek, ahol lőnek. Természetesen nem arról van szó, hogy a többi kategóriában az élmezőnyben lennénk, de azt kijelenhető, hogy a többi szektor rossz teljesítménye sem indokolja ezt a mélyen pesszimista hozzáállást. A Méltányosságnál annak idején igyekeztünk tényadatokkal – konkrétan a szorongáscsökkentő és az antidepresszáns gyógyszerek fogyásának egzakt felmérésével – körüljárni a problémát. Sajnos az adatsoraink ugyanezt mutatták: Magyarországon – lakóhelytől, foglalkoztatottsági rátától, gazdasági világválságtól függetlenül – valóságos népbetegség a depresszió, az élethelyzettel való folyamatos elégedetlenség.

A helyzet természetesen változásért kiált, azonban először illene feltárni ennek okait. Először is ezeket a társadalmi problémákat közéleti témává kell tenni. Természetesen kiemelten fontos, hogy elemzőink részletesen foglalkoznak például az MSZP belső viszonyaival, a Jobbik törésvonalaival, vagy egyes szakpolitikai kérdésekkel. Azonban mind a politikának, mind a politikai elemzésnek fel kell vállalnia ezeket a témákat is. Valami ugyanis nagyon nem stimmel. Rendben, hogy keveset költünk egészségre, vagy nem elég kielégítő a lakáshelyzet. Ez azonban nem indokolja ezt a mélységes pesszimizmust, elégedetlenséget, koherencia-hiányt, amely fogva tartja a társadalmat.

Ennek természetesen vannak történelmi okai, azonban túlságosan egyszerű lenne mindent a „turáni átokra” fogni, a legendák helyett ugyanis valódi magyarázat szükségeltetik. Ehhez azonban nem elég a felszín vizsgálata, a napi események értelmezése. Ehhez a mélyebb rétegek vizsgálata kell: történelmi, szociológiai, szociálpszichológiai és politológiai eszközökkel kell(ene) feltárnunk a jelenlegi helyzet közös eredőjét. Igen nagy szükség volna rá.