Képzelt Riporter (KR): Elérkeztünk a sorozat 3. napjához. Tegnap filmeket ajánlottatok, és igazán széles palettán mozogtatok. Ma újabb terület, a zene felé mozdulunk el. Egyben jelzem: ez az utolsó "nem szakmai" kérdésem hozzátok. Holnap már más irányt veszünk. Most viszont azt kérem tőletek: bármilyen műfajban, bármilyen korból, bármilyen stílusban ajánljatok olvasóitoknak zenéket. Kedves elemzők: kedvenc zenétek? 



Mi más lehetne, mint A Paradicsom meghódítása film betétzenéje Vangelistől! Az ember beleborzong, ha hallja, s szinte látja maga előtt a széltől dagadó vitorlákat! A film nálam zátonyra futott, mint egykor a Santa Maria, de a zene túlélte. Itt hallgatható: http://www.youtube.com/watch?v=Unt8tZPq5C0

Bartók Béla Román néptáncok című darabját ajánlom. Bartókot  – akit a Wikipedia angol nyelvű szócikke  a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjének tart  – többek között az egyetemes, népek közötti barátságot fontosnak tartó szemlélete miatt tisztelem. Ő respektálta más népek kulturáját, így a szomszédos népek népzenéjét is gyűjtötte, és ez a Trianon utáni magyarországi hangulatban nem volt magától értedődő cselekedet. Ez a más népek iránti tisztelet tükröződik ebben a műben.

http://www.youtube.com/watch?v=A02X9_w3DWA

 

Oscar Peterson At Long Last Love című számát ajánlom. A valaha élt legkiválóbb jazz-zongorista Action nevű stúdióalbumáról ajánlok pár számot, mely valóban változatos zenét kínál számunkra, emellett egy jazzkoncert hangulatát teremti meg otthonunkban, ugyanis azt Peterson egy maroknyi rajongójával a stúdióban rögzítette. Akár a tárgyban szereplőt, mely egy lendületes bebop, és leginkább a szilveszter estéhez ajánlom, akár ha karácsony másnapján szeretnénk lírai hangulatban elkölteni halászlevünket a Gershwin előtt tisztelgő A Foggy Day hallgatásával. Az utóbbihoz pedig ajánlanám a diós bejglit, de még inkább egy kései szüretelésű furmintot, például a Pajzos - Megyer pincészettől a 2009-es tételt.

http://www.youtube.com/watch?v=AT6Dtv-a0EM

http://www.youtube.com/watch?v=VsQlwud3IR4

Az egyik legnagyobb hatású jelenkori magyar zenekartól , a Quimby-től ajánlom a Magam adom című remeket. Aki kicsit is ismeri a modern magyar könnyűzenét, annak aligha kell bemutatatni a Kiss Tibi vezette alkotógárdát. A szó legnemesebb értelmében vett művészekről van szó, akik ezzel a dallal igazán maradandót alkottak. Az érzelmekkel túlfűtött, végig ügyesen építkező dal katarzisban csúcsosodik ki, amikor is az énekes (és a rendszerint vele éneklő népes közönség) levetkőzve a társadalmi konvenciókat, álarcok nélkül „ordítják” a nagyvilágba: „Neki megadom magam”. S ami a legfontosabb, ez a szám több értelmezési síkon mozog egyszerre: mindenkinek más jelent időtől és tértől függően. Van, aki az alkoholmámort olvassa ki a sorokból, másoknak a legszebb szerelmi emlékeiket juttatja eszükbe, de végül mindenki valami „újat”kap, egyszerűen valahogy több lesz ettől a zenétől. Akárcsak egy jó elemzéstől….

http://www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E

Michael Praetorius német barokk zeneszerző zseniális Christmette című – karácsony idején elhagyhatatlan –, templomi körülmények között rögzített zenéjét ajánlom – a Gabrieli Consort előadásában . A cd-t 90-es évek második felében kaptam, amikor laza ismeretségben álltam egy már akkor neves s ma is ismert zenekritikussal. Azóta is hálás vagyok neki, talán nem is tudja mennyire. Ez a zene első hallgatásra lenyűgözött. Jómagam ugyan (persze sok egyéb stílusirányzat mellett) barokk zenén nőttem fel, de korábban mit sem tudtam Praetoriusról. Bach vagy Handel persze igen, Praetorius (vagy épp egy másik gyöngyszem, Jan Dismas Zelenka) nem. Ez a mennyei zene a karácsonyi ünnepkör elmaradhatatlan része, s nagyon érdekelne, hogy a későbbi mesterek, Purcell vagy Handel, mi mindent használtak föl belőle. Az is megfog Praetoriusban, hogy nem csak zenét, de zeneelméletet is írt, Syntagma Musicum címmel. Azt javaslom, hogy a mellékelt részletet nagyon szabad szívvel hallgassák. Úgy az 5. perc körül pedig a zene nagyon felfénylik s a finálét a zenéhez méltó hangerővel hallgassák: remegjenek a falak!  

http://www.youtube.com/watch?v=erR2HPE-9gY

 

Rögtön egy egész koncertet ajánlanék. Madonna Confessions turnéját. S a „post-karácsonyi kaja kóma” ledolgozására a Jump-ot róla. Madonna tökéletesen kombinálja a populáris elemeket a mély tartalmi üzenetekkel. Tabudöngető és polgárpukkasztó, de céllal. Folyamatosan halad a korral és mindig megújul, újraértelmezi művészetét és vele együtt a műfajt. Nem mellesleg mindeközben újra meg újra bebizonyítja, a nő örök. Aki nem hiszi, járjon utána!   

http://www.youtube.com/watch?v=SIeP9aQqb0A&feature=youtu.be

http://www.youtube.com/watch?v=9n9oBQ3blQ8&feature=youtu.be