Képzelt Riporter (KR): Köszöntöm az olvasókat és Benneteket, a Méltányosság elemzőit! Felkértetek, hogy december 25-e és 30-a között minden nap egy kérdést tegyek fel Nektek. A karácsonyi és az azt követő napokban az olvasók talán örömmel fogadják az ilyen laza, de azért komoly csevegéseket. A kérdések rövidek és célirányosak lesznek: az első három napon inkább általános "műveltségi" kérdéseket kaptok; a második három napon pedig inkább olyanokat, amelyek közelebb állnak elemzői foglalkozásotokhoz. Most megmutathatjátok "másik" arcotokat!
Az első nap kérdése: Kérlek Benneteket, ajánljatok egy könyvet az olvasónak, amely számotokra fontos és szerintetek mások is haszonnal forgathatják!
Daniel Arasse: Festménytörténetek című könyvét ajánlom. A könyv egy tanulmányából az olvasó megtudhatja, miért történelem előtti táj elé festette Leonardo a Mona Lisát, s miért éppen ez a kép a szerző szerint a világ legszebb képe. De mivel nem művészettörténész vagyok, botorság lenne a könyv esztétikai értékeit ajánlanom. Más az, ami megfog benne, s ez a filozófiája. A szerzőnek önálló művészet- vagy inkább „festészet-filozófiája” van, ráadásul olyan, ami a magaméval szinte megegyezik. Olvassuk csak: „Számomra minden korszak figyelemre méltó vonása az átalakulásban rejlik, különösen az a pillanat érdekel, amikor egy általános rendszeren belül jelenik meg egy alrendszer, formát ölt, majd egy időpontban megszűnik, hogy új kép lépjen a helyére. A tudománytörténetben megfigyelhető tendenciákkal egyenértékű folyamatot figyelhetünk meg. Bizonyos művészettörténeti átalakulások könnyebben érthetők, ha a tudománytörténet nagyon érdekes modelljeit használjuk fel az értelmezésükhöz. Természetesen Thomas S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című könyvére gondolok…” Régóta vagyok Kuhn nagy tisztelője, s Arasse könyve gyönyörű sorai csak megerősítenek abban: ha valaminek értelme van az elemző számára, az a változás kutatása, s ennek kapcsán újabb és újabb modellek felállítása. Mi tagadás, a magyar politika értelmezéséhez is jól jönne a változások leírásának egy olyan modellje, amelyet a szerző a festészet történetére alkalmaz.
http://www.libri.hu/konyv/festmenytortenetek.html
Harper Lee-től a Ne bántsátok a feketerigót! című regényt ajánlom. Egy igazi amerikai alapmű. Mindent, ami erkölcsileg fontos számomra, emberként és elemzőként, ettől a könyvtől kaptam. Csak akkor érthetünk meg igazán valakit, ha az ő cipőjében járunk, ha az ő helyzetébe képzeljük magunkat. Valósággal bele kell bújnunk a bőrükbe, mondja a könyv. Ez a típusú empátia elengedhetetlen a méltányos elemzéshez. Aki kíváncsi hogyan nevel direkt és indirekt módon demokráciára, toleranciára az amerikai társadalom, mindenképp olvassa el! De beszéljen inkább önmagáért:
– (…) Ez az ügy, Tom Robinson ügye, lelkiismereti kérdés… Scout, én nem tudnék templomba menni és Isten színe elé állni, ha nem próbálnék segíteni rajta.
– Atticus, én azt hiszem, hogy nincs igazad.
– Hogyhogy?
– Mert a legtöbben azt gondolják, hogy nekik van igazuk, és neked nincs…
– Feltétlenül joguk van hozzá, hogy ezt gondolják, és ezt a jogukat tiszteletben is kell tartani – mondta Atticus –, de másokkal csak úgy tudok együtt élni, ha saját lelkiismeretem tiszta. Egyetlen dolog van, amiben sose dönthet többségi vélemény, és ez az egyén lelkiismerete.
http://www.kihagy6atlan.hu/temak/konyv/harperleenebantsatokafeketerigot/
Akárcsak egy olasz d(r)áma, olyan szép és szenvedélyes az id. Alexandre Dumas egyik kései gyöngyszeme: a Luisa San Felice című regényt ajánlom. A színhely a 18. századi Nápoly, a maga ősi múltjával, királyi fényűzésével és népi életével, meg a liberális, reformer értelmiséggel, amelyik a két malomkő, s egy harmadik – a forradalmi Franciaország – közé kerül. A magyar históriából (is) jól ismert dilemmákról szól ez a könyv. Elrettentésül is ajánlom a regényt. Ha valaki az állandó magyar széthúzás miatt nyavalyogna, kezébe adnám ezt a könyvet: íme, nézd meg, ilyen az igazi fanatizmus és a polgárháború, ahogyan Dumas mester ábrázolja! Idáig ne jussunk el soha!
http://mek.oszk.hu/04100/04178/html/01.htm
John Locke: Értekezés a polgári kormányzatról című művét ajánlom. Az először 1688-ban megjelent könyv még mindig aktuális, hiszen a nyugati típusú kormányzás és társadalom több fontos elve is megjelenik, így pl. a magántulajdon tisztelete, vagy a törvényeken alapuló (tehát nem önkényes) kormányzás szükségessége. Ezek az elvek a mai napig hatnak a politikai gondolkodásra, amelyek nélkül nem képzelhető el pozitív értelemben vett jogállami politikai rendszer.
Richard Sakwa: Putin: Russia's choice című monográfiáját ajánlom. A legjobb Putyin-monográfia, mely valójában sokkal több: egy elképesztően pontos, és éles korlenyomata az elmúlt húsz év politikájának Oroszországban. Nehéz könyv, helyenként inkább emlékeztet akadémiai szintű elemzésre, semmint egy ismeretterjesztő műre, ám érdemes keresztülvergődni rajta, ugyanis fellebbenti a fátylat a „Putyin-titokról”, és szembesít bennünket azzal, mennyire nem ismerjük a politikust, az embert, sem pedig az országot, melyet irányít. Emellett azoknak is ajánlatos elolvasni, akik előszeretettel hasonlítják Orbán Viktor politikáját Putyinéhoz, akár csak azért, hogy realizálhassák, mennyire kevés a valódi, és nem felületes hasonlatosság köztük. Politika, oligarchák, olaj és gáz, hatalmi technikák, stratégák és stratégiák, avagy kiskáté egy hajdan volt birodalom úton tartásához. Azoknak, akinek arról, hogy orosz, a matrjoska, a lágerek, vagy a vodka jut csak eszébe, és azoknak is, akik az orbáni keletre nyitás kudarcának okait nem nyugat felé nézve szeretnék megérteni. Sok erős feketekávét ajánlok mellé, például perui chanchamayo-t.
http://www.amazon.com/dp/B000SFJPJE/ref=r_soa_w_d
Paul Ekman: Beszédes hazugságok című könyvét ajánlom. Képzeljen el egy olyan világot, ahol a hazugságok és megtévesztések értelmüket, illetve céljukat vesztik, mivel minden ember képes felismerni őket. Egy ilyen világban ugyebár természetszerűleg és szükségszerűen csak az őszinte beszédnek és cselekvésnek van helye. Hogy ez egy csodálatos utópia lenne vagy maga a kénköves pokol, döntse el magában a kedves olvasó. Mindenesetre, ha széles körben elterjedne és alkalmazásra kerülne Paul Ekman Beszédes hazugságok című könyve, akkor minden bizonnyal közelebb kerülhetnénk egy őszintébb (politikai)világhoz, melyben a társadalom vezetői jóval kevésbé élhetnének a manipuláció eszközével. A szerző ugyanis művében fellebbenti a fátylat a mikro-arckifejezésekről és a tudatos/tudattalan non-verbális jelekről, leleplezve a megtévesztés mestereit. De Ekman professzor nem csupán a pszichológiai kutatásainak tudományos eredményeit tárja elénk, hanem konkrét példákon keresztül világítja meg, hogy min buknak el a hazugok, vagy éppen azt, hogy miképpen tudjuk kivédeni, hogy mi is áldozattokká váljunk.
Hogyan kapcsolódik Hitler és Neville Chamberlain esete egy 42 éves szuicid hajlamú nő viselkedéséhez? Az általam ajánlott könyvből –többek között – ezt is megtudhatják. Hasznos gyakorlati útmutató ez hazugoknak és becsapottaknak egyaránt.
http://www.libri.hu/konyv/beszedes-hazugsagok.html
Utolsó kommentek