Képzelt Riporter (KR): Ma a 4. naphoz érkeztünk, Mint ahogy tegnap már jeleztem, az első három nap "műveltségi" kérdései után mostantól szakmaibb kérdéseket kaptok, elvégre mégis csak politikai elemzők vagytok. Azt már tudják az Olvasók, milyen könyveket, filmeket és zenéket kedveltek, azt azonban még nem, mi a véleményetek saját szakmátokról. Persze nem kérem, hogy részletes értékeléseket adjatok. S azt sem, hogy sokat beszéljetek arról, mit tartotok kevésbé jónak benne. A pozitív szemlélet jegyében először azt kérem, válasszatok egy elemző/cég által írott dolgozatot, s mondjátok el, miért kedvelitek, miért hatott rátok.
Ferge Zsuzsa neves szociológus a Mozgó Világ novemberi számában Európa legönzőbb társadalmának nevezi a magyart. De nem túlzás ez? Szerinte nem, idézem: „Kutatások mutatják, hogy 1990-re Európa legönzőbb országa lettünk. Tehát különböző mérések bizonyítják, mennyire individualisták és önzők voltunk már akkor is, és mind a mai napig Magyarország az az ország, amelynek polgárai saját egyéni, személyes érdekeiket minden más elé helyezik.” Ha Fergének igaza van,akkor még inkább érthető, milyen keserves folyamat ennek az országnak a lakóit olyan közös célok felé terelni, amelyekben a többség egyetért.
Egy politikai elemző számára azt gondolom alapvető, hogy tudjon különbséget tenni abban, hogy amit leír, műfajilag hová tartozik, még ha ez elsőre furcsán is hangzik (hiszen ez egy „politikai elemzés”, mondhatná). A Politikatudományi Szemle 2008. 2. számában jelent meg direktorunk, Csizmadia Ervin egy gondolatébresztő munkája „A politikai elemzés mibenléte” címmel (XVII/2. 29–47. pp.), mely mélyrehatóan foglalkozik a kérdéssel, és azt gondolom, a figyelmes olvasó megfelelő választ is találhat magának – még ha nem is kizárólag a tudományos töprengés érdekli belőle. Ha pedig már arra járt a kedves olvasó, ajánlom szíves figyelmébe a következő (harmadik) számban helyet kapó vitát, ahol Szalai Erzsébet vitaindítójában az értelmiség és a rendszerváltás problematikájával foglalkozik, és egy kiváló diskurzus kerekedik belőle a PtSz hasábjain, ami számomra meghatározó élmény volt. Csakis reggel, frissen, egy feketetea mellé ajánlom.
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_2szam/2008_2_csizmadia.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_3szam/2008_3_szalai1.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_3szam/2008_3_boda.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_3szam/2008_3_csizmadia.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_3szam/2008_3_kovach.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_3szam/2008_3_tolgyessy.pdf
http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_3szam/2008_3_szalai2.pdf
Mellár Tamás Válaszút előtt a makroökonómia? című tanulmányát ajánlom, mely a Közgazdasági Szemlében került publikálásra. Miért pont ezt? Legfőképpen azért, mert azt láthatjuk, hogy 2008 óta megkérdőjeleződnek a nemzetek gazdaságpolitikáját meghatározó legfontosabb közgazdasági alapvetések is, Mellár pedig éppen ebben a zűrzavarban igyekszik írásával „rendet tenni”. Vizsgálódásának kiindulópontja, hogy a legújabb globális válságot lényegében az eddigi makromodellek szinte teljes mértékben képtelenek voltak előre jelezni, ergo kudarcot vallottak (ez aligha vitatható). A kérdés csak az, hogy a jelenlegi modellek ezen hiátusa valamiféle célzott „javítással” kiküszöbölhető-e, avagy a makroökonómia nem spórolhatja meg a gyökeresen új elméleti irányzatok „kihordását”. A tanulmány egyik legfontosabb pozitívuma, hogy a válaszkeresés közben a szerző nem hagyja figyelmen kívül az elmélettörténetet sem, vagyis történeti kontextusba helyezi a kérdést. Hogy végül Mellár milyen választ ad erre a tudományosan igen húsbavágó és gondolatébresztő felvetésre, azt az alábbi linkre kattintva megtudhatja.
http://epa.oszk.hu/00000/00017/00172/pdf/02_mellar.pdf
Természetesen rengeteg kiváló tanulmány van, ami hat az emberre. Úgy szoktam mondani, hogy a jó tanulmány attól jó, hogy visz tovább egy másikhoz, a rossz ellenben ott hagy, ahol addig is voltam. A sok-sok kiváló dolgozat közül Melegh Attila, történész A magyar és a globális ötvenes évek című dolgozatát ajánlom, amely kifejezetten friss: most októberben jelent meg. Szemlélete közel áll a magaméhoz, s bízvást mondhatom: cégünk szemléletéhez is. Mit is mond ugyanis a szerző? Azt, hogy a globális nézőpontot elemzéseink során nem csupán – mint valami divatosat - érvényesítenünk kell, hanem más szemlélet egyszerűen nincs is. Itthon ez korántsem megszokott gondolat. Magyarországon – írja a szerző - mindeddig két narratíva (az egyiket nacionalistának, a másikat antinacionalistának nevezi) hadakozik egymással, ám mindkettő ”érvénytelen globális tükörben”. Azt én teszem hozzá, hogy az antinacionalista nézőpont automatikusan nem jelent globális nézőpontot is, legfeljebb valaminek a tagadását. A globális nézőpont voltaképp ebben a mondatban összegezhető: „Nagy szükség van arra, hogy szép lassan és módszeresen úgy rakjuk össze saját múltunkat, hogy mellétesszük a világ hasonló és kapcsolódó eseménysorait és folyamatait”. Mindezt az 50-es évek kapcsán mondja a szerző, s az olvasó meglepődik, hiszen ő eddig azt hitte, a sok könyv és tanulmány után mindent tud a „Rákosi-korszakról”. Pedig dehogy. Melegh döbbenetes tényekkel és információkkal szolgál arról, a mi diktatúránk idején mi minden történt a világ különböző pontjain. S ezekkel mintha azt mondaná: ami nálunk történt, nem is olyan egyedi. Vagy legalábbis nem kiszakítható nagyobb összefüggésekből. Tisztelet és megbecsülés a szerzőnek szemnyitogató gondolataiért.
http://www.meltanyossag.hu/
Igazán rejtelmes és izgalmas írás A féltudású magyar elit, ami Publius Hungaricus írói álnéven jelent meg 2007-ben. Azóta is minden olvasásánál hatalmas képzeletbeli púpok keletkeznek a fejemen, ahogy virtuálisan falba verem, annyira telitalálat ez a szöveg. Ugyan csak egy írást lehet ajánlani, mégis azt mondanám, ez a tökéletes (elő)olvasmány Bokros Lajos A reformok kritikus tömegére való ráhangolódásra. Aki, ezt elolvasta, és túl van a „fej falba vágós” reakción, azonnal olvassa el az idézett művet is, mert kéz a kézben járnak. De miről is szól, és miért kellett az írói álnév? Talán azért, mert kellemetlen igazságot mond ki. Lerántja a leplet a magyar politikai posvány minden szereplőjéről, és arcunkba ordítja (tényleg!) a király meztelen. Miért tartunk ott ahol, és hogyan jutottunk ide? – teszi fel a kérdést az elemzés. Hogyan maradtunk le ennyire a térséghez képest? Netán társadalmi problémáink felszámolásával voltunk elfoglalva az utóbbi húsz évben? Dehogy. Még csak fel sem térképeztük őket. Hát akkor hogyan? Úgy, hogy Magyarország szélsőségesen elitvezérelt ország, és a fejétől bűzlik a hal. A magyar elit ugyanis mai napig a nyolcvanas években szerzett tapasztalataiból él. Csakhogy ez már nem hogy a tudás non plus ultrája, hanem édes kevés egy radikálisan megváltozott világban. „Miközben a közemberek a kilencvenes években óriási teret nyerő nagy külföldi cégeknél vagy azok talpon maradó hazai konkurenseinél elsajátították (mert el kellett sajátítsák) szakmájuk nemzetközi színvonalát, addig az elit döntő többségét semmi sem kényszeríttette hasonló fejlődésre. „ És hogy mi az eredmény? „Nincs egyetlen normális közéleti vita. Nincsenek a tényekhez ragaszkodó, bátor és következetes közszereplők és orgánumok. Nincs, aki rámutatna, hogy annyira azért mégsem egyediek a problémáink. Nincsenek gondolatok, amik a magyar határokon túl is izgalmasnak bizonyulnak. Nincs egy szakma, amelyik folyamatosan világszínvonalat termelne. Nincs minőség, stílus és ízlés.” És, hogy miért ajánlom az írást? Mert szomorú módon, napokon belül 2013 lesz, és nincs változás. E lenyűgöző írás pusztába kiáltott szónak bizonyult. A szövegben leírtak gyakorlatilag mai napig érvényesek. Érdemes tehát újra felfedezni magunknak.
Az Athena Intézet 2012-es Belföldi extremizmus – Kritikus incidensek Európában 1990-2010 című jelentését ajánlom. A szélsőséges mozgalmak és magatartásformák kutatása manapság hálás dolog az elemzők számára. Talán egyetlen más irányzatról sem született annyi elemzés, mint az extremista mozgalmakról (s mint tudjuk, ezen a körön belül a paletta igen széles, a szélsőjobbtól a szélsőbalig, a radikális fundamentalista szervezetektől a szélsőséges állatvédőkig). Azonban a legtöbb elemzés a hagyományos történelmi szemléletmód, a napi publicisztika és a felületes moralizálgatás háromszögén belül marad, többnyire komparatív vizsgálatok, a nemzetközi folyamatokra reflektálás nélkül. Egyáltalán, minden ilyen elemzés kapcsán felmerül a kérdés: az elemző tudja-e, mit is vizsgál tulajdonképpen? A szélsőséges szervezetek, ún. „gyűlöletcsoportok” kutatására alakult Athena Intézet dolgozatát ajánlom minden olyan szakértő vagy laikus olvasó figyelmébe, aki egy módszertanilag megalapozott, empirikus adatokkal alátámasztott, és a hazai publicisztikai színvonalon felülemelkedő tanulmányt szeretne olvasni az Európai Unió kohéziójára leselkedő legnagyobb veszélyről, a „gyűlöletcsoportok” aktivizálódásáról.
Itt olvasható: http://www.athenaintezet.hu/pdf/Belfoldi_extremizmus_Kritikus_incidensek_Europaban.pdf Az Athena Intézetről többet megtudhat itt.
Utolsó kommentek