2013 a vidózás éve volt Magyarországon. Ebben az évben többet „videóztunk”, mint a nyolcvanas években, persze most nem a Csillagok háborúját és a Terminátort néztük alámondásos verzióban, hanem a politika árasztott el minket néznivalóval. A kép- és videó-megosztók felhajtóereje 2013-ra (kissé megkésve) elérte a hazai politikumot is, és rendre jelennek meg a videómegosztókra szánt és erre a felületre optimalizált imázsfilmek, botrányfilmek, leleplezővideók, videóüzenetek, melyek gyakran igen magas nézetséget érnek el. Mára már minden jelentős politikusnak van YouTube-csatornája, és bár egyelőre messze nem használják ki maximálisan a platform nyújtotta lehetőséget, az nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a média-felületre.
Akkor hát lássuk 2013-ban a politikai fantázia hajója hogyan szelte a kreativitás habjait a pixelek tengerén.
Félredobva a kronológiai megfontolásokat, kezdjük a legfrissebb videóval, melyet a Riporterek Határok Nélkül nevű jogvédő szervezet helyezett az Orbán-család karácsonyfája alá. A reklámfilm egyébként nem konkrétan Orbán ellen irányul, a szervezet saját magát reklámozza, azáltal hogy nyílt szarkazmussal illusztrálja, hogyan festenének a hírek, ha nem volnának független újságírók. 
A 41 másodperces kisfilmben a magyar miniszterelnök díszes társaságba keveredett, Putin, Kim Jong Un és Aliyev által fémjelzett palettára került fel. De nem ez volt az első, amikor a miniszterelnök furcsa helyzetben látta magát viszont a képernyőn. Amikor bírálta a német közszolgálati televízió gyermekműsorát, amiért az kritizálta a magyar kormányt („Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt”), a következő alkalommal már bohócruhás kesztyűbábként szembesülhetett önmagával. .
De evezzünk át az ellenzéki vizekre, hisz ott is akad érdekesség bőven. 2013 szeptemberében a politikai infotainmant új csillaga törte meg a hazai tényfeltárás egének kék monotóniáját. Gyurcsány Ferenc forgatott Felcsúton egy riportfilmet, mely 321-ezres nézettséget ért el a YouTube-on. Ami a kisfilm formanyelvét illeti, a gazdag zenei aláfestés, a lényegre törő narráció, a mű egészén végigfutatott keresztapás allegória nem sok kihívást szolgáltatott azon white-szemű videó-fogyasztók számára, akik szeretik a vizuál-intellektuális kihívást. A kompozíció tekintetében tehát van még mit pallérozni, de a nyers és direkt formaelemek ellenére – vagy talán épp ezért – a videó tarolt a videómegosztón. Nem úgy a második opusz, „A tények Sukoróról”, mely már sokkal kisseb nézettséget ért el. Kétségtelen, hogy az újdonsült tényfeltáró még keresi önálló stílusát, de egy kis odafigyeléssel és jó témaválasztással még sok élménygazdag percet szerezhet nekünk a képernyő előtt. 
Titkos hangfelvételek vonatkozásában komoly hagyományokkal rendelkezünk (ebben egyébként idén is volt részünk), botrányvideók tekintetében viszont eleddig nem voltunk elkényeztetve. 2013 ebben a vonatkozásban is áttörést jelentett. A botrányvideózás műfajának központja a tavalyi évben kétségbevonhatatlanul Baja volt. Első körben készült egy leleplezővideó a választás napján, maga a felvétel túl sok vizuális élményt nem nyújt, de a bíróság pontozása alapján egy újrázást megért, így meg kellet ismételni a bajai időközi választást. Ám mégsem ez a felvétel váltotta ki a legnagyobb hullámverést, hanem egy „oktatóvideó”, mely megkomponáltság és színészi munka tekintetében már sokkal „figyelemreméltóbb” szintet ért el. Az áldokumentumfilmes babérokra törő botrányvideót eredetileg oktatófilmnek szánták, de legfeljebb annyit tanulhattunk meg belőle, hogy az MSZP hülye és balek (© Lendvai Ildikó).
De ha már a hamis, vagy hamisnak tűnő, illetőleg hamissággal vádolt leleplezővideóknál tartunk, van még nekünk egy kislétai videónk, amely az E14 műhelyéből került ki.
Természetesen a leleplezővideót is leleplezték egy másik leleplezővideó segítségével, amit ezúttal a magyar televízió szolgáltatot (amely egyébként maga is produkált néhány botrányvideót az elmúlt években (Lomnici-botrány, Cohn-Bendit videó, operaház előtti tudósítás stb.).
Az időközi választásokhoz kötődő leleplezővideók sorát egy fóti felvétellel zárjuk, melynek izgalmi szintje nem ér fel a Vanishing Point üldözési jeleneteivel, arra viszont bőven elég volt, hogy a fóti időközit is megismételtesse a bíróság.
Elszakadva az időközi választásoktól, de még mindig a botrányvideók felségvizén halászgatva egy igazi ínyencség akadhat a hálónkba: a szombathelyi szippantós videón egy Fideszes önkormányzati képviselő előadásában szemlélhetjük meg, hogyan kell a kokaint szakszerűen és decensen fogyasztani
A spontán videók kategóriáját gazdagítja az év gazdaságfilozófiai coming out-ja: Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára kijelentette, nem hisz a versenyben. Inkább a kipróbált megoldások és a kipróbált emberek mögötti érzelmi egységben hisz. Szerinte a gazdaságban sem jött be az öncélú verseny.
De nem csak botrányvideók készültek tavaly, bőven volt részünk imázsfilmekben is. A sort a miniszterelnök kisfilmjeivel kezdjük, melyekben árvízi autósként, hol a hóvihar utáni munkálatokat, hol az árvízi védekezést szemléli, irányítja, bátorít, kezel, biztat, tájékozódik és tájékoztat, fraternizál, rákérdez és belekérdez, eligazít és kiigazít, szóval uralja a helyzetet. Az első filmben hangzik el az azóta szállóigévé vált kérdés: „Na, hogy állsz Sándor?”. 
A kérdésre ‒ mely Orbán Viktor házában hangzik el, az előkészületek során ‒ egyébként nem érkezik válasz, vagy azért mert Sándor épp a nagydolgát végzi, vagy már a mikrobuszban ül, mindenesetre sosem tudjuk meg, hogy Sándor végül is hogyan áll. Arra is felfigyelhetünk, hogy a miniszterelnök imázs-rendszerében kitüntetett szerepet kap a mikrobusz. A kisbusz mely arculatának éppúgy ikonikus részévé vált, mint ahogy az amerikai választásoknak a hatalmas, felmatricázott kampánybusz. Ahogy mondani szokták: kispénz, kis foci; kis ország, kisbusz. A kisfilmekhez egyébként készült egy (kamu)trailer is, amely talán jobban megragadja a készítők szándékolt üzenetének meritumát, mint a maguk az eredeti videók.
Buszozós videója egyébként Az E14-nek is van, méghozzá felcsúti buszozós videója (amit másképp megkomponálva az ATV is megörökített), mely fordulatokban gazdag perceket kínál, idegenvezetéssel, elállt felvezető úttal, libás tüntetőkkel, továbbintett busszal. Fordulatokban kevésbé bővelkedik az E14 gondozásában megjelent „igazságvadász” videó-sorozat, melynek legutóbbi darabjában az igazságvadász karácsonyi antilistáját osztja meg a nagyérdeművel. A kamerábabeszélős imázsfilmek tárházát gazdagítja Juhász Attila kisfilmje is, amelyben egy politikai okokból kiebrudalt piacossal együtt csodálkoznak rá a hazai állapotokra. 
A kamerábabeszélős műfaj egykori darázsfészkéből (MDF-2010) kireppenő Bokros sem tagadja meg múltját legújabb videójában, bár ezúttal a kamerába beszélés esztétikai textúráját fel-felhasítja az egymástkérdezgetés üdítő motívuma.
Egy sajátosan magyar, unikális, műfajteremtő jelenségre is felfigyelhetünk, ez pedig nem más, mint a videózás videózása, melyet méltán nevezhetünk hungarikumnak. A felcsúti videó vége felé több snitten keresztül megcsodálhattuk, ahogy jól megvideózzák a kéretlen videózókat. De a bajára kiérkező forgatócsoportok is nem egy alkalommal kapták lencsevégre a kérlelhetetlen kitartással videózó aktivistákat.
Végül lássunk egy válogatást az újévi köszöntőkből, melyek a vizualitás és a gondolatiság szintjén is maradandó élményt nyújthatnak.
Novák Zoltán
Utolsó kommentek