Most, hogy az utóbbi napokban Magyarországon is kicsit nagyobb figyelem irányult a nőkre, érdekes kérdés vetődött fel - persze jóval kevésbé cizellált megfogalmazásban – a különböző blogbejegyzésekhez, hírekhez fűzött kommentárokban. Minek kell egyáltalán foglalkozni a női egyenjogúsággal? Kell-e külön foglalkozni vele? Miközben mi úgy gondoljuk, hogy nagyon is, sőt, még a jelenleginél is nagyobb mértékben, mégis érdemes eljátszani a gondolattal. Ha olyan gyakorisággal fordul elő ilyen irányú negatív kommentár, hogy az már feltűnő az elemzői szem számára, érdemes talán ezt az álláspontot is megvizsgálni.
Tételezzük fel, hogy a természetes állapot, az, ha nincsenek különösebb intézkedések annak érdekében, hogy több nő legyen az Országgyűlésben. Jobb vagy rosszabb lesz-e ettől az ország helyzete? Elviekben akár mondhatnánk azt is, hogy sokat nem változtat, mégis, azt tudjuk, hogy ott, ahol több nő van a törvényhozásban, mind a demokrácia mind az élet minősége jobb. Egész egyszerűen GDP-ben mérhető különbség van a két állapot között. Lehetne hozni ellenérvként, hogy azért van több női képviselő, nagyobb gazdasági növekedés, stabilabb demokrácia, mert eleve konszolidáltabb, gazdagabb országokról van szó (első sorban a Skandináv országokra gondolunk itt) csak, hogy a polgárháború sújtotta Ruanda esete épp ellenkezőjét mutatja.
A háború borzalmait követően, kis túlzással a nők állították talpra az országot. Miután 2003-ban az ország alkotmányában egy 30%-os női kvótát határoztak meg az ország összes döntéshozói testületében, 2008-ban történelmet írtak, amikor a parlament 56%-át választások útján nők tették ki. Ezzel akkor az egész világon a legtöbb női képviselővel rendelkeztek. Miközben korábban épp hogy a nők ellen volt a társadalom, mára ez átfordult, olyannyira, hogy egyesek kezdik megkérdőjelezni a pozitív diszkrimináció további létjogosultságát. Ezzel egyidejűleg jelentősen csökkent a nyomorban élők száma. Ruanda titka, hogy nagy létszámban vannak női képviselők, figyelembe veszik, hogy érvényesüljenek a női érdekek, és érvényt szereznek a törvényeknek. Ez utóbbi azért fontos, mert a legtökéletesebb jogi szabályozás sem okoz változtatást, ha nem áll mögötte társadalmi támogatás. Erre meglepő példa a már említett Norvégia.
Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a női egyenjogúság, esélyegyenlőség egyenes arányban csökkenti-e a nők ellen elkövetett erőszakot vegyes választ kell adnunk. Alapjában véve igen. Az ismeretlen tettesek által elkövetett eseteket mindenképpen. Csakhogy Norvégiában, ami a 2012-es Global Gender Gap riport 3. helyén áll 10-ből 1 nőt megerőszakolnak, amelynek 80%-át soha nem jelentik. Ennek oka, hogy jelentős hányaduk házasságon belül, vagy korábbi partner által elkövetett eset. Nem idegenek, nem bevándorlók által, ahogyan azt a legtöbben feltételeznék. Csakhogy a magas fokú emancipáció közepette a középosztálybeli norvég nők sokkal inkább szégyellik bevallani otthoni bántalmazásukat, mint például a szegényebb sorsú, vagy bevándorló családból származó asszonyok. Tőlük ugyanis „mást várnak”. Hiába van sok női politikus, hiába a rendkívül kiterjedt intézményi infrastruktúra az erőszak áldozatainak megsegítésére, ha a nők mégsem mernek kiállni a nyilvánosság elé.
Visszatérve kiindulópontunkhoz, van-e akkor tennivaló Magyarországon? Láthattunk két különböző modellt. Az egyik esetben, egy a hazánknál sokkal rosszabb helyzetet tudott pozitív irányba befolyásolni egy nagy ívű intézményi változtatás. A másik esetben egy sokkal jobb helyzetű országban is megmutatkozott, hogy a legnagyobb esélyegyenlőség mellett, minden intézményes megoldás ellenére is komoly problémák maradtak. Mi lehet a tanulság e két ellentétes mintából Magyarország számára? Ami közös bennük, az a nők magas részvételi aránya a politikában, a nők érdekeinek szem előtt tartása, és a kiterjedt intézményrendszerek, amelyek ezt elősegítik. Láthatjuk azt is, hogy az intézmények önmagukban nem elégségesek a változtatásra, de megfelelő intézmények nélkül lehetőség sincs a segítségre. Ezért szükséges még több nő a politikába. Nem feltétlenül kvóták által, de jelenleg nem látszik, hogy „önmagától” megváltozna a nők aránya a politikában. Ha úgy tetszik van „nő kérdés”, csak viszonylag kevés kész válaszunk van rá. A norvégok szerint a megoldás a problémára a még nagyobb fokú emancipáció. Egy anyagilag független, saját társadalmi státusszal rendelkező nőt ugyanis sokkal nehezebb függő helyzetben tartani, mint olyasvalakit például, aki rá van utalva anyagilag a párjára. Magyarországon még mindig a témára való figyelemkeltés a legfontosabb. Addig ugyanis, ameddig nem tudatosodik a társadalomban, és a politikaformálókban, hogy van probléma, mégpedig nem is olyan kicsi, csak egyéni szinten remélhetünk változást.
E heti tematikus blogsorozatunk végéhez értünk. Legfőbb tanulsága az volt, hogy rendkívül heves indulatokat váltott ki a nemi egyenjogúság és a nők elleni erőszak témája, ami olykor maga is erőszakos vitába torkolt a hozzászólók között. A „vita” jellege azonban tökéletesen leképezte a hazai közéleti vitákat, pontosabban inkább vitatkozásokat. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy itt is azonnali pólusképzés kezdődött. Mégpedig három markáns területen. Férfiak, akik nem értettek egyet, nők, akik nem értettek egyet, és többségében, de nem kizárólag, nők, akik egyetértettek a nemi egyenlőség és a nők elleni erőszak ellen kifejtett állásponttal. Mint minden vitában, itt is könnyelműen repkedtek a bélyegek. „Feministázók” és „nőgyűlölők” pártjára oszlottak a véleményt nyilvánítók, a két fél pedig mindenáron, és több-kevésbé hatástalanul kívánja meggyőzni a másik oldalt maga igazáról. Ahhoz, hogy a terméketlen vitából termékeny legyen fontos összegyűjteni a leggyakrabban felmerülő félreértéseket és tisztázni őket. Úgy gondoljuk azonban, hogy még ennél is sokkal fontosabb azt megérteni, hogy miért alakul ki ez a típusú feloldhatatlan vita még egy ilyen fontos kérdés esetén is. Blogsorozataink eddig is, és a továbbiakban is ezt a „tisztázó” folyamatot szolgálják. Azt, hogy több szem többet lát alapon közelebb kerüljünk a problémák megoldásához az által, hogy beszélünk róluk. Habár a női kérdést most lezárjuk, biztosan nem utoljára beszélünk róla. Érdemes lesz a közeljövőben fokozottan figyelni a Méltányosság honlapját, Facebook oldalát! Hogy miért? Legyen egyelőre ez a mi titkunk!
Utolsó kommentek