Méltányosság-blog

Szijjártó Péter is ellátogatott az amerikai republikánusok (GOP) elnök-jelöltállító konvenciójára, minden bizonnyal kapcsolatépítés és tapasztalatszerzés céljából. A Fidesz tehát hasznosítani kívánja a most zajló elnökválasztási kampány tanulságait, így már most érdemes fokozott figyelemmel kísérni az USA-ban történteket. Nemkülönben majd azt is meg kell figyelni, átvesz-e a Fidesz, vagy valamelyik magyarországi párt valamilyen kampánytechnikát az amerikaiaktól? És most így első körben, mit tapasztalhatott Szijjártó a republikánusok jelölőgyűlésén, és azon kívül ?

Azt biztosan, hogy a 2008-as kampányhoz képest is tovább nőtt a közösségi média szerepe, nagy szerepet kapott a Youtube mellett a Twitter, amelynek használói azonnal lecsaptak egy-két mondatos bejegyzésükkel az aktuális eseményekre. Azt is, hogy az amerikai kampány bevett eszköze nem csak a negatív kampány, hanem annak olykor kifejezetten személyeskedő jellege (bár ezt az internetnek hála, már Magyarországon is meg lehet figyelni, ehhez nem kell kimenni). A rövid TV-hirdetések nem kímélik a politikai ellenfeleket, és az erősen szembenálló hangnem jellemzi az országos véleményműsorok jelentős részét.

Ami pedig a republikánusok konvencióját illeti: a magyar kormánypárti politikus azt is megfigyelhette, milyen elképesztő nagyüzem zajlik a hatalmas teremben. Eldönthette, hogy a szónokok megfelelően éltek-e azzal a megnőtt médiafigyelemmel, amelyben a főbb szónokok részesültek: Paul Ryan alelnökjelölt, és Mitt Romney elnökjelölt. Romney beszédét az országos TV csatornák élőben közvetítették, így ezúttal kapott egy nagy lehetőséget, hogy meggyőzze az amerikaiakat, ő alkalmasabb e hatalmas ország vezetésére, mint a jelenlegi elnök, Barack Obama. Csakhogy, nem sokkal szereplése előtt váratlanul fellépett a világhírű színész és rendező Clint Eastwood is, aki olyat produkált, amitől sokaknak leesett az álla, és a konvenció végkicsengése így másként alakult, mint a fellépése nélkül. Sőt: az amerikai elnökválasztási kampány eddigi legérdekesebb eseményére került sor, amelyet még sokáig fognak emlegetni a politika iránt érdeklődők.

Eastwood ugyanis – a Romney kampánystáb szerint az utolsó pillanatban – úgy döntött, hogy a szónoki emelvénye mellé egy üres széket is behozat. Eastwood beszéde csakhamar bizarr fordulatot vett, ugyanis az üres székhez kezdett beszélni, amely Obama elnököt szimbolizálta. Eastwood gúnyos stílusban és leereszkedően „beszélt” Obamához, vagyis az üres székhez: amikor lenézett a székre, akkor Obama nevét, vagy cselekedetét kezdte emlegetni, mintegy mutatva, hogy ő fölötte áll Obamának. .. Eastwood abban is formabontó volt, hogy nem használt súgógépet, hanem előre megírt szöveg nélkül szónokolt, azaz rögtönzött. Egy rövid részlet a fellépéséből:

CLINT EASTWOOD ( az üres székhez beszélve)  : És azt gondoltam – igen, azt gondoltam –… nem hallgatok el, most én beszélek! (A közönség nevetésben tör ki) Mindegy is, mi most… mi most egy kicsit elcsevegünk erről a dologról. És engem érdekelne, érdekelne, hogy mindezen ígéretek… mit akarsz, mit mondjak meg Romneynak? Ezt nem mondhatom el neki. Ezt nem mondhatom el neki még neki sem, hogy ezt tegye. (Taps) Te megőrültél, neked teljesen elment az eszed. (Taps)

A delegátusok jó része olyan lelkesedésben tört ki, hogy zengtek a hatalmas falak. Csakhogy a szemtelen kamerák (pontosabban azok a szemtelen újságírók, akik arra irányították a kamerákat)   azt is megmutatták, hogy az alelnök-jelölt mosolya nem volt teljesen őszinte. És Ryan egy ízben az órájára nézett. Eastwood ugyanis fütyült az időbeosztásra – a kiszabott 5 perc helyett dupla annyit szerepelt. Méghozzá főműsoridőben.

És itt volt a nagy bökkenő, ugyanis később több kommentátor nem teljesen alaptalanul állapította meg, hogy Eastwood a maga eléggé sajátos fellépésével elvitte a showt. Holott a konvenció, és a kampánycsapat egyik fő célkitűzése az volt, hogy a konvenció végére minél több választó higgye el, hogy Romney egyáltalán nem egy merev, érzelemmentes, rideg  személyiség, hanem nagyon is melegszívű, és családszerető ember. Felesége korábban elmondott beszéde is ezt a kampányüzenetet volt hivatva közvetíteni a választóknak, és Romney beszédében nagyobb teret szentelt családja magasztalásának, mint 5 pontos elnöki tervének. A média (főleg, a liberálisabb fele)  azonban Eastwood fellépését tartotta érdekesebbnek (kár tagadni, az is volt), így azzal legalább olyan terjedelemmel foglalkozott a konvenció után, mint Romney beszédével.

Nekünk, magyaroknak azonban más tanulsága is van még a konvenciónak: a Fidesz nem véletlenül tartja a republikánusokkal a kapcsolatot. Ezen a napokig tartó összejövetelen is kiderült, hogy a GOP, hasonlóan a Fideszhez, fontosnak tartja a hazafiságot, a családok, és a vallás tiszteletét, a vállalkozások támogatását. Van azonban egy-két  fontos pont, amelyben éles felfogásbeli különbségek vannak, és ez is jól kijött a konvención elhangzott beszédekből: a republikánusok (különösen a Tea Party) határozottan elutasítják az állam (szövetségi állam) szerintük egyre fokozódó, és az amerikaiak szabadságát fenyegető szerepét. Az Orbán-kormány ellenben a központosítást, és az állam szerepének erőteljes kiterjesztését tartja kívánatosnak. A jogállamiságot, az egyén és a vállalkozások szabadságát, a fékek és ellensúlyok tiszteletét a republikánusok fontosnak tartják (már csak a szövetségi állam túlhatalma elleni védekezés miatt is). Egy Romney-adminisztráció sem lenne teljesen közömbös a magyarországi fejlemények iránt, amennyiben mindennek komoly veszélyeztetését vélné felfedezni. Ez is egy megfontolandó tanulság mind Szijjártó, mind más magyar politikus számára. Már csak azért is, mert Kína látványos előretörése ellenére az USA továbbra is a világ egyik vezető hatalma marad a következő négy évben, akár Romney lesz majd az elnök, akár továbbra is Obama.

Rossz kérdésfeltevés az, hogy a közvetlen demokrácia lehetőségeinek kihasználása egy képviseleti rendszerben jó-e vagy rossz, mert attól függ, hogy miképp használják fel. Ha pusztán propagandaeszköz, visszaüt, ha pusztán népámítás, megbosszulja magát. Ha viszont okosan használják fel, az emberek úgy érzik fontosak, kevesebb lesz a depressziós, gyorsabban lábal ki a gazdaság a gödörből, hatékonyabbá válik a kormányzás.

A szociális konzultáció közvetlen demokrácia eszközeinek szándékait nem ismerhetjük, és a magam részéről ezért nem is ezt minősítem, nem erkölcsi, hanem szakmai oldalról fogalmaztam meg korábban is a kifogást az alkotmányról szóló nemzeti konzultáció technikáját illetően.

Ennek lényege az volt, hogy a Fidesz kérdőíveire önként valószínűleg a hívek és a naivak válaszolnak, tehát nem egy reprezentatív sokaság, de még csak nem is egy politikailag aktív sokaság. Mindezek miatt elég félrevezető eredmény alakulhat ki a kérdőívek feldolgozása során. Egy normális közvélemény-kutatásban megkeresik a reprezentatív mintába tartozó embereket, itt azonban valami nagyon amatőr dologról van szó. Persze, nem amatőr, ha a cél a Fidesz tevékenységének legitimálása, de itt értünk körbe a gondolatmenettel: ha ugyanis manipuláció, akkor meg veszélyes még a kormányra magára is.

A nemzeti konzultáció kicsit fából vaskarika. A nemzettel véleményem szerint nem lehet kommunikálni, csak szakmai képviselőivel, a nemzetet közvélemény-kutatni lehet, de azt meg nem ilyen módszerrel. Ez a módszer (kiküldöm a kérdéseket minden felnőtt lakosnak) arra jó, hogy nyitott kérdéseket feltéve (azaz olyanokat, ahol nem ixelni kell a válaszlehetőségek közül, hanem ki lehet fejteni a véleményt) ötleteket gyűjtsön a kormány. Ilyen téren támogatni tudnám az eljárást, minden más esetben szakmailag hibásnak tartom.

Felmerült most még egy dimenziója a kérdőíves konzultációknak, s ez pedig az adatkezelés. A Fidesz azzal az indokkal gyűjti a beérkező válaszok címeit, hogy legközelebb fölöslegesen ne küldjenek ki kérdéseket olyanoknak, akik amúgy is inaktívak. (Hagyjuk most azt, hogy aki nem válaszol egy ilyen kérdőívre, az nem feltétlenül inaktív.) Az adatvédelmi biztos ezzel szemben azt állítja, hogy a nemzeti konzultációs kérdőív valójában közvélemény-kutatás, és a közvélemény-kutatás szabályai szerint a válaszok forrását meg kell semmisíteni. (Hagyjuk most azt az érvet, hogy ez valójában nem közvélemény-kutatás, mert ott vannak mintavételi szabályok.)

Úgy vélem a téma filozófiai, vagy egyszerűbben szólva az alkotmány hatáskörébe tartozó. (Hagyjuk most azt az észrevételt, hogy az alkotmány feladata, hogy bármilyen párt kerül hatalomra, korlátok közt legyen.) A kérdés ez esetben az, hogy lemondhat-e valaki az anonimitásáról, avagy az államnak meg kell védenie minden körülmények közt a polgárait, hogy egy diktatórikus eszközöket használni kívánó kormány se tudjon visszaélni az információkkal, még ha akar, akkor sem.

Vannak dolgok, amikről nem mondhatunk le, hiába vagyunk felnőttek. Nem mondhatjuk azt, hogy végezzenek rajtunk veszélyes orvosi kísérleteket, tehát nem adhatjuk el az egészségünket, nem mondhatunk le pénzért a gyerekünkről, nem mondhatunk le pénzért valamelyik szervünkről stb. Vajon lemondhatunk-e a hatalom javára az informatikai védelmünkről? Vajon jó-e az nekem, ha a kormány tudja rólam, hogy válaszoltam-e a konzultációs kérdőívre? (Hagyjuk most a kérdőív részleteiből kikövetkeztethetőket.)

Azt gondolom, hogy egy társadalmi vitát ez igazán megérne, ha már az adatvédelmi biztos (Jóri András) és a kormány (Szíjjártó Péter) összecsapott. (Hagyjuk most, hogy nem tudjuk miképp kell lefolytatni egy társadalmi vitát, s aztán azt jogszabállyá nemesíteni.)

Jóri jelentését ld: itt.