A Hajdúhadházon, és Gyöngyöspatán kialakult feszültség eddig nem követelt halálos áldozatokat, szóváltásokat, pofont és most kedd este Gyöngyöspatán tömegverekedést  viszont már igen. Talán bízhatunk abban, hogy a rendőrség megerősített járőrözése nyugalmat teremt. De meddig lesz nyugalom? Mi lesz, ha a rendőrök elhagyják Gyöngyöspatát? Elvégre nem állomásozhatnak ott százával az év minden napján, máshova is kellene a rendőr… Ha ők ott már nem lesznek, akkor is megmarad Gyöngyöspatán a rend? Vagy ha onnan elmenekülnek a cigányok, akkor majd ott lesz feszültség, ahova ők mennek? És mi lesz a többi, cigányok által sűrűbben lakott településeken, ahol szintén nagy ellenségeskedés uralkodik a roma és nem roma lakosság között?

Ebből is látszik, már megint csak tüneti kezelés zajlik. Azzal, hogy egyelőre sikerült elzavarni a gárdistákra nagyban hasonlító véderősöket és újfajta polgárőröket ezekről a településekről, még nem oldódott meg a probléma. A cigányoktól félő lakosok egy része ugyanis örült ezeknek a radikális járőrözőknek, mert úgy érezték, hogy az állam tehetetlen, nem védi meg őket, és végre akadtak, akik az állam helyett úgymond elvégzik a feladatot. A kormány eleinte tűrte is e félkatonai alakulatok vonulását, azt sugallva, hogy nincs ellenére, hogy segítenek neki a rendteremtésben. Csak akkor változott a kormányzat magatartása, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezen csapatok megtűrése aláássa a miniszterelnök által többször hangoztatott mondat hitelét, miszerint Magyarországon csak a rendőrség gyakorolhatja az erőszak monopóliumát, nem beszélve arról, hogy a Jobbik ügyesen megjelent ezeken a településeken, és jól bemutatta, hogy a kormány fogadkozásai ellenére még sincsen közbiztonság.

A nem hivatalos járőrözők tehát már/még nincsenek az utcákon, a feszültség, a gyűlölet megmaradt. A cigánykérdés megoldásához, vagy legalább kezeléséhez egy tapodtat sem került közelebb az ország. Természetesen nem egyedül az Orbán-kormányt terheli ezért a felelősség, hiszen nemcsak kormányok, hanem korszakok birkóztak ezzel a problématömeggel. Már az MSZMP is kénytelen volt rögzíteni az 1960-as évektől a cigányság helyzetének romlását, ami a rendszerváltozás óta nagymértékben súlyosbodott. Azért viszont már nagyon is felelős az Orbán- kormány (főleg, hogy kétharmados többség áll mögötte), hogy komplex politikát dolgozzon ki és hajtson végre. A cigánykérdésnél ugyanis minden összefügg mindennel: foglalkozni kell szegénypolitikával, oktatási kérdésekkel, mentális nehézségekkel, területfejlesztéssel a halmozottan hátrányos kistérségek vonatkozásában, ehhez kéne igazítani a gazdaságpolitikát… E komplex látásmódra viszont felkészült közigazgatási személyekre vannak szükség, egymással gördülékenyen együttműködő minisztériumokra, amelyek hajlandók a civil szférával is együtt dolgozni. Csökkenteni kellene a korrupciót, hogy a cigányság felemelésére szánt pénzek megfelelőbben hasznosuljanak, mint eddig.

Hogy elég lesz - erre az erre a ciklusból még hátralévő három év, nem tudhatom biztosan. Azt viszont igen: ha nem sikerül érezhető javulást felmutatni, akkor nem ússzuk meg egy-két pofon elcsattanásával, vagy tömegverekedéssel. Gyöngyöspata egy ízelítője volt csupán annak, mi várhat ránk rosszabb esetben.