Korábban írtam, hogy a médiatörvény körüli botrány az EB belépése kapcsán lehűti majd a kedélyeket. Így is történt. Bár csalódást keltettek hűvös tárgyilagosságukkal mindkét hazai oldalon, de mára úgy tűnik nincs napirenden a "vége a szólásszabadságnak" kritika. Mondhatni tényleg van haszna a civilizációnak, mert eljárásmeneteivel képes csillapítani a konfliktusokat. Ezzel együtt egyre fontosabbá válik, hogy ne a törvény teljes elfogadhatatlanságáról beszéljünk, s belássuk a kardcsörgetés már késő, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a törvény nagyszerűsége előtt fejet kéne hajtanunk, mert az elmaradt valódi szakmai viták miatt kiáltóak a hiányosságok is.

 

Ilyen hiányosság a gyerekeknek szóló reklámokban a gyerekek következetes védelme. Különösképp fontos ez, mert a Médiatörvény másfelöl igen sokszor hivatkozik, hogy mennyire fontos a gyerekek védelme, hát akkor nem világos miért nem úgy szabályozzuk a gyerekreklámokat, ahogy a svédek teszik. Persze jó megoldásig eddig csak Svédország jutott, ahol nemes egyszerűséggel betiltották a gyerekeknek szóló reklámokat. Ám attól még, hogy nem ez az általános, a többiek még tévúton járhatnak. (Hasonlóképp nem tetszett az az érv sem, hogy azért jó a mi médiatörvényünk, mert található minden elemére Eu-s országbeli példa. Még ha így is lett volna, ez kinek megnyugtató?) Rengeteg ország van az Eu-ban, melyek rosszul szabályozzák a gyerekeknek szóló reklámozást, s hogy miért a svédeké szerintem az egyedül elfogadható, arra a médiapszichológiai kutatási eredményeket tudnám felhozni.
Arról van szó ugyanis, hogy a 7 éves kor körüli gyerekek kezdik csak megkülönböztetni a reklámot más műfajtól, előtte ez még nem megy. Aztán ha már megy is, még mindig van olyan gyerek, aki azt mondja, hogy a reklám a valóság, az az igaz, és más amit a tévében lát nem igaz. Valljuk be ebben is van logika, vagy legalábbis logikus próbálkozás, mert hogy a gyerekek épp olyan környezetmegfejtő lények, mint mi vagyunk, csak kicsit kevesebb tapasztalattal, s kevesebb módszertannal. A reklám azonban számunkra, felnőttek számára épp nem a valóság megbízható szigete, mert hisz tudjuk, hogy mindaz ami azokban a másodpercekben hangzik el valaki érdekeit képviseli, olyannyira érdeket képvisel, hogy azért még pénzt is fizetni hajlandó, nehogy más azokba a másodpercekbe beleszólhasson.
A gyerek épp ezeket a háttérmegállapodásokat nem ismeri. S van amikor a felnőtt sem tudja, mert eltitkolják előle, hogy valamiről azért mondanak jót megbízhatónak látszó emberek a médiában, mert pénzt kaptak érte. Ám ha megtudná rendkívül dühös is volna, hiszen ha nem tudom, hogy valaki pénzért dícsér valamit, akkor átverés az egész. A Hatóság (NMHH) is így gondolkodik erről, ezért büntet, mondván, hogy a burkolt reklám közlése becsapás. Nos, épp ez a probléma, a 7 éves kor körüli gyerekeknél is, nevezetesen, hogy számukra minden reklám tulajdonképpen burkolt reklám. Ezért van az, hogy ha még meg is tudják különböztetni a műfajt - bár sokan ennyi idősen erre még nem képesek - azt már végképp nem tudják, hogy épp azért mert reklám, nem kell azt gondolni, hogy a termékről nyilatkozó nénik-bácsik-gyerekek a saját pártatlan véleményüket mondják el.
A fentiekből logikusan következik, hogyha a burkolt reklámokat büntetjük, akkor meg kell várnunk, míg a gyerek eléri azt a kognitív szintet, amikor már a szimpla és etikus reklám nem burkolt reklám a számára. Ezt a gondolatmenetet eddig a svédek vitték végig. Talán mert ők voltak egyedül annyira empatikusak , hogy bele tudták képzelni magukat egy 7 éves gondolkodásmódjába. Mi összes többiek vagy nem értjük még ezt a logikát, vagy nem is találkoztunk a gondolattal, vagy nem is érdekelnek minket a gyerekek annyira, mint amennyire állítjuk.