Méltányosság-blog

A Méltányosság Politikaelemző Központ kezdeményezte egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő alapítvány megalapítását, amelyik kifejezetten a romák életesélyeinek, szociális, gazdasági és oktatási helyzetének javításával kapcsolatban folytatna kutatásokat és szakpolitikai elemzéseket, adatokat szállítva a döntéshozóknak. Úgy véljük, hogy célszerű lenne, ha az alapítvány vezetésében valamennyi eddigi és jelenlegi miniszterelnök és köztársasági elnök részt venne. Hiszen egy olyan ügyről van szó, amelyik túlzás nélkül nemzeti sorskérdésnek nevezhető, és a politikai szereplők részéről szép emberi (politikusi) gesztus lenne, ha az együttműködés Nyugaton elterjedt képességét a magyar politika formálói a társadalom egy leszakadó, jelentős részben mélyszegénységben élő részének felemelésével gyakorolnák.

Mostani bejegyzésünkben egy másik kérdéskörre hívjuk fel a figyelmet. D. Magyari Imre irodalmár, publicista bejegyzésében felvetette a problémát, hogy jelenleg is megoldatlan a régóta tervezett roma múzeum sorsa.

Sajnálatosnak tartjuk, hogy Magyarországon nincsen önálló múzeuma a roma népességnek, amelyik – az írott források szerint – legalább a 15. század eleje óta jelen van a Kárpát-medencében. Ha tekintetbe vesszük, hogy a roma népesség milyen hosszú ideje él együtt a magyarországi többségi társadalommal, a Kárpát-medence többi népével, akkor érthetetlen, hogy mindmáig nem került sor egy olyan roma kisebbségi múzeum létrehozására, amelynek gyűjtőköre felölelné a magyarországi romák tárgyi kultúráját, viseletét, szerszámait, eszközeit, vallási szertartásokhoz kapcsolódó relikviáit, szertartásait, zenéit, táncait, egyszóval mindazt, ami elérhető még, mielőtt ez a kultúra végleg elsüllyedne. Annál is inkább érdemes elgondolkodni egy önálló roma múzeum létrehozásán, mert számos hasonló intézmény működik, Nagy-Britanniától Görögországig (ld. táblázatunkat).

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy múzeum felállítása nem oldja meg a magyarországi roma népesség jelenlegi gondjait, hiszen azok döntően a rossz szociális helyzetben, a regionális egyenlőtlenségekben, az alacsony szintű foglalkoztatottságban, az iskolai nyílt és rejtett szegregációban gyökereznek. De az önálló múzeum révén kiszabadíthatjuk a roma honfitársainkat a rájuk erőszakolt sztereotípiák fogságából, egyfelől az underclass (lumpen, bűnöző), másrészt az áldozat kalickájából. A kettő között csak minőségileg van különbség, abból a szempontból nem, hogy mindkét látásmódot a többségi társadalom, illetve annak elitje, értelmisége alakítja ki.

A roma múzeum révén a romák végre kiléphetnek ebből a megalázó szerepkörből, a történelem (és a politika) tárgyaiból annak cselekvő részeseivé válhatnak. A roma történelemnek a magyar történelmi emlékezetbe való becsatornázásával a romák visszaperelhetik a többségi társadalomtól a saját emlékezethez való jogot: hogy ne áldozatként lássák magukat, illetve láttassák őket. A múlt ismerete pedig lendítőerőként szolgálhat a szociális, gazdasági jogokért folytatott küzdelemben, hiszen a múlt ismerete a jövő befolyásolásának záloga lehet. A 20. század második felében a történetírás bizonyos korszerű irányzatai (történeti antropológia, mikrotörténet) felismerték, hogy a társadalom alsó vagy peremre szorított rétegei (parasztok, munkások, nők, etnikai kisebbségek) nem csupán kiszolgáltatottjai a történelem viharainak, és rétegkultúrájuk éppúgy figyelmet és megbecsülést érdemel, mint az elit kultúrája. A nyelvészet, a modern irodalomtörténet, a vallástörténet, az antropológia, az oral history fejlődése is hozzájárult ehhez a fordulathoz.

Az Egyesült Államokban az afroamerikai öntudatra ébredés meghatározó eleme volt a saját történelem felfedezése. A bostoni és nantucketi Museum of African American History 1963-ban alakult meg, a polgárjogi mozgalmak időszakában (összevetésül: a diszkriminációt eltiltó polgárjogi törvény elfogadására egy évvel később, az első fekete bíró kinevezésére 1967-ben, a lakásügyi diszkrimináció megszüntetésére 1968-ban, az iskolai szegregáció törvénytelenségének kimondására 1969-ben került sor). A múzeum zászlóvivője volt az afroamerikai polgárjogi mozgalomnak, és célkitűzése ötven év alatt nem változott: célja, hogy az utókor számára megőrizze és megmagyarázza az afroamerikai emberek hozzájárulását a nemzet közös történetéhez. Az afroamerikai történelmi emlékezet serkentőleg hatott a fekete fiatalokra, mert lehetővé tette, hogy büszkék legyenek a gyökereikre. A múzeum természetesen nem csak bemutatja a New England-i fekete közösségek történetét, hanem oktatási tevékenységet is folytat.

Kalifornia állam 1977 szeptemberében létesítette afroamerikai múzeumát, amelyik 1981-ben nyitotta meg kapuit. Számos izgalmas kiállítás várja a látogatót, például 2013-ban megnyílt egy olyan tárlat, amelyik az amerikai polgárháború (1861-1865) afroamerikai katonáinak portréit mutatja be. Ezzel az afroamerikai embereket helyezik bele a háború cselekvő szereplőinek a helyzetébe. Bemutatják, hogy nem csak passzív elszenvedői voltak az eseményeknek, akik feje fölött a „nagy fehér atyák” küzdöttek, hanem maguk is igyekeztek befolyásolni sorsukat. Elképzelhető lenne-e roma szemmel bemutatni a 16-17. századi rendi felkeléseket? Elvégre Lippai Balázs, Bocskai hajdúkapitánya cigány volt, amint nyilván katonáinak jelentős része is, Horváth Ferencről, a Thököly-felkelés cigány ezredeséről és Rákóczi cigány ezredeiről, meg muzsikusairól nem is beszélve. És folytatható a sor 1848 vagy 1956 cigány résztvevőivel.

Véleményünk szerint tehát a roma múzeum, amellett, hogy megóvná az elsüllyedéstől a roma történelmi, néprajzi és képzőművészeti emlékeket, eszközöket, szerszámokat, vallásos tárgyakat, ruhákat, meséket, mondákat, táncformákat, zenéket, komoly emancipációs missziót tölthetne be, és serkenthetné a roma népesség öntudatosodását, másfelől viszont hozzájárulna a többség előítéleteinek lebontásához is. A jövőbeli romaügyi alapítvány egyik feladata az lenne, hogy a múzeum létrehozásának lehetőségét is megvitassa.

Roma történelem és kultúra emlékeit gyűjtő múzeumok Nyugat- és Közép-Európában:

Roma történelem és kultúra emlékeit gyűjtő múzeumok, kiállítások Magyarországon:

Az adatokat Lázár Kata, Juhász Ingrid Júlia és Király-Bodnár Tibor gyűjtötte össze.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!