Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Roma-blog – Zárszó

A Méltányosság Politikaelemző Központ márciusban ajánlatot tett az MTI-n keresztül és a médiában egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő alapítvány létrehozására, amelyik a roma népesség életesélyeinek javítását célozná. Ennek a javaslatnak az alátámasztása érdekében blogunkon is kampányt folytattunk. Most - egyelőre - lezárjuk ezt a témát.

Alapvetésünk az volt, hogy Magyarországon az értelmiség és a széles közvélemény régóta javasolja a politikai elitnek a megegyezést - hiábavalóan. Úgy véljük, hogy a politikai elitnek kellene példát mutatnia az együttműködésre. Ezt pedig kifejezhetné egy olyan alapítvány léte, amelynek a vezetésében valamennyi eddigi és jelenlegi köztársasági elnök és miniszterelnök képviseltetné magát. Március 26-án az MTI-n keresztül megszólítottuk a pártokat, kérve őket, hogy "kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!"

Három célt tűztünk ki magunk elé ezzel az ajánlattal.

17 Tovább

Szegregáció kora - mit tehet egy elemző intézet?

A bejegyzés szerzője az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA).

A Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) nevéhez és krédójához méltóan javaslatával és kezdeményezésével egy előremutató keretben kíván megnyugtató választ adni a roma társadalom komplex és politikai ciklusokon keresztül "változó" intenzitással kezelt problémájára.

Az MPK 2013. március 26-án kelt közleményében így fogalmaz: "A Méltányosság Politikaelemző Központ felszólítja az összes parlamenti pártot, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!"

A válasz - legalábbis a kormányzat részéről - meg is érkezett, három nappal később ugyanis, a kormányzat jogszabálytervezetet nyújtott be az Országgyűlésnek, mégpedig az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény módosítását kezdeményezve: "nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul" rész kiegészítésre kerülne a következővel: "a tárgyilagos értékelésen alapulóan szükséges társadalmi [felzárkózás] elősegítésére irányul." Ennél "tisztább" választ nem adhatott volna a kormányzati politika, ez a kiegészítés ugyanis a törvényerőre emelkedett szegregáció. Mivel az érvek és az előremutató szemlélet nem a kormányzat oldalán állnak (erről lásd), így amikor az MPK azt kéri a pártoktól, hogy azok "mondjanak á-t vagy b-t" egy romaügyi alapítvány létrehozása kapcsán, akkor azt kell látni, hogy azok mondtak. A kormányzó párt ugyanis beterjesztette a fent tárgyalt törvénymódosítást, amellyel szemben masszív erővel csak egy párt tiltakozott, amelynek (Párbeszéd Magyarországért - PM) képviselője szerint nem "romaügyi agytrösztre", hanem tényleges programokra és végrehajtásukra van szükség.

0 Tovább

Példa egy toleráns szellemű iskolára

Az eddigi bejegyzésekben is sokszor előkerült az oktatás, amelyik kétségtelenül kulcsterület a roma népesség mobilitása szempontjából. Sajnos az iskola sok roma gyerek számára egyenlő a kudarcélményekkel. Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat egy példát arra, hogy léteznek olyan iskolák Magyarországon, amelyek sajátos filozófia mentén alakítják nevelési elveiket, és ugyanolyan színvonalas képzést képesek biztosítani a hátrányos helyzetű gyerekek részére, mint az állami iskolarendszer iskolái. A sajókazai dr. Ámbédkár Gimnázium, és az intézmény által fenntartott tanodahálózat nem véletlenül vette fel annak az indiai ügyvédnek, politikusnak és polgárjogi aktivistának a nevét, aki a hindu társadalom aljára szorult, megvetett "érinthetetlenek" (kaszton kívüliek) jogaiért küzdött. Ámbédkár elvei nálunk is aktuálisak.

Az indiai történelmi legendák között megragadja a fantáziánkat egy izgalmas jelenet 1932-ből. Fénykép nem maradt ránk, de a félhomályban úgyse sokat látnánk: a punéi Yerwada börtön rácsos ablaka mögött, egy durva priccsen alkotmányjogimegegyezés készült. A zárkát a brit gyarmattartók katonái őrizték, a rab nevét pedig akkor már az egész világ ismerte: Gandhi.

Az egyszerű fehér lepelbe öltözött előkelő fogoly erős fogadalmat tett: már negyedik napja nem evett. El volt szánva a halálra, ha igazát nem ismerik el. Nem volt hajlandó együtt élni olyan szabályokkal, amelyek a hátrányos helyzetű páriák elkülönítését fenntartják. Tudta, hogy az angol uralom nem mentség a kirekesztettek elnyomására, tudta, hogy ez a szégyenfolt az indiai függetlenségi mozgalom felelőssége. Attól is tartott, hogy az elkülönítés fenntartása, a megosztottság a gyarmattartók "oszd meg és uralkodj" játékának eszközévé teszi az indiai társadalmat.

0 Tovább

Méltányosság-blog

blogavatar

A blogon a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőinek bejegyzései olvashatók.

Utolsó kommentek