Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Best of Méltányosság 2013 - USA

Az év végének közeledtével, a hosszú téli esték alatt, a bejglizés és karácsonyozás fáradalmait kipihenve sokunkban megfogalmazódhatnak:

  • Melyek voltak a 2013-as év legjelentősebb hazai, európai és nemzetközi politikai momentumai?
  • Hogyan vélekedtek róla a pártok és az elemzők?
  • Milyen fejlemények követték mindezeket?

A Méltányosság Politikaelemző Központ 2013-ban is az események mögöttes tartalmát, okait és gyökereit kereste. Mindemellett az előremutató vagy épp elriasztó példák és gondolatok hazai megismertetésében is tevékeny részt vállalt.

Ahogy olvasóink megszokhatták, továbbra is komplex módon viszonyultunk és vizsgáltuk a politikai történéseket: ez idén „A magyar jobboldal természetrajza” c. tanulmányban mutatkozott meg leginkább. A kormányzó FIDESZ-ről szóló anyag teljesen új és egyedi megvilágításba helyezi a pártot, szakít a hagyományos, a magyar politikaelemzésben már-már mindennapos démonizálással, de közérthetően indokolja a miérteket és a hogyanokat.

Az újdonságok itt még nem értek véget, hiszen 2013 februárjától a hazai politikaelemzés egy forradalmian új módját, a politikai véleményárfolyamot vezettük be havi rendszerességgel. Az internet népének véleménye és a magyar webes tartalmak egyre fontosabbá válnak, főleg a közelgő választások miatt. Mindezzel kimutathatóak olyan változások és eltérések: amelyek túllépnek a hagyományos közvélemény kutatások keretein, alkalmazkodnak a modern tömegkommunikációs igényekhez és az egyediség révén még többet tudhatunk meg a hazai politikai életről.

Természetesen egy-egy kiemelt esemény kapcsán is tollat ragadtak elemzőink. Az év elején ‒ illetve a múlt év végén – az Egyesült Államokban vérre menő vita bontakozott ki az egyre aggasztóbb méreteket öltő államadósság kezelése kapcsán. A nézeteltérések kis híján az állam leállásához vezettek. Arról, hogy az ilyen vitáknak mi az előnye, és mit tanulhatunk ebből Magyarországon, Rajnai Gergely írt elemzést.

Bár sokszor nem így tűnhet, Amerikától sokat tanultak a jelenlegi magyar kormányerők is. Paár Ádám szerint ugyanis Matolcsy György az USA társadalomfejlődésére és alapozta gazdaságpolitikai koncepcióit. Matolcsy 2004-es könyvében értekezik a kérdésről és az amerikai példa kívánatos magyarországi alkalmazásáról, azonban ez a koncepció a két társadalom között fennálló különbségek miatt rendkívül eltérő eredményekkel jár vagy járhat.

Az idei év az amerikai politikában – egyebek mellett – Abraham Lincolnról is szólt az Emancipációs Nyilatkozat százötvenedik évfordulóján. Lincoln megosztó tevékenysége paradigmaváltásra késztette az Egyesült Államokat, így személyében az állandó változás, a jelenhez való alkalmazkodás hagyományát tisztelik az amerikaiak. Lakatos Júlia alapján Magyarországon hasonlóan kell a demokratikus hagyományokhoz viszonyulnunk: az alapok tisztelete mellett az aktuális helyzethez való alkalmazkodástól nem szabad ódzkodni.

 

Ezzel az idei évet összefoglaló mini-sorozatunk végére értünk. Reméljük, 2014-ben is olvasni fogják írásainkat, mi a választások évében sem leszünk restek a politikai folyamatok mélyére tekinteni. A Méltányosság sikerekben gazdag boldog új évet kíván minden kedves olvasójának! 

0 Tovább

Best of Méltányosság 2013 - Európai Unió

Az év végének közeledtével, a hosszú téli esték alatt, a bejglizés és karácsonyozás fáradalmait kipihenve sokunkban megfogalmazódhatnak:

  • Melyek voltak a 2013-as év legjelentősebb hazai, európai és nemzetközi politikai momentumai?
  • Hogyan vélekedtek róla a pártok és az elemzők?
  • Milyen fejlemények követték mindezeket?

A Méltányosság Politikaelemző Központ 2013-ban is az események mögöttes tartalmát, okait és gyökereit kereste. Mindemellett az előremutató vagy épp elriasztó példák és gondolatok hazai megismertetésében is tevékeny részt vállalt.

Idén két újdonsággal tettük le névjegyünket a hazai politikaelemző intézetek között. Folytatva az eddigi teljes körű vizsgálódást A magyar jobboldal természetrajzac. tanulmányban a FIDESZ-ről kialakult képeket újraalkottuk, túllépve a megszokott elemzési kereteken. További nóvum a februártól havi rendszerességgel megjelenő, a magyar politikaelemzésben forradalmi, politikai véleményárfolyam. A hazai webes tartalmak és közösségi bejegyzések elemzésével a közvélemény kutatásokon túlmutatóan és egyedi módon még többet tudhatunk meg a magyar politikai élet alakulásáról és netes közösség véleményéről.

Természetesen egy-egy kiemelt esemény kapcsán is tollat ragadtak elemzőink. 2013-ban folytatódott a szabadság harc és a vita Budapest-Brüsszel között, amely egyre komolyabb mértékben eszkalálódott. Nagy Attila Tibor a magyar érdekérvényesítési hatékonyságot és az EU reakcióit vizsgálva értékelte: a Velencei Bizottság és a Tavares-jelentést, az arra adott magyar válaszokat, valamint az Európai Parlamentben és az Országgyűlésben zajlott viták eredményeit is.

Az Európai Unió útkereséséről szóló folyamatos vitázás egyik központi eleme az európai jóléti és szociális modell, amelyben a gazdasági és szociális hangsúlyok egyenlőtlensége a felszín alatti feszültségek felhalmozódáshoz vezetett. A diskurzus problémáit Csery Péter ismertette, ugyanis Magyarország szintén érintett a témában, még ha a hazai közbeszédben és politikai életben mindez alig érezhetően jelenik meg. 

2014-ben nem csak Magyarországon tartanak választásokat, hanem az EU 27 tagállamában az európai parlamenti választásokra is sor kerül. A tét korántsem csak az EP képviselők megválasztása, vagy az Európai Bizottság elnökének ajánlása, hanem az „Eurózió” megállítása. Hangácsi István elemzésében több jelentős európai agytröszt megállapításait mutatja be a kérdéskör kapcsán a hazai olvasóknak. 

Holnap folytatjuk!

0 Tovább

Best of Méltányosság 2013 - Hazai viszonyok

Az év végének közeledtével, a hosszú téli esték alatt, a bejglizés és karácsonyozás fáradalmait kipihenve sokunkban megfogalmazódhatnak:

  • Melyek voltak a 2013-as év legjelentősebb hazai, európai és nemzetközi politikai momentumai?
  • Hogyan vélekedtek róla a pártok és az elemzők?
  • Milyen fejlemények követték mindezeket?

A Méltányosság Politikaelemző Központ 2013-ban is az események mögöttes tartalmát, okait és gyökereit kereste. Mindemellett az előremutató vagy épp elriasztó példák és gondolatok hazai megismertetésében is tevékeny részt vállalt.

Ahogy olvasóink megszokhatták, továbbra is komplex módon viszonyultunk és vizsgáltuk a politikai történéseket: ez idén „A magyar jobboldal természetrajza” c. tanulmányban mutatkozott meg leginkább. A kormányzó FIDESZ-ről szóló anyag teljesen új és egyedi megvilágításba helyezi a pártot, szakít a hagyományos, a magyar politikaelemzésben már-már mindennapos démonizálással, de közérthetően indokolja a miérteket és a hogyanokat.

Az újdonságok itt még nem értek véget, hiszen 2013 februárjától a hazai politikaelemzés egy forradalmian új módját, a politikai véleményárfolyamot vezettük be havi rendszerességgel. Az internet népének véleménye és a magyar webes tartalmak egyre fontosabbá válnak, főleg a közelgő választások miatt. Mindezzel kimutathatóak olyan változások és eltérések: amelyek túllépnek a hagyományos közvélemény kutatások keretein, alkalmazkodnak a modern tömegkommunikációs igényekhez és az egyediség révén még többet tudhatunk meg a hazai politikai életről.

Természetesen egy-egy kiemelt esemény kapcsán is tollat ragadtak elemzőink. Gyurcsány Ferenc aktivizálódása, az MSZP és az EGYÜTT-PM közötti szövetség kiszélesítése a Demokratikus Koalícióval és a baloldali vezető szerepre törése Novák Zoltánt ihlette meg. 

Idén egyre több és fontosabb politikai botrányt is megélt az ország, ám a rendszerváltás utáni a hazai botránycsinálás gyökerei túlmutatnak a bajai videón, amelyről Csizmadia Ervin értekezett.

A közelgő parlamenti választások kapcsán Szakács András boncolgatta mind a hazai, mind a határon túli választókat érintő e-szavazás lehetőségét: Észtországban sikerült és működik, a magyar kormány miért ne újíthatna a modern kor követelményei alapján? 

Holnap folytatjuk!

0 Tovább

Politikai véleményárfolyam - November

borító2.png

A Méltányosság Politikaelemző Központ és a Neticle Technologies egy, a hazai piacon teljesen egyedülálló kutatást indít útjára, amely innovatív módszerekkel eddig ismeretlen szemszögből láttatja a hazai politikai folyamatokat. A Neticle Technologies saját fejlesztésű webes szöveganalízisére építve az MPK havi rendszerességgel publikál a fő politikai manőverek, taktikai lépések és a véleményalkotás összefüggéseire fókuszáló elemzéseket. Nem csupán az internetes szféra véleményreflexióira világítunk rá, hanem feltárjuk a háttérben meghúzódó ok-okozati kapcsolatokat is. Így amit kínálunk, az több mint hagyományos közvélemény-kutatás és egyben meghaladja a klasszikus politikai elemzés kereteit is.velemenyarfolyamNOV00.png

0 Tovább

Gondolatok a kampányfröcsögés elé

Lakatos Júlia írása

Válasz Török Gábor Apokalipszis holnap c. blogbejegyzésére

Kedves Gábor!

Legutóbbi blogbejegyzésedben mintha temetted volna a reményt, hogy valaha változás állhat be a hazai politikai közösség állapotában. A Méltányosság Politikaelemző Központ egyetért veled a tekintetben, hogy Magyarországnak súlyos lemaradást kell behozni a politikai tanulás terén, mégis engedd meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek írásodhoz.

Először is, nem kell azért bánatunkban rögtön felvágni az ereinket a golyóstollainkkal! Hogy idehaza nincs politikai tanulás? Ez nem is kevésszer nekünk is így tűnik. Nem erre vagyunk szocializálva. Nálunk az ismétlés a tudás anyja, újra meg újra visszatér a történelem és ugyanazon politikai logikához térünk vissza, mint akár száz éve. Elműködgetünk szépen szokott sémáink alapján, épp csak nem tudunk előrelépni. S habár egyetértek veled, hogy azért a politika az úr, mégsem hiszem, hogy ne lehetne másként. Persze nem egyik napról a másikra, nem azáltal, hogy elmegyünk szavazni, és négyévente íziben leváltjuk egyik vagy másik kormányt. Ha viszont nem oldja meg Magyarország problémáit az éppen aktuálisan utált kormánypárt leváltása (s ilyen tekintetben találó volt Orbán Viktor megjegyzése október 23-án, hogy szeretné látni azt a kormányt, amivel a magyarok elégedettek), akkor mi az, ami segíthet?

explosion-123690_640.jpg

0 Tovább

Romeltakarítás mint program?

Csizmadia Ervin írása a nol.hu-n jelent meg.

Közeledvén a választások, egyre többen vetik fel, hogy az ellenzéknek - túlmenően az orbánizmus elleni kérlelhetetlen küzdelmen - célszerű volna valamilyen programmal is előállnia.

0 Tovább

Percről-Percre: osztrák választások

Élőben közvetítünk a Méltányosság blogon az osztrák választásokról! Ma este kiderülhet, hogy valóban egy trendfordulóról van-e szó - az Ausztriában a nyolcvanas, Németországban a kétezres évek óta tartó kispárti erősödés megfordul, és újra erőre kapnak-e a nagypártok -, avagy valami másról.

osztrakvalasztasfejlec midnehova.jpg

0 Tovább

A nagy pártok feltámadása?

Szakács András

Az elmúlt hetekben Európa figyelő tekintetét Németországra vetette, hiszen parlamenti választásokat tartottak, amelyet végül Angela Merkel és pártja, a CDU nyerte meg (a bajor regionális CSU-val közösen), minden eddigi eredményüket felülmúló győzelemmel. A Méltányosság Politikaelemző Központ évek óta követi a nemzetközileg és hazánk számára is fontos külföldi választásokat - Projekt America, Projekt Germania -, hogy bemutassa a Magyarországot is érintő fontos tanulságokat, illetve tapasztalatokat.

Azonban fájóan kevés információ jelenik meg a hazai médiában arról, hogy szomszédaink, akikkel történelmünk minden más nemzetnél jobban összefonódott, szintén parlamenti választásokat tartanak. Ezért a Méltányosság röviden bemutatja a jelenlegi osztrák politikai helyzetet, és 29-én élő közvetítéssel jelentkezik a Parlamentből. Szükséges ez a bemutatás, hiszen lehetséges, hogy a német voksolás egy trendforduló előfutára volt, és az osztrák választások pedig bizonyosságot adhat erről. A kérdés tehát az, hogy újra erőre kapnak-e a nagyobb pártok, illetve ha ez valóban egy tendencia, akkor vajon hazánkban is átrendeződés fog bekövetkezni 2014-ben?

osztrakvalasztasfejlec midnehova.jpg

0 Tovább

Ön kire szavazna Németországban?

Utolsó napjához érkezett a Projekt Germania. Ma két bejegyzéssel jelentkezünk, hiszen este élőben fogjuk közvetíteni a német választásokat és hangulatjelentésekkel is jelentkezünk a magyarországi Német Nagykövetségről. Azonban most azt kérdezzük olvasóinktól, ha beleszólhatnának a voksolás menetébe, akkor kinek szavaznának bizalmat?

bundestagswahl2013fotolia_39398465_xs.jpg

Kire szavazna a német parlamenti választásokon?
Christlich Demokratische Union Deutschlands/Christlich-Soziale Union
Sozialdemokratische Partei Deutschlands
Freie Demokratische Partei
Die Linke
Grüne
Alternative für Deutschland
Piraten
  
pollcode.com free polls 
0 Tovább

A bajor sör földjén

Paár Ádám

Szeptember 15-én rendezték meg a bajor tartományi választást. Bajorországban kisebb izgalom övezi a választásokat, mint össznémet szinten, hiszen a magyar történelemből is jól ismert Wittelsbachok földjén, Erzsébet királyné ("Sissi") hazájában 1946 óta hagyományosan a jobbközép CDU regionális testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) adja a tartományi miniszterelnököt. A választáson tizenkét párt mérettette meg magát, és az induló szervezetek lefedték a teljes palettát, a szélsőjobbtól (Nemzeti Demokrata Párt) a szélsőbalig (Linke). Azonban valójában csak két párt: a jobbközép, konzervatív CSU és a balközép, szociáldemokrata irányultságú SPD között folyt a nemes versengés. A közvélemény-kutató intézetek kísérteties pontossággal találták el a végeredményt a két nagy pártot illetően: 45-48% közé tették a CSU eredményét, az SPD prognosztizált eredményei pedig 16-21% között szóródtak a különböző intézeteknél (hogy a CSU viszi el a leggazdagabb német tartományt, az nem is volt kétséges). Ezzel szemben a CSU a Landtag-helyek 47,7, az SPD 20,6%-át zsebelte be.

nemetbajor.jpg Horst Seehofer Christian Ude

0 Tovább

A németországi választások tétje

Nagy Attila Tibor

Okkal kíséri kiemelt figyelem az európai politikában a közelgő németországi szövetségi parlamenti (Bundestag) választásokat: Németország továbbra is a világ negyedik, Európának legnagyobb gazdasága, az Európai Unió legnagyobb nettó befizetője. A 2008 -ban kezdődött világgazdasági válságot - ellentétben számos más európai országgal - eddig alapvetően sikeresen vészelte át, tekintélye és befolyása továbbra is meghatározó az európai színtéren, és szavára odafigyelnek a világpolitikában. Mivel tehát ezen ország magatartása számos más szereplőre van kisebb - nagyobb hatással (többek között természetesen Magyarországéra is), a tét nem csak az, hogy ezt a valamivel több, mint 80 millió lakosságú ország kormányát mely politikai pártok alkotják a jövőben, hanem hogy a szeptember 22-i választások után hivatalba lépő végrehajtó hatalom milyen hatással lesz a világ, illetőleg Európa ügyeire.

Elemzésünkben először a választás belpolitikai, majd külpolitikai tétjét vázoljuk, és kitérünk arra is, milyen hatásai lehetnek a választásoknak a magyar - német kapcsolatokra.

nemet blog.jpg

0 Tovább

A németek kitartanak Merkel mellett

Oltay Edith írása

Angela Merkel kancellár az ország legnépszerűbb politikusa, aki mögött messze lemarad a szociáldemokrata SDP jelöltje, Peer Steinbrück. Számos német folyóirat címlapján megjelenő Merkel asszonyt a "Dinner for one" rövidfilm komédia szereplőjeként (Die Zeit), vagy királynőként (Der Spiegel) ábrázolják. Bár külföldön Merkelt sok kritika érte az euro zóna válságában érintett tagállamoknak javasolt megszorítások miatt, ennek ellenére a brit The Economist főoldalán is Európa uralkodónőjeként jelent meg.

nemet blog másolata.jpg

0 Tovább

A Projekt Germánia blog elé

Csizmadia Ervin írása

2012 végén a Méltányosság útjára bocsátotta legsikeresebb blogfolyamát, a Project Americát. Emlékeznek? Jelszavunk vala akkor: mindent, amit az amerikai választások kapcsán tudni lehet és tudni érdemes. Volt akkor szociológiai, politológiai, kultúr-antropológiai, közéleti elemzés, voltak vendégkommentátoraink, volt sokféle játék - és persze az elnökválasztással is bőségesen foglalkoztunk. Mi több, élveztük is.

nemet blog.jpg

0 Tovább

Előválasztás: csőd vagy csodafegyver?

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila újszerű, szokatlan javaslatai első látásra rendkívül távol esnek az eddig ismert hagyományainktól. A két fél közti versengéséből fakadó vitában azonban komoly innovációs potenciál rejlik, melyre korábban már felhívtuk a figyelmet. Természetesen sokan úgy gondolják, mint Gyurcsány Ferenc, minek marakodni a koncon, amikor a legfőbb cél Orbán Viktor legyőzése? Minek újra kinyitni a vitát, ami jól rosszul, de egyszer már le volt zárva. Pedig, némi túlzással, akár már a bejelentés estéjén Kálmán Olga stúdiójában megrendezhették volna az előválasztási vitát, csak épp nem egymást követően, hanem együtt kellett volna behívni az ellenzék legfontosabb szereplőit.

mount-st-helens-164847_640.jpg

0 Tovább

Utoljára kérdjük, hol jár a Méltányosság?

Játékunk végéhez értünk, utoljára kérdjük, hol jár a Méltányosság? Ha tetszettek bejegyzéseink szavazz a Méltányosság-blogra a Goldenblog versenyben és kövess minket továbbra is a Facebookon, vagy honlapunkon. 

királylány.jpeg

Hol jár a Méltányosság?
Magas hegyek között hol a tenger hupikék
A kék Duna partján
Kékestető
  
pollcode.com free polls 
0 Tovább

Uram, útbaigazítana?

Új játékunkban minden nap máshonnan jelentkezünk. Oszd meg ismerőseiddel is és játssz!

Magyarország csendőrállam, vagy létezik ennél logikusabb magyarázat is? Kiderül Csizmadia Ervin elemzéséből!

Csendőr ÉS 2.JPG

Merre jár a Méltányosság?
A világ végén
Budapest szívében
Túl az óperencián
pollcode.com free polls

Mutasd meg Te hol olvasod könyveinket, tölts fel egy képet könyvünkről, tanulmányainkról, vagy az alábbi képről Facebook oldalunkra és nyerd meg meglepetés ajándékunkat! Sorsolás jövő héten!

I love mpk3.jpg

Jobb klikk és mentés másként

0 Tovább

Merre jársz Méltányosság?

Új játékunkban minden nap máshonnan jelentkezünk. Oszd meg ismerőseiddel is és játssz!

A kultúra fontossága Európa számára mit sem változott az elmúlt pár száz évben. Miközben a kultúráról sokat beszélünk, nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen szerepet játszik az európai integrációs folyamatokban. Elemzésünkben erre keressük a választ!

Shakespeare.jpeg

Merre jár a Méltányosság?
Stratford-upon-Avon
London
Budapest
pollcode.com free polls


Mutasd meg Te hol olvasod könyveinket, tölts fel egy képet könyvünkről, tanulmányainkról, vagy az alábbi képről Facebook oldalunkra és nyerd meg meglepetés ajándékunkat! Sorsolás jövő héten!

I love mpk3.jpg

Jobb klikk és mentés másként

0 Tovább

Add tovább!

Új játékunkban minden nap máshonnan jelentkezünk! Oszd meg ismerőseiddel is és játssz!

labdás lány2.jpeg

Merre jár a Méltányosság?
Vigadó tér
Hősök tere
Széll Kálmán tér
pollcode.com free polls

Mutasd meg Te hol olvasod könyveinket, tölts fel egy képet könyvünkről, tanulmányainkról, vagy az alábbi képről Facebook oldalunkra és nyerd meg meglepetés ajándékunkat! Sorsolás jövő héten!

0 Tovább

Hol jár a Méltányosság?

Új blogsorozatunkban minden nap más és más helyről jelentkezik a Méltányosság. Találd ki hol készült a kép, és mutasd meg, Te hol olvasod könyveinket, tanulmányainkat. Nyaraláshoz, pihenéshez csomagold be kedvenc kötetedet, fotózd le bárhol Magyarországon, vagy a világban, töltsd föl Facebook oldalunkra és nyerj!

eötvös.JPG

0 Tovább

Hall of MÉM EREDMÉNY

Befejeződött Hall of MÉM blogsorozatunk, és ideje eredményt hirdetnünk. Mém párokat versenyeztettünk - gifeket és képeket -, egy héten keresztül, hogy végül az olvasók szavazatai alapján összeálljon a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára a hazai közéleti Hall of Mém.

Az internet hatására a közéleti humor és politikai karikatúra demokratizálódott. Nem csak hogy villámsebességgel terjednek el egyes eseményekre reflektáló mémek, de a különböző programok segítségével bárki mémgyárossá válhat, ahogy akárki válhat "múzsává" is.

Ugyanakkor még kérdés, hogy vajon mit is kezdenek a hazai közéleti szereplők ezzel az újfajta ,,visszajelzési" formával, és hogy a mémeket a politikai csoportosulások a 2014-es kampány során elkezdik-e tudatosan használni.

Íme tehát az a hét mém, amely a szavazatok alapján megnyerte mémpár versenyünket, és az első tagjai lehetnek a Hall of MÉM-nek.

HALL OF MÉM

Orbán Viktor alszik

tumblr_mp3lubE2Yk1qdtmevo1_400.gif

0 Tovább

Rezsicsökkentés tankja és szárszói BMX

Elérkeztünk a hét utolsó napjához, így bemutatjuk az utolsó két versenyzőnket is. Sok téma maradt még feldolgozatlanul, így nehéz volt dönteni. Végül a rezsicsökkentés és a szárszói találkozó kapcsán választottuk ki ezt a mémpárt. Jövő héten kihirdetjük a szavazások eredményeit, és összeállítjuk a hazai politikai Hall of MÉM-t.

kormpol03.gif

tumblr_mp3zpgdhPJ1r9fro5o1_400.gif

Rezsicsökkentés és Szárszó
Rezsicsökkentés tankja
Szárszói BMX
pollcode.com free polls

Keressük Magyarország legjobb mémjeit, hogy a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára összeállítsuk a Hall of Mém-t! Egy héten keresztül minden nap feltöltünk egy mém-párt. Szavazzon napi kedvencére, hogy összeállíthassuk a "féltudományos" toplistánkat, vagy küldje be saját mémjét az info@meltanyossag.hu címre. A legjobbakat kitesszük!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

Árvízi mémek

Orbán Viktor esetében az árvízi védekezés közben készített képek és felvételek szolgáltattak szinte kiapadhatatlan ihletforrást a mémgyárosok számára. A figyelem középpontjába azonban nem csak a Miniszterelnök személye, hanem még az általa elfogyasztott kolbász is bekerült.

árvíz.jpg

Árvíz
A kolbász - csendélet
Reservoir dogs
pollcode.com free polls

Keressük Magyarország legjobb mémjeit, hogy a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára összeállítsuk a Hall of Mém-t! Egy héten keresztül minden nap feltöltünk egy mém-párt. Szavazzon napi kedvencére, hogy összeállíthassuk a "féltudományos" toplistánkat, vagy küldje be saját mémjét az info@meltanyossag.hu címre. A legjobbakat kitesszük!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány és Potter

Ígértük, hogy nem csak képeket, hanem gifeket is beválogatunk a versenybe. A mostani válogatásunk az egyik legerősebb páros a versenyben, amelyet a két gif/mém nagyágyú, Részegbróker és Szarvas, készített. A téma mi más is lehetne, mint az összefogás és Gyurcsány Ferenc legutóbbi kultikus beszéde, melyről már több mém is született.

tumblr_mpzy5vm8w81r9fro5o1_4001.gif

tumblr_mopf4hCLdB1sthn19o1_400.gif

Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány és Potter
Bajnai vs Mesterházy
Potter vs Ferenc
pollcode.com free polls

Keressük Magyarország legjobb mémjeit, hogy a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára összeállítsuk a Hall of Mém-t! Egy héten keresztül minden nap feltöltünk egy mém-párt. Szavazzon napi kedvencére, hogy összeállíthassuk a "féltudományos" toplistánkat, vagy küldje be saját mémjét az info@meltanyossag.hu címre. A legjobbakat kitesszük!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

Csata a Hoth bolygón, magyar szemmel

A Star Wars a mémgyárosok egyik kiapadhatatlan forrása és múzsája. Hazánkban is vissza-visszatérő elem egy-egy jelenet újraértelmezése, eltorzítása. Érdekessége ennek a mémpárnak, hogy pontosan ugyanaz a jelenet ihlette meg az alkotókat. A miniszterelnök-helyettes lovaglása még több száz ehhez hasonló mémet szült, ugyanakkor a ritka hazai esetek egyik a volt miniszterelnökről készített mém, hiszen nem gyakori példa, hogy még a mém-korszak előtt aktív, és már elhunyt politikusokról készítenek mémet. Ugyanakkor kétségtelen, hogy Horn Gyula már akkor kultikussá váló fejmerevítője óriási ihletforrás lenne a 21. század mémkészítői számára is.

starwars másolata.jpg

Csata a Hoth bolygón magyar szemmel
Semjén Zsolt AT-AT
Horn Gyula AT-AT
pollcode.com free polls

Keressük Magyarország legjobb mémjeit, hogy a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára összeállítsuk a Hall of Mém-t! Egy héten keresztül minden nap feltöltünk egy mém-párt. Szavazzon napi kedvencére, hogy összeállíthassuk a "féltudományos" toplistánkat, vagy küldje be saját mémjét az info@meltanyossag.hu címre. A legjobbakat kitesszük!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

Áder János a mém

Áder János Köztársasági Elnök sem kerülhette el végzetét. Látogatása az Egyesült Államokban, illetve közös fotója nem mással, mint az Obama házaspárral, óriási lendületet adott a mémgyárosoknak. Ebből választottunk most ki két, igen figyelemreméltó alkotást.



áder.jpg

Áder János a mém
Áder "Stan Marsh" János
Egy bajusz mind felett
pollcode.com free polls

Keressük Magyarország legjobb mémjeit, hogy a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára összeállítsuk a Hall of Mém-t! Egy héten keresztül minden nap feltöltünk egy mém-párt. Szavazzon napi kedvencére, hogy összeállíthassuk a "féltudományos" toplistánkat, vagy küldje be saját mémjét az info@meltanyossag.hucímre. A legjobbakat kitesszük!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

Jól alszik?

Gyurcsány Ferenc "Jól alszik Viktor" előadását véleményünk szerint még sokszor sok helyen fogják idézni. A volt miniszterelnöknek rengeteg kultikussá váló mondatot köszönhetünk, és most is, rögtön a beszéd után felpörögtek a mémgyárak, és elkezdték ontani magukból az idézett szöveghez készített képeket, gifeket.

jól alszik másolata.jpg

Melyik tetszik jobban?
Bajnai Gordon alszik
Orbán Viktor alszik
pollcode.com free polls

Keressük Magyarország legjobb mémjeit, hogy a külföldi dicsőségfalak, azaz Hall of Fame-ek mintájára összeállítsuk a Hall of Mém-t! Egy héten keresztül minden nap feltöltünk egy mém-párt. Szavazzon napi kedvencére, hogy összeállíthassuk a "féltudományos" toplistánkat, vagy küldje be saját mémjét az info@meltanyossag.hu címre. A legjobbakat kitesszük!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

0 Tovább

Keressük Magyarország legjobb mémjeit!

Akárcsak a lelkiismeretes humorista, aki a humorban nem ismer tréfát a Méltányosság is "véresen komolyan" veszi a politikai humor témájának tanulmányozását. De mi is a politkai humor legújabb őrülete? A mémek, mémek minden mennyiségben.

A mémek - avagy a felirattal ellátott, illetve kis mértékben módosított, egy személyt, vagy eseményt tömegesen kifigurázó humoros képek - ma már nem csak egy marginális internetes szubkultúra önszórakoztatása. Vannak egynyári mémek, és vannak örök klasszikusok. Egyes darabok folyamatosan napirenden vannak, vagy megjósolhatatlan időközönként újra és újra felbukkannak. A mém egy-egy személyt a mélybe is taszíthat, de piedesztálra is emelhet. Mivel a mémek a napi történésekre reagálnak, ezért nem volt kérdés, hogy előbb, vagy utóbb létrejön a politikai mém is. Ebben semmilyen lemaradásunk nincs a nyugati országokhoz képest, hazánkban ugyanolyan ,,innovatív" és kreatív a ,,mémipar", mint az USA-ban, vagy Nagy-Britanniában.

hillary.jpg

0 Tovább

Roma-blog – Zárszó

A Méltányosság Politikaelemző Központ márciusban ajánlatot tett az MTI-n keresztül és a médiában egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő alapítvány létrehozására, amelyik a roma népesség életesélyeinek javítását célozná. Ennek a javaslatnak az alátámasztása érdekében blogunkon is kampányt folytattunk. Most - egyelőre - lezárjuk ezt a témát.

Alapvetésünk az volt, hogy Magyarországon az értelmiség és a széles közvélemény régóta javasolja a politikai elitnek a megegyezést - hiábavalóan. Úgy véljük, hogy a politikai elitnek kellene példát mutatnia az együttműködésre. Ezt pedig kifejezhetné egy olyan alapítvány léte, amelynek a vezetésében valamennyi eddigi és jelenlegi köztársasági elnök és miniszterelnök képviseltetné magát. Március 26-án az MTI-n keresztül megszólítottuk a pártokat, kérve őket, hogy "kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!"

Három célt tűztünk ki magunk elé ezzel az ajánlattal.

17 Tovább

Szegregáció kora - mit tehet egy elemző intézet?

A bejegyzés szerzője az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA).

A Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) nevéhez és krédójához méltóan javaslatával és kezdeményezésével egy előremutató keretben kíván megnyugtató választ adni a roma társadalom komplex és politikai ciklusokon keresztül "változó" intenzitással kezelt problémájára.

Az MPK 2013. március 26-án kelt közleményében így fogalmaz: "A Méltányosság Politikaelemző Központ felszólítja az összes parlamenti pártot, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása érdekében! Ha ebben a nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az hitelesen fejezné ki a sokak által oly régóta várt és remélt nemzeti összefogást!
Várjuk ebben az ügyben a magyar pártok egyértelmű állásfoglalását!"

A válasz - legalábbis a kormányzat részéről - meg is érkezett, három nappal később ugyanis, a kormányzat jogszabálytervezetet nyújtott be az Országgyűlésnek, mégpedig az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvény módosítását kezdeményezve: "nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul" rész kiegészítésre kerülne a következővel: "a tárgyilagos értékelésen alapulóan szükséges társadalmi [felzárkózás] elősegítésére irányul." Ennél "tisztább" választ nem adhatott volna a kormányzati politika, ez a kiegészítés ugyanis a törvényerőre emelkedett szegregáció. Mivel az érvek és az előremutató szemlélet nem a kormányzat oldalán állnak (erről lásd), így amikor az MPK azt kéri a pártoktól, hogy azok "mondjanak á-t vagy b-t" egy romaügyi alapítvány létrehozása kapcsán, akkor azt kell látni, hogy azok mondtak. A kormányzó párt ugyanis beterjesztette a fent tárgyalt törvénymódosítást, amellyel szemben masszív erővel csak egy párt tiltakozott, amelynek (Párbeszéd Magyarországért - PM) képviselője szerint nem "romaügyi agytrösztre", hanem tényleges programokra és végrehajtásukra van szükség.

0 Tovább

Példa egy toleráns szellemű iskolára

Az eddigi bejegyzésekben is sokszor előkerült az oktatás, amelyik kétségtelenül kulcsterület a roma népesség mobilitása szempontjából. Sajnos az iskola sok roma gyerek számára egyenlő a kudarcélményekkel. Mostani rendhagyó bejegyzésünk vendégszerzője, Derdák Tibor szociológus, a dr. Ámbédkár Iskola igazgatója rövid írásában bemutat egy példát arra, hogy léteznek olyan iskolák Magyarországon, amelyek sajátos filozófia mentén alakítják nevelési elveiket, és ugyanolyan színvonalas képzést képesek biztosítani a hátrányos helyzetű gyerekek részére, mint az állami iskolarendszer iskolái. A sajókazai dr. Ámbédkár Gimnázium, és az intézmény által fenntartott tanodahálózat nem véletlenül vette fel annak az indiai ügyvédnek, politikusnak és polgárjogi aktivistának a nevét, aki a hindu társadalom aljára szorult, megvetett "érinthetetlenek" (kaszton kívüliek) jogaiért küzdött. Ámbédkár elvei nálunk is aktuálisak.

Az indiai történelmi legendák között megragadja a fantáziánkat egy izgalmas jelenet 1932-ből. Fénykép nem maradt ránk, de a félhomályban úgyse sokat látnánk: a punéi Yerwada börtön rácsos ablaka mögött, egy durva priccsen alkotmányjogimegegyezés készült. A zárkát a brit gyarmattartók katonái őrizték, a rab nevét pedig akkor már az egész világ ismerte: Gandhi.

Az egyszerű fehér lepelbe öltözött előkelő fogoly erős fogadalmat tett: már negyedik napja nem evett. El volt szánva a halálra, ha igazát nem ismerik el. Nem volt hajlandó együtt élni olyan szabályokkal, amelyek a hátrányos helyzetű páriák elkülönítését fenntartják. Tudta, hogy az angol uralom nem mentség a kirekesztettek elnyomására, tudta, hogy ez a szégyenfolt az indiai függetlenségi mozgalom felelőssége. Attól is tartott, hogy az elkülönítés fenntartása, a megosztottság a gyarmattartók "oszd meg és uralkodj" játékának eszközévé teszi az indiai társadalmat.

0 Tovább

Roma múzeumot!

A Méltányosság Politikaelemző Központ kezdeményezte egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő alapítvány megalapítását, amelyik kifejezetten a romák életesélyeinek, szociális, gazdasági és oktatási helyzetének javításával kapcsolatban folytatna kutatásokat és szakpolitikai elemzéseket, adatokat szállítva a döntéshozóknak. Úgy véljük, hogy célszerű lenne, ha az alapítvány vezetésében valamennyi eddigi és jelenlegi miniszterelnök és köztársasági elnök részt venne. Hiszen egy olyan ügyről van szó, amelyik túlzás nélkül nemzeti sorskérdésnek nevezhető, és a politikai szereplők részéről szép emberi (politikusi) gesztus lenne, ha az együttműködés Nyugaton elterjedt képességét a magyar politika formálói a társadalom egy leszakadó, jelentős részben mélyszegénységben élő részének felemelésével gyakorolnák.

Mostani bejegyzésünkben egy másik kérdéskörre hívjuk fel a figyelmet. D. Magyari Imre irodalmár, publicista bejegyzésében felvetette a problémát, hogy jelenleg is megoldatlan a régóta tervezett roma múzeum sorsa.

1 Tovább

Roma Remény Projekt

Mint köztudott, a Méltányosság Politikaelemző Központ több alkalommal fordult a pártokhoz egy romaügyi alapítvány létrehozásának ügyében. Sikerünk mérsékelt.

Ezért most kitágítjuk a kört, és a nyilvánossághoz fordulunk. Kérjük, válaszoljanak minél többen. Egy kérdésre kell válaszolni, s mindössze két válaszlehetőséget adunk.  

Szükség van-e Ön szerint arra, hogy a magyar pártok összefogjanak s egy közös alapítványt hozzanak létre a romaügyek újragondolására?

Kérjük, kommentjében szavazzon "igennel" vagy "nemmel."

8 Tovább

Pártok a romakérdésben

Roma Remény Projektünk keretében kétszer a nyilvánosság előtt (az MTI-n keresztül), sokszor pedig közvetlenül a pártok elnökeihez és frakcióvezetőihez fordultunk egy, a politikai ellentéteken átnyúló romaügyi alapítvány felállítása ügyében. Persze nem csak az általunk remélt "végcélt" (az alapítványt) jelöltük meg, hanem a "hozzá vezető út" bejárására is tettünk javaslatot (körkérdéseinkre való válasz).

A pártok részéről eddig a témában mérsékelt érdeklődést tapasztalunk. Megköszönjük a Párbeszéd Magyarországért hosszú és kifejtő válaszát, továbbá köszönjük, hogy bár közvetve - roma tagozatán keresztül - az MSZP is hallatta véleményét.

Más pártok viszont eddig nemigen méltatták figyelemre kezdeményezésünket. Pedig sokaknak írtunk.

Sebaj! Nem olyan könnyen adjuk a bőrünket, így hát újra megfogalmazzuk a lényeget, és nagy tisztelettel kérjük a pártokat, e-mailes levelezőlistáikat ellenőrizve "fedezzék fel" eddig elsikkadni látszó leveleinket.

De - ha gondolják - segítünk is. Arra tettünk javaslatot, hogy kezdjenek előzetes tárgyalásokat a magyarországi romaügy nagyon is alapvető témáiban. Ezt persze - különféle indokokkal - el lehet hárítani, de ettől a probléma probléma marad. Mondhatják persze: úgysincs értelme a két oldalnak erről tárgyalnia, hiszen egyetértés úgysem jöhet létre közöttük.

Netalántán naiv a Méltányosság Politikaelemző Központ?

0 Tovább

Akár roma agytrösztöt is! Válasz Szabó Tímea (Párbeszéd Magyarországért) írására

A szerzőről: Szami Radics Béla, Radikális Roma Érdekképviselet Civil Mozgalom/ Nemzetközi Roma Internetes Hálózat/ Szegénység, és Társadalmi kirekesztettség Okleveles Tapasztalati Szakértője.

Annak reményében, hogy talán minket romákat is engednek beleszólni a saját sorsunk alakításába. Szeretném kifejteni a véleményemet „Romaügyi agytröszt? Nem feltétlen. Tényleges programok? Igen! Szabó Tímea vendékommentárja című írásával kapcsolatosan.” Mely írás itt olvasható:

http://polblog.postr.hu/romaugyi-agytroszt-nem-feltetlen-tenyleges-programok-igen

Előrebocsájtom, hogy Szabó Tímea kommentárjában több ponton egyetértek a képviselő asszonnyal. Jelen jegyzetemben csak azon pontokat taglalom melyekben vitatom Tímea nézeteit.

Szabó Tímea: „A Roma közösségek életét nem csak szociológiai értelemben vett hátrányos helyzetük – melyben sok nem-romával is osztoznak --, de kirekesztettségüket diszkrimináció is nehezíti.

Szabó Tímea kommentárja a fenti sorokkal kezdődik. Nem Tímea képviselő asszony az első, sem az utolsó magyar politikus, aki így elfinomítva, a súlyos problémát eltörpítve fogalmaz. Sajnálatosnak tartom, hogy egyetlen politikus sem mondta még ki nyíltan, mit is takar magyar viszonylatban a cigánykérdés kapcsán a „kirekesztettség, és a diszkrimináció”. Sajnos Magyarországon még a roma politikusok sem merik kimondani nyíltan, hogy ez a semmitmondó megfogalmazás „kirekesztés, diszkrimináció” az nem más mint „állami, hatalmi, intézményes elnyomás a cigánysággal szemben”.

Ki kell mondanunk, hogy maga a magyar államhatalom, a mindenkori kormányok immáron majd 300 éve elnyomó politikát folytat a roma közösségek ellen. Ez vitathatatlan történelmi tény. Csoportunk több száz évre visszamenőleg a mai napig bezárólag több száz a magyarországi cigányság ellenes, a cigányságot elnyomó, marginalizáló törvényt gyűjtött össze. Terjedelménél fogva nem kívánom itt ezen törvényeket ismertetni, de bárki utána nézhet az interneten. A mai napig születnek cigányellenes törvények, csak ma már nem nevesítik őket, mint régen, de mindenki tudja, hogy a törvények a cigány közösségek elnyomása érdekében születtek meg.

Miért fontos, hogy ezt nyíltan kimondjuk, nyíltan és bátran megfogalmazzuk?

Azért, mert az egyszerű állampolgár, az ismeretek hiányában leledző többségi társadalom szinte felháborodottan teszi fel a kérdést: Miért illetik meg a cigányokat a külön jogok? Miért kivételeznek a cigányokkal?

  • Nos többek között azért, mert nem is olyan régen pl. a kommunista rendszerben, még a cigányoknak külön személyi igazolványuk volt, nem tekintették őket teljes értékű magyar állampolgárnak.
  • Azért mert ugyanabban a rendszerben egy kőműves cigány ember, ugyanazért a munkáért, ugyanazon szakmában kevesebb fizetést kapott, mint egy nem-cigány kőműves. Pusztán annak okán, mert cigánynak született. Mi ez, ha nem gazdasági elnyomás egy népcsoport ellen?
  • Azért, mert immáron 300 éve állami hatalmi, intézményes, és társadalmi szinten törvények meghozatalának segítségével kirekesztik a cigányságot a munka, és az oktatás világából, s földrajzilag elkülönített mára elgettósodott telepeken kényszerítik élet helyett vegetálni őket.

S, oldalakon át sorolhatnánk tovább, és tovább az okokat, melyek miatt a külön jogok megilletik ezt a népet. Nem csak Magyarországon, hanem egész Európában.

Szabó Tímea képviselő asszony így folytatja: „A rendszerváltás óta a kormányzatok az elvi stratégia-alkotás szintjén e kihívásokra adott válaszok kettősségét hangsúlyozták, vagyis, hogy a „cigánykérdés” egyszerre etnikai-kulturális és szociális-gazdasági kérdés. Nem is lehet vagy-vagy választ adni. Ugyanakkor az előbbi a mi szemünkben mindenképpen a hangsúlyosabb a kettő közül.

Ha jól értelmezem, akkor a Képviselő asszony azt akarja itt mondani, hogy az Ő pártja az etnikai-kulturális kérdést hangsúlyosabbnak tekinti. Tehát gondolom én, hogy hatalomra jutásuk esetén eme kérdés megoldását, előtérbe helyezését kívánják majd szorgalmazni. Én viszont úgy gondolom, hogy az etnikai-kulturális és szociális-gazdasági részek egymástól függőek. Pontosabban fogalmazva az etnikai-kulturális része nagyban függ a szociális gazdasági résztől.

"A nyomor körülményei között a nyomorkultúra kiszorítja az etnikus kultúrát." /Romano Rácz Sándor/

Ezért elsődleges feladatnak a nyomor megszüntetését kell kitűzni célul.

Véleményem szerint a változáshoz elsősorban politikai akarat kell. Ok nélkül, még sosem történt politikai változás, paradigmaváltás a történelem során. Pusztán etnikai-kulturális óhajok sosem fogják a politikai hatalmakat változtatásra bírni. A változások legfőbb ösztönzője a szociális-gazdasági válaszok lehetnek csak. Minden egyes politikusnak tudomásul kell vennie hogy egy népcsoport faji elnyomása a nemzeti bruttó jövedelem csökkenéséhez vezet. A cigányság teljes jogú visszavezetése a társadalomba, a munka világába az országnak gazdasági előnyöket hozna. A Faji elnyomás megszüntetése a magyar gazdaságra élénkítő hatással lenne. A Nyomor megszüntetése automatikusan beindítja a pozitív etnikai-kulturális fejlődést.

Szabó Tímea: „A cigányságot külön célzó cselekvési tervek kidolgozásához, és ezek alapján programok beindításához azonban objektív adatokra lenne szükség ahhoz, hogy meghatározzuk, ki számít romának és ki nem. Csakhogy – és ez paradox helyzetet idéz elő – nem is lehetséges „objektív” módon megállapítani, „definiálni”, ki a roma, és ki nem az. Ennek a „vitának” hosszú hagyománya van a társadalomtudományokban, ám ezek részben egymásnak is ellentmondanak, és nem a politika dolga eldönteni őket.”

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a cigányság problémáit csak és kizárólat célzott, központi állami programokkal lehetséges megoldani, de elnézést kérek a szarkasztikus megjegyzésért sosem tudtam eldönteni, hogy síró, vagy röhögő görcsöt kapjak e attól a „tudományos” vitától amely nem képes eldönteni, és definiálni ki a roma! Üzenném is innen az ez ügyben döntésképtelen „tudósoknak”, hogy a válasz roppant egyszerű.

Ha szegregálni kell, akkor mindenki tudja ebben az országban, hogy ki a roma, ha integrálni kéne, akkor a legnagyobb tudósok sem jutnak dűlőre a definícióval. Na ez kérem a paradoxon.

  • Amikor állami, hatalmi, intézményes fasiszta struktúrával kirekesztik a cigányság 90%-át a munka világából, akkor mindenki betudja azonosítani ki a roma.
  • Amikor a gyermekeink 90%-át állami, hatalmi, intézményes fasiszta struktúrával elkülönítik az iskolákban, akkor a legutolsó iskolai portás is tudja ki a roma.
  • Amikor roma lakosság 90%-át földrajzilag elkülönített gettókban telepeken kényszerítik élni, akkor mindenki tudja ki a roma.

Megszeretném nyugtatni a tisztelt képviselő asszonyt, hogy meg van a módja annak minként lehet 99%-s pontossággal definiálni ki a roma.

Önbevallás, név, lakóhely, és maga a közösség igazolása. Habár a cigányság valóban heterogén népcsoport, de érdekesség, hogy szinte mindannyian, egy-egy kisebb nagyon homogén közösségből származunk. Amikor két cigány, akik nem ismerik egymást találkoznak az első, hogy beazonosítják egymást. Az első kérdések : Katharutno san? Kathar varisan? (Hová valósi vagy? ) Kasko chavó san? ( kinek a fia vagy? ) A Válaszokból betudjuk azonosítani melyik közösségből származik másik fél. Én személy szerint 38 éve elkerültem abból a közösségből amelybe születtem. Ha valaki most elmenne abba a közösségbe, találkozna egy még ott élő romával, és a nevemet említve érdeklődne irántam. Azonnal kapná a válaszokat apai, anyai családomat beazonosítanák, s az őseimet akár 3 generációra visszamenőleg megtudnák nevezni.

Kedves tudósok nem olyan ördöngös dolog beazonosítani ki a cigány. Amikor pl. elhurcoltak minket a második világháború idején a haláltáborokba, akkor sem indítottak tudományos vitát, hogy ki a cigány.

Szabó Tímea: Éppen ezért, egy az Országgyűlés felügyelete alatt működő „romaügyi” agytröszt létrehozására nem feltétlenül van szükség.

Szerintem szükség van agytrösztre, roma agytrösztre aminek a munkáját nem-cigány szakemberek is segítik. Igen, roma származású szakértők kellenek, de nem olyanok mint a jelenlegiek, mert Ők csak tudatlan pártszolgák. Úgy gondolom, hogy széleskörű társadalmi párbeszédre van szükség a politikában. A romáknak, a szegényeknek, a társadalom elesettjeinek szót kell adni, nem pedig a fejük felett önkényesen dönteni. Sajnálatosnak tartom, hogy a képviselő asszony kizárólag, a szociológusok tudására, kutatásaira szorítkozna, és a megoldásban az ők kutatásait elegendőnek tartja. Reménykedjünk hogy nem olyan szociológusok véleményét részesíti majd előnyben akik "bomlásterméknek" nevezik a cigányságot. Egy magyarországi szegénység, és társadalmi kirekesztettség tapasztalati szakértőjét idézve „senki sem tudja jobban hol szorít a cipő, mint az aki azt a saját lábán viseli.” Nincs olyan tudós, aki jobban értene a kutatás alanyához, mint maga a kutatás alanya, aki történetesen ez ügyben az anyatejjel együtt szopta magába a kirekesztést, az elnyomást.

Szabó Tímea : A következő kormány egyik első dolga az kell hogy legyen, hogy hogy végrehajtsa a korábban a politikai pártok konszenzusával elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” – Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot.

Nagyon jól hangzik „legyen jobb a gyermekeknek” de én megváltoztatnám ezt a programot, s már a címénél kezdeném „legyen jobb a családoknak”, hisz egy gyermek életébe a legfontosabb dolog a család. A Véresszájú fideszes publicistának, a Fideszhez közelálló szociológusoknak, s a Jobbik nevű párt programja jut eszembe a „legyen jobb a gyermekeknek” címből. Nevezetesen, hogy egy bizonyos korosztályon belül emeljük ki a gyerekeket a családból, s bizony a szülőkről, s más társadalmi rétegekről meg egyenesen mondjunk le, azok akár éhen is hallhatnak a jelen politika szerint.

Szabó Tímea: A kapacitásokat a pártok közötti „süketek párbeszéde” helyett inkább az érdekegyeztetésekre, a civilek, az érintettek minél szélesebb körű bevonására érdemes felhasználni a jövőben. A Párbeszéd Magyarországért ugyanakkor – nevéből fakadóan – ahogyan eddig, úgy ezután sem zárkózik el az erről folytatott értelmes párbeszédtől.

Tisztelt Szabó Tímea! A Radikális Roma Érdekképviselet, Civil Mozgalom örömmel veszi tudomásul, hogy Önök fontosnak tartják a civilek bevonását a politikai közéletbe, közbeszédbe. Mozgalmunk szívesen folytat Önökkel párbeszédet a jövőben a cigányság problémakörének megoldása érdekében.

A Radikális Roma Érdekképviselet, Civil Mozgalom a következőket várja el, és követeli a jelen, és egy esetleges új kormánytól. Zsigó Jenő a Roma Parlament elnöke megalkotta a romák alapdekrétumát, a történelem első roma programját. Zsigó Jenő ezt a programot a romáknak írta meg ennél fogva mi radikális romák a magunkévá tesszük. Tömören 25. pontban így szól az olvasat:

KÖVETELJÜK!

1. A magyar és a cigány munkavállalók állandó foglalkoztatásának azonos arányát (A mo-i munkanélküliség 10 %-os, a cigányoké 90 %)

2. Egyenlő teherviselést, azonos arányt a munkanélküliség terheinek viselésében. Állami rasszizmus a cigányok 90 %-os munkanélkülisége.

3. A kényszer közmunka (cigányok állami közfoglalkoztatása a minimálbér 75%-áért) azonnali megszüntetését!

4. A "CIGÁNYBÉR" - azonnali megszüntetését! (A cigányság 90 %-os munkanélkülisége miatt csak a közfoglalkoztatásban jut munkához)

5. Az "egy család, egy támogatott " törvény azonnali megszüntetését! (Akármilyen egy család szociális helyzete, csak egyiküknek jár szociális alapú támogatás.)

6. Cigány Művészeti Központot nemzetközi tervpályázattal Budapesten! (A törvényben garantált kulturális autonómia látszat, mert nincs intézményrendszere.)

7. A cigányok kulturális Önazonosságának a jogát! (A többségi intézmények nem fogadják be a roma programokat, a roma közösségnek nincsenek saját kulturális intézményei.)

8. A "SZÍNVAK" állami politika azonnali felszámolását! (Az állam szociális kérdésként tekint a cigányokra és nem veszi figyelembe az etnikai hátrányaikat – látható rasszjegyek, kirekesztés, rasszizmus.)

9. A szociális segély a minimálbér 25 %-a, a közfoglalkoztatási bér a minimálbér 75 %-a. Mindkettő éhhalálbér, helyette emberi megélhetést biztosító szociális hálót!

10. A cigányokat sújtó, fenyegető, szankcionáló, üldöző állami diszkrimináció szemléletének és gyakorlatának azonnali felszámolását!

11. A kisebbségi ombudsman pozíciójának visszaállítását, , dr. Kállai Ernő visszahelyezését.

12. Az elnyomás eszközévé vált állami statisztikai diszkrimináció (nincsenek roma adatok az állami statisztikákban) azonnali megszüntetését! Hiteles statisztikai adatokat a cigányságról!

13. Az emberi, alkotmányos, kisebbségi, szociális jogok és a gyermekek jogainak garantálását a kirekesztéssel szemben. (A jogi szabályok és állami-önkormányzati kirekesztés sújtja a cigányságot.)

14. A magyarországi cigányság létszámarányos parlamenti képviseletét!

15. A cigányság hátrányaihoz mért célzott uniós fejlesztési forrásokat a munkanélküliség, a cigánytelepek felszámolására, oktatásra, intézmények létrehozására, roma reprezentációra!

16. Az állami felelősségvállalást a cigányság társadalmi presztízsének, emberi méltóságának tiszteletben tartására, védelmére, helyreállítására. Inkluzív állami kommunikációt.

17. Az állami diszkrimináció megszüntetését!

18. Az állam felelősségvállalását a cigányokat terhelő stigmák felszámolásában!

19. Az állami tulajdonú média teljes diszkriminációmentesítését!

20. Strukturált intézményrendszert a kulturális autonómia gyakorlásához!

21. Egyenlő arányú hozzáférést a tudáshoz, az egészséghez, társadalmi javakhoz és a közszolgáltatásokhoz!

22. Méltó helyet és terjedelmet a cigányságnak a közoktatás tananyagaiban!

23. Modern eszközrendszert az információs jogok gyakorlásához!

24. A külföldön megélhetést keresők állami megbélyegzésének megszüntetését!

25. Államközi tárgyalások elindítását a cigány munkanélküli tömegek országos kvóták szerinti befogadásáról az unió tagállamaiban.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall


0 Tovább

A 24. óra után - de nem megoldhatatlanul

A szerzőről: D. Magyari Imre, irodalmár, publicista. Számos kötete (Bécsi szeletek, Párizsi szeletek) jelent meg.  A napokban mutatták be a 99 kérdés a cigányokról  című kötetet, amelyben egy fejezet szerzője. Romaügyi szakértő.


Irodalmár vagyok (épp egy cigány irodalomtörténeten dolgozom…), azaz korántsem a legilletékesebb a feltett kérdések megválaszolására. De egyrészt megtisztelő a felkérés, illő válaszolnom, másrészt cigány és magyar értelmiségiként semmilyen szakma képviselőjeként nem dughatjuk a homokba a fejünk, ha erről a kérdésről – s egyáltalán: ha társadalmi kérdésekről – van szó. Én sem érhetem be azzal, hogy Jónás Tamás verseiben számolgatom a verslábakat. Tehát:

 

1. A cigánykérdés szerintem egyszerre, egyforma súllyal társadalmi-gazdasági és etnikai- kulturális kérdés.

Mint társadalmi-gazdasági kérdés szociális kérdés, s nem csupán a cigányokat érinti, hanem mindazokat – a számuk egyre nagyobb –, akik szegénységben, mélyszegénységben élnek. (Hozzátenném, hogy a cigányságnak nem az egésze él mélyszegénységben, az abban vegetáló 7-800 ezer embernek 30 százaléka roma, ami azonban a roma lakosság mintegy 40 százaléka! [Ladányi János: Leselejtezettek. Budapest, 2012, L’Harmattan.174. o.] S hozzátenném azt is, mert kevéssé közismert, hogy a cigányságnak már van egy – ahogy szintén Ladányi János írja – lassan középosztályosodó rétege is!)

Mint etnikai-kulturális kérdést részben a romákat sújtó, gyilkosságokhoz vezető előítéletesség  generálja, részben az, hogy a cigányok el vannak zárva a saját kultúrájuktól – a mélyszegénységben élők amúgy nem kulturára vágynak, érthetően, hanem ennivalóra, ágyra, melegre. A cigány kultúrával a többségi társadalom sem tud találkozni, máig nincs roma múzeum.  

Az első lépést, gondolom, a munkalehetőség folyamatos, egyre bővülő biztosítása jelentené, ezzel párhuzamosan az oktatás, a használható szakmák tanulásának, azaz a kitörés, a felemelkedés biztosítása.

2. Magától értetődik, hogy ehhez szükség – égető szükség – van a „pártokon, társadalmi és civil szervezetek átívelő »nemzeti minimumra« a szociálpolitikában”, nemkülönben az oktatásügyben. Ez evidencia, amit régóta tudnak azok, akik társadalmi kérdésekkel, a szegénységgel, a cigány kultúrával foglalkoznak. Évek, lassan évtizedek óta gyűjtöm a cigányságról szóló viták anyagait: ha úgy ettszik, ez a rajtuk végighúzódó (egyik) vörös fonál. Ladányi János említett kötetében ezt írja (184. o.): „erre (a problémák megoldására, DMI) csak akkor van lehetőség, ha ezek a kormányprogramok … arra irányulnak, hogy esélyt adjanak azoknak a településeknek, s esélyt adjanak azoknak a  településeknek, s esélyt adjanak azoknak a családoknak, amelyek a rendszerváltás után tartósan leszakadtak, illetve kihullottak a társadalomból. … …esélyteremtő államra, esélyteremtő programokra van tehát szükség. … …arra, hogy végre meghatározásra kerüljön azon minimális szolgáltatásoknak a köre, ami (szerintem amik, de ez lényegtelen, DMI) az ország minden településén, állampolgári jogon megillet(nek) mindenkit… Ez nem elsősorban pénzkérdés.” Lehetne idézni Daróczi Ágnestől, Ferge Zsuzsától, Bársony Jánostól, Fleck Gábortól, György Pétertől, Havas Gábortól, Kertesi Gábortól, Szuhay Pétertől, Virág Tündétől, sokaktól – olyan sokaktól azért nem… De nem csupán kérdések vannak, hanem válaszok is. 

3. Ettől még éppenséggel szükség lehet egy új „nemzeti kerekasztalra”, meghatározandó, hogy most, 2013 tavaszán vagy 2014 tavaszán mik a teendők. De e teendők közül az előbb említettek már nagyon sokat s nagyon sokszor megfogalmaztak s hajtogattak makacsul – számomra megrendítő emberi példa, ahogy Ferge Zsuzsa nyolcvan felett is hallatja a hangját (most április 25-én lesz 82 éves – Isten éltesse!). E teendőkben, vélem, viszonylag gyorsan meg lehet egyezni. Minden azon múlik s múlt volna mindig is, van-e politikai akarat a teendők végrehajtására. Végtelen szomorúsággal és keserűséggel tapasztalom, hogy nincs, s igazából nem is volt soha. A szociológusoknak, szociálpszichológusoknak, oktatáskutatóknak, romológusoknak csupán leírási jogkörük van. Leírhatják, leírhatjuk, ami van, aminek lenni kéne s hogy mi lenne a hozzá vezető út. Ha nincs politikai akarat, a javaslatok javaslatok maradnak, Derdák Tibor, L. Ritók Nóra s még néhány ember minden tiszteletet megérdemlő küzdelme elszigetelt marad. Ahogy írott malaszt marad mindenféle stratégia, legyen európai vagy nemzeti, szóljon négy évre vagy egy évtizedre.

Politikai akarat azonban nincs (én legalábbis nem tapasztaltam, nem tapasztalom).

Magyarországot jelenleg műveletlen, a valódi európai kultúrát nem ismerő, semmibe vevő, minden emberi nyomorúságra érzéketlen bunkók vezetik – a bunkóságon agresszivitást, önhittséget, gátlástalanságot értve. (Nem meglepő, de mégis megdöbbentő látni, hogyan szegődnek el, a nem kis konc reményében, minden integritást, emberi méltóságot feladva, oly sokan hű cselédjüknek, Szíjártótól Gíró-Szászig, Kálomistától Kovács Zoltánig. És Farkas Flóriánig, Járóka Líviáig.) A manipuláláshoz, a divide et impera politikájához persze remekül értenek, lásd az egyetemi hallgatók megosztását, 2014-es távozásukban egyáltalán nem vagyok biztos. Nem tudom kitalálni, mi a szándékuk, túl azon, hogy ők érezzék jól magukat – bár lehet, tényleg elhiszik (Matolcsy biztos), épp Magyarország sosemvolt aranykorát teremtik meg. Ettől még Lázár János azt mondta, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér 0 és 48 ezerből meg tud élni, tette hozzá Zsiga Marcell. Ennyit a szociális érzékenységről. A közmunkaprogram rabszolgákat csinál a benne résztvevőkből s kriminalizálja őket, akár a hajléktalanokat. Balog Zoltán emberileg és szakmailag alkalmatlan a tárgyalásra. Itt most semmi következménye nincs annak, ha Bayer Zsolt cizelláltan népirtást javasol, ha Németh György szociológus-közgazdász – a katolikus újságírók által is szervezett konferencián – keersztényien bomlásterméknek nevezi a cigányságot, sőt lehetőséget kapnak megmagyarázni (az utóbbi Halász Zsuzsa pártatlan rádióműsorában), hogy nem azt gondolták, amit gondoltak. Az érpataki polgármestert nem is idézem – a lényeg, hogy polgármester fog maradni, a jövőből ennyi biztos.

Itt stadionokat építenek, nem országot. A Futballakadémia fontosabb, mint a Tudományos. Lehet, Magyarországból csak néhány stadion fog megmaradni, esetleg néhány föld alatti alagút félkész (viszont egymáshoz közeli) állomásokkal. Meg a Kossuth tér, amin sivítva fúj majd át a távol-keleti szél…

4. Épp ezért a mostani Országgyűlésnek alárendelten működő agytrösztöt teljesen feleslegesnek gondolok: gittegyletté silányítanák, mint tették ezt oly sokan oly sokszor, mondjuk az 1961-es párthatározat óta. A szegényeket, a cigányokat a politikusok többsége a legszívesebben a Holdra deportálná, s nem csupán nálunk. Valamennyi köztárasági elnököt és miniszterelnököt meghívni? Szűrös Mátyás és Boross Péter, amint hallgatja, amint Schmitt Pál a nyilván gőzerővel készülő PhD-jából Orbán Viktor-idézeteket olvas fel…

Az ellenzék egyelőre mással van elfoglalva.

Ettől még felállhat vagy inkább leülhet egy agytröszt, amelyik ajánlásokat készít a kormányt esetleg leváltó politikusoknak, akikkel aztán együtt dolgozik a megvalósításon. Kiindulás lehet például Bársony Kános és Daróczi Ágnes Paradigmaváltás című munkája (Élet és Irodalom, 2007. március 30.) vagy Horváth Aladár írásai.  (Itt említem meg a Fleck Gábor és Szuhay Péter írta vadonatúj munkát, ami a Napvilág Kiadó új sorozatában jelent meg Kérdések és válaszok – a cigányságról címmel; április 19-én mutatták be a könyvfesztiválon.)

Sok és főleg nehéz a feladat, akár csupán részleges teljesítéséhez vagy száz év kell. Tovább kell építeni a jelenleg nagyon kis számú roma elitet, aminek (jelen)létét Lendvai L. Ferenc joggal hiányolt egy facebook-bejegyzésben. Ki kell képezni azokat a pedagógusokat, akik révén eredményes lehet az integrált oktatás. S ami nem csak a cigányaokkal kapcsolatos: csökkenteni kell a mélyszegénységet, a szegénységet. És így tovább. Tényleg nem egyszerű. De bármennyire is elkeseredünk néha, tudnunk kell: e feladatok – noha igazán a huszonnegyedik óra után vagyunk (de nem egy új nap hajnalán: még sötét van!) – nem megoldhatatlanok!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

0 Tovább

Romaügyi agytröszt? Nem feltétlen. Tényleges programok? Igen! Szabó Tímea vendékommentárja

A szerző a Párbeszéd Magyarországért (PM) párt országgyűlési képviselője.


A magyarországi cigányság igen összetett és szerteágazó nehézségekkel küzd. A hazai romakutatásokból tudjuk, hogy oktatási, foglakoztatási, egészségügyi, lakhatási helyzetük sokkal rosszabb, mint a többségi társadalomé. E kisebbségi közösségek életét nem csak szociológiai értelemben vett hátrányos helyzetűk – melyben sok nem-romával is osztoznak --, de kirekesztettségüket diszkrimináció is nehezíti.

A kérdést ugyanakkor tovább bonyolítja az a tény is, hogy a cigányság maga is rendkívül heterogén. A cigányság az alkotmányban nevesített 13 hazai kisebbségi közösség egyike, akiket különjogok illetnek meg, amelyeket a magyar államnak kötelessége biztosítani számukra.

A rendszerváltás óta a kormányzatok az elvi stratégia-alkotás szintjén e kihívásokra adott válaszok kettősségét hangsúlyozták, vagyis, hogy a „cigánykérdés” egyszerre etnikai-kulturális és szociális-gazdasági kérdés. Nem is lehet vagy-vagy választ adni. Ugyanakkor az előbbi a mi szemünkben mindenképpen a hangsúlyosabb a kettő közül.

Az oktatási problémák külön kiemelendőek. A cigányság többségtől való elkülönítése, az iskolák közötti illetve az iskolán belüli szegregáció miatt már egész kisgyermekkorban megfigyelhető. A szegregált intézmények jelentős része ráadásul rossz minőségű infrastruktúrával rendelkezik, alulfinanszírozott és (hatalmas tisztelet a kivételnek!) jellemzően alacsonyabb szakmai kompetenciával rendelkező pedagógusok alkotják a tanári kart. Ezek az iskolák így képtelenek kompenzálni a rossz társadalmi helyzetből hozott hátrányokat. A deszegregációs politikának tehát mindenképpen prioritást kell kapnia a jövőben (lásd: http://parbeszedmagyarorszagert.hu/szovetsegi-megallapodas     ). Nehézséget jelent viszont, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben nagyon magas a romák aránya, így valódi társadalmi integrációt csak az jelentheti, ha az oktatás méltányossági problémáinak felszámolása mellett a regionális különbségek enyhítésére is sor kerül. Összegezve tehát: a cigányság problémáit nem lehet leszűkíteni a szociálpolitikai kihívásokra, hanem annak etnikai-kulturális dimenziója is van, épp a kisebbségi különjogok, és a diszkriminációból fakadó hátrányok, de a roma közösségek (többes számban!) nyelvi-kulturális hagyományai okán is. Ám a hangsúly, ezzel együtt is, a roma és nem-roma hátrányos helyzetűek támogatásán kell hogy legyen!

Habár a kormány a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiában behatóan foglalkozik a szegénységgel, a konkrét szakpolitikai intézkedések (közmunkaprogram, segélyezési politikában a büntetés kihangsúlyozása, a legrászorulóbbak kiadásainak növekedése, stb.) az abban foglaltaknak teljesen ellentmondanak. A jelenlegi kormány minden intézkdése a romák helyzetét rontja.

A jövőben tehát kormányzati prioritássá kell tenni az elesettek szociális helyzetének megoldását és ehhez szükség van nemzeti konszenzusra. A romák problémái azonban (például a diszkrimináció miatt) még túl is mutatnak ezeken. A cigányságot külön célzó cselekvési tervek kidolgozásához, és ezek alapján programok beindításához azonban objektív adatokra lenne szükség ahhoz, hogy meghatározzuk, ki számít romának és ki nem. Csakhogy – és ez paradox helyzetet idéz elő – nem is lehetséges „objektív” módon megállapítani, „definiálni”, ki a roma, és ki nem az. Ennek a „vitának” hosszú hagyománya van a társadalomtudományokban, ám ezek részben egymásnak is ellentmondanak, és nem a politika dolga eldönteni őket.

Éppen ezért, egy az Országgyűlés felügyelete alatt működő „romaügyi” agytröszt létrehozására nem feltétlenül van szükség. A cigányság helyzetével foglalkozó tudásmennyiség már így is hatalmas, Ferge Zsuzsától Havas Gáborig, Ladányi Jánostól Zolnay Jánosig, Kertesi Gábortól Neményi Máriáig, sok-sok kutatás, az Autonómia Alapítványtól az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványig számos gyakorlati tapasztalat és jó gyakorlat gyűlt össze. A Kormánynak is van roma-programja, csak éppen minden szakpolitikája ellentmond annak. A következő kormány egyik első dolga az kell hogy legyen, hogy hogy végrehajtsa a korábban a politikai pártok konszenzusával elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” – Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot

Összefoglalva: inkább a ténylegesen megvalósítható programokra kellene fókuszálni, amelyhez egy új kormányzat politikai akaratára és bátorságára lesz szükség. Ez a válaszunk a 3. kérdésre; s itt elég talán utalni a negyedik alaptörvény-módosításra hivatkozva benyújtott kormánypárti törvényjavaslatra, mely lényegileg szentesíti, kodifikálja a szegregációt.

A kapacitásokat a pártok közötti „süketek párbeszéde” helyett inkább az érdekegyeztetésekre, a civilek, az érintettek minél szélesebb      körű bevonására érdemes felhasználni a jövőben. A Párbeszéd Magyarországért ugyanakkor – nevéből fakadóan – ahogyan eddig, úgy ezután sem zárkózik el az erről folytatott értelmes párbeszédtől. Ám ezen a területen a cselekvésben – például a megalkuvás nélküli deszegregációban és a gyermekszegénység elleni határozott lépésekben – jobban hiszünk.


Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall






1 Tovább

Az etnikai megközelítésről

A roma kérdés vizsgálható abból a szempontból is, amit Róna Péter javasol. Ő párhuzamot vél felfedezni az amerikai feketék helyzetével, amelyet szerinte akkor tettek sínre a Fehér Házban, mikor megfogalmazták, hogy szükség van egy fekete elitre. Ennek a programnak az eredménye, hogy ma egy félig fekete ember az elnök. Hogy ebben Amerika nem akármilyen teljesítményt ért el, annak bizonyítéka például az lehet, ha összevetjük az etnikailag szintén békés Angliával.

Bár Anglia egy igazán sok kultúrát magába olvasztó, s hozzánk képest lényegesen meritokratikusabb társadalom is, mégis fekete parlamenti képviselője csak 2011 óta van. Mégis micsoda lemaradás ez Amerikához képest? De fekete elitje mindkét országnak van. S hogy mennyire fontos a saját elit, arról meggyőzően érvelt az Angol Szociológiai Társaság 2003. szeptember 3-ai plenárisán Elijah Anderson: The Iconic Ghetto: The New American Color Line című előadásán. Szerinte megnyílhattak a lehetőségek mára a fehér középosztályi státuszú intézményekben a feketék számára, de azért az emlékek között ott van a gettó. Láthatóvá váltak a társadalom minden szintjén, miközben még mindig sok amerikai úgy gondolja, hogy helyük a gettóban volna.

Akár Róna, akár Anderson megközelítését nézzük, feltehetjük a kérdést, hogy miben is különbözik az övék, a magyartól? – Szembetűnő az, hogy etnikumban gondolkodnak, míg a hazai értelmiségünk igencsak fél ettől, és inkább szociális kérdésként kezeli. Nem állítom, hogy csak az amerikai út létezik – melyet egyébként az angol is követ némi késéssel -, és érthetőnek tartom azt is, hogy ott ez miért ment egyszerűbben. Amerikában például minden bűnöző rasszjegyeit beazonosítják, amikor egy rendőrségi felhívás megjelenik a lapokban. Magyarország nem képes ennek tükörképévé válni, hiszen akkor nálunk ilyen jellegű felhívásokat is kellene olvasnunk: „magyar származású bűnözőt keres a hatóság.” De szerencsére a mi társadalmunk ebből a szempontból már integráltabb, nem áll egymástól olyan messze a cigányság és a magyarság (hiszen a cigányok/romák is magyar identitásúnak vallják magukat), mint amilyen messze az amerikai feketék álltak a fehérektől. Ott mégiscsak egyik rassz tartotta rabszolgaságban a másikat.

Ugyanakkor nálunk, az etnikumban való gondolkodási keretet a szélsőjobb karolta fel. Elijah Andersont aligha vádolná rasszizmussal bárki, mert etnikai kategóriákat alkalmaz (lévén egyébként maga is fekete.) Nálunk viszont az etnikai oldalról történő megoldáskereséstől általában megrettennek, mert ez maga után vonhatja a rasszizmus vádját is. Logikailag tehát vagy az a lehetőség adódik, hogy az etnicitás félelmetes nézőpontját szelídítjük meg, és ebben az esetben követhetjük a nyugati receptet, és bátran elindulhatunk a „legyen cigány elit értelmiségi réteg, amely meg tudja oldani a középosztályosodást is” projektet, vagy valami sajátot, eddig nem is ismertet próbálunk ki. Az etnicista elit út – mely tehát nem volna rasszizmus - sem királyi, láthatjuk, optimális esetben is minimum ötven év.

A 3 éves kortól kötelező óvoda, amelyben a szociális problémákat és a szocializációs kérdéseket a többségi társadalom kezébe adjuk, szerintem egy másik út. Lehet, van aki a két eljárásmódban nem lát ellentmondást, és joggal mondhatja, hogy az integrációt, pl. a többségi nyelv megtanítását Nyugaton sem bízzák a véletlenre. Nyugaton is erősödnek azok a hangok – főként az ellenségesnek tartott iszlámmal szemben – amelyek szerint igen korán ki kell emelni a családjukból a gyerekeket, mert csak így lehet elsajátíttatni velük a nyugati értékrendszert. Jómagam úgy gondolom, ez mégiscsak két irány. Balog Zoltán ugyan felzárkózási stratégiáról beszél, de a súlypont mégis inkább azokon a határozott intézkedéseken van, amelyek „felzárkóztatnak”. A felzárkózási paradigma alapja inkább volna az etnikai önrendelkezés.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

8 Tovább

Vízióra várva

A szerző az MSZP Roma Tagozata.

Tisztelt Méltányosság Politikaelemző Központ!

Az első lépésünk rögtön kettő!

Örömmel fogadtuk az Önök kezdeményezését, mivel szerintünk a roma ügy folyamatos kihívásai rendkívüli elköteleződést és kitartást igényelnek minden tenni akaró embertől, szervezettől, csoporttól.

A MSZP Roma Tagozat első körben két kérdésben szól hozzá a párbeszédhez, és egyben csatlakozik a remélhetőleg kialakuló építő vitához.

„1. Az Ön véleménye szerint az, amit Magyarországon közkeletűen romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e? Milyen konkrét szakpolitikai intézkedésben, reformban látná az első lépést a megoldáshoz?”

A "romakérdés" egyszerre társadalmi-gazdasági- kulturális kérdés, azonban kihagynánk az etnikai kifejezést és jelentési tartalmát a kérdéskör határainak, értelmezési tartományainak, szakpolitikai eszközeinek, és magyarázatainak a kijelölésénél.

A „magyar ügyön” belüli ügynek tartjuk a roma problémakört és - ha párba kellene állítani - akkor jobban szeretnénk, hogy társadalmi-gazdasági és politikai-kulturális szempontok szerint vizsgálnánk meg az ügyet. Az a nagy kérdés, hogy a tünetek orvoslása melyik szakpolitikához tartozik, és milyen szemlélettel fogjon hozzá a politika a megoldások megkereséséhez, majd hogyan valósítson meg megfelelően intézkedéseket mind szervezeti, mind egyéni szinten.

A roma ügy nem különül el etnikai szempontok szerint, mivel a magyar ügyön belül van a roma kérdéskör, amelyiknek főként politikai, kulturális és gazdasági aspektusai vannak (intenzív interakciókkal tarkítva). Ezekre a problémákra kell szakpolitikai válaszokat adni úgy, hogy újra átgondoljuk a szakpolitikai besorolásokat, kompetenciákat, és szemléletet váltanuk a
fegyelmező-büntető látásmódról a segítő jutalmazó politikai hozzáállásra.

A közmunka szerintünk nem a belügyminisztérium hatásköre. Gyermekek elleni, társadalmi merénylet kidobni a 16 éves tiniket az utcára. Őket épphogy segíteni kell a továbbtanulásban, a szakma elsajátításában, hogy felkészülten lépjenek ki az oktatási rendszerből, és hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Hogy később ne kiszolgáltatott idény- vagy közmunkásként, hanem két lábon állva, biztos megélhetéshez jutva boldogulhassanak.

Ön szerint szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra” a szociálpolitikában, ezen belül a roma/cigány identitással rendelkező állampolgárok életesélyeinek javításában?

Természetesen szükség lenne rá. Akár azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy kidolgozzák, majd elfogadják a „nemzeti minimumot”, pl. nemzeti minimumjövedelemmel. Ám a megvalósításhoz a politikai akarat még nem elég átütő. Éppen ezért örülünk annak, ha bárki ennek a politikai akaratnak a megszerzése irányában lépéseket tesz. De ehhez új irány, a romák részéről az érdekérvényesítésük sikerének az érdekében szélesebb strukturális beágyazottság szükséges a main stream politikába.

Ugyanakkor bizalom és hit a romák, a többség és a politika irányába, valamint egy pozitív társadalmi vízió, mely kölcsönösen elfogadható (fenntartható, és figyelembe veszi közös alapértékeinket és alapvető érdekeinket).


Az első két kérdésre jól tudjuk, hogy a blog kerete nem tud biztosítani teljes értékű minden igényt kielégítő válasz-lehetőséget, mégis azt gondoljuk, hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy elkezdjük a téma eddigi legszélesebb körű megvitatását, és megtegyük az első közös lépéseket a magyar ügy érdekében.

Tisztelettel:
MSZP Roma Tagozat

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

0 Tovább

Az alapítvány újszerűségéről

Tájékoztatjuk blogunk olvasóit, hogy az eddigi visszhangok vegyesek. Természetesen név nélkül, de utalnunk kell néhány elutasító véleményre annak kapcsán, hogy különböző szakértőket és szervezeteket állásfoglalásra kértünk. 

Ezeket a véleményeket - amelyek többsége a mostani helyzet "megoldhatatlanságából" indul ki - értjük, de mégsem értünk velük egyet. A kérdés kezelésében épp ezért idejekorán végiggondoltuk a lehetséges ellenérveket. 

Az egyik ilyen, hogy a mai helyzetben túlságosan elmérgesedett a viszony a kormány- és az ellenzéki pártok között, s ezért semmi remény arra, hogy ők, így együtt közös alapítványt hozzanak létre, vagy egyáltalán: közösen szót váltsanak, s esetleg dűlőre jussanak egymással. Ebben az érvben persze van igazság, de korábbi bejegyzéseinkben ejtettünk már szót más országok példáiról. Azt gondoljuk, ott a megosztottság és a polarizáció kisebb? Ha ezt gondoljuk, rosszul tesszük. 

Viszont az is tény, hogy ott, ahol vannak közös akciók kormány- és ellenzéki pártok között, ott sok az erre "feljogosító" hagyomány. Akik követik honlapunkat, ezekről is értesülnek. Az együttműködési hagyományok, másutt nagyon virulensek és hagyományosan felülírják olykor a pártpolitikát. Ilyen tradíciónk nekünk alig van. Amiből az következik, hogy ha a pártpolitika megosztott, ebből logikusan következik, hogy minden más szféra is az. 

Ez a kiindulóhelyzet. Ezt kell egyelőre tudomásul vennünk. 

Mindez nem azt jelenti, hogy mi olyan ország vagyunk, ahol nincs kiút. Van, csak rendkívül szívós munka kell ahhoz, hogy megértsük, mi több: előbb megismerjük ennek a helyzetnek az össze ága-bogát. 

De most erre csak utalunk, vagy visszautalunk. Ez a Méltányosság Politikaelemző Központ egész működésének centrumában álló (a romaügyi alapítványon is túlmutató) kérdés. 

Most csak kezdeményezésünk "technikai" oldalára utalunk. Pártokat szeretnénk megnyerni az ügynek, de -éppen a hazai sajátosságokból kiindulva - az alapítvány védnökségét szerintünk a legmagasabb közjogi méltóságok töltenék be. Volt köztársasági elnökök és volt miniszterelnökök. Válogatás nélkül. Itt nem bal- és jobboldaliságról, hanem oldalaktól függetlenül megoldandó kérdésről van szó. Akciónk tehát az ő irányukban is megindul, miközben várjuk a témában véleményt nyilvánítani óhajtók kommentárjait.

 A folyamat elején vagyunk. 


 

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

0 Tovább

Túl a népszerűtlenségen

A mai napon megkezdjük a Méltányosság romaügyi körkérdésére beérkezett válaszok közlését. Íme a körkérdések: 

     1. Az Ön véleménye szerint az, amit Magyarországon közkeletűen „romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e? Milyen konkrét szakpolitikai intézkedésben, reformban látná az első lépést a megoldáshoz?

     2. Ön szerint szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra” a szociálpolitikában, ezen belül a roma/cigány identitással rendelkező állampolgárok életesélyeinek javításában?

     3. Ön szerint szükséges-e egy új „Nemzeti Kerekasztal” Magyarország legfontosabb társadalmi problémáiról, illetve ezek gyógymódjáról, beleértve a roma/cigány népesség életesélyeinek javítására vonatkozó célzott cselekvési tervek megfogalmazását? Ha igen, milyen szervezeteknek kell ebben az egyeztető munkában részt venniük, és kinek kell elindítania a tárgyalásokat (kormány, ellenzék, agytrösztök, roma szervezetek stb.)?

     4. Lehetségesnek tartja-e a jelenlegi magyar társadalmi és politikai közegben egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő agytröszt tevékenységét, amelyik összefogná a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat? Kívánatosnak tartaná-e, hogy ennek a szervezetnek a kuratóriumában valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök részt vegyen, ideológiai és pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül?

Első vendégkommentárunk szerzője Szalay István, Kakucs község polgármestere. 56 éves üzemszervező agrármérnök, 2010-2011-ben tagja a Nemzetközi Visegrádi Alap kezdeményezésére indult Polgármesterek a Roma Integrációért Fórum programsorozaton Magyarországot képviselő munkacsoportnak. (http://www.visegradinclusion.org   Tagja továbbá a Mayors Making the Most of EU Funds for Roma Inclusion (MERI) nemzetközi hálózat magyar részeként létrehozott, az Open Society Institute és az Autonómia Alapítvány által koordinált Polgármesterek a Roma Integrációért Hálózatnak.

 

Tisztelt Kezdeményezők!

Köszönöm Önöknek azt a felelősségteljes bátorságot, amellyel felvállalták a témát!

Annál is inkább, mert véleményem szerint a legtöbbször "romakérdés-romaügy"-ként említett problémakörrel foglalkozni nemcsak "rázós", azaz népszerűtlen, hanem a mai magyar társadalom jelenét és következő évtizedeit leginkább meghatározó, megkerülhetetlen feladat is.

Sőt, súlyát és következményeit tekintve szerintem megelőzi a mai magyar problémák médiasztárjaként kezelt gazdasági válságot is.

Már ha tényleges megoldást akarunk a több évtizede tartó, valódi eredmények helyett legfeljebb látványos, ám maradandó pozitív változást nem hozó kirakatprogramokat eredményező, a közszereplők többsége által legjobb esetben is csak (ál)humánus kötelező körként lefutott maszatolás helyett (ld. még: Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia).

Mindemellett - csatlakozva a kezdeményezőkhöz - nem tartom elégségesnek kizárólag a romák helyzetére (és nem a romákra, ez fontos megközelítésbeli különbség!), illetve társadalomban betöltött szerepére koncentrálva törekedni a közmegegyezésre, és persze keresni a megoldást. Annak eredményessége ugyanis szerintem (is) elválaszthatatlanul feltételezi a társadalom egészének újragondolását.

Egyre inkább meggyőződésem, hogy a társadalom felelős a legelesettebb tagjaiért
is, függetlenül attól, hogy ők maguk tehetnek-e a hátrányukról, és hogy mit
tesznek ellene.

A fentiekre (is) tekintettel...

1. ...amit Magyarországon közkeletűen „romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e?

Mindkettőnek, területileg és időben változó súllyal.
Véleményem szerint ugyanakkor a mai Magyarországon elsősorban súlyos szociális (társadalmi-gazdasági) problémaként kell kezelni, de mindvégig figyelemmel kell lenni az etnikai-kulturális sajátosságokra is.

Az első, egyben reformértékű lépés az ebben kialakított közmegegyezés, illetve az arra irányuló egyértelmű és tartós törekvés lehetne. Ez az a jelenleg hiányzó, de nélkülözhetetlen alap, amely minden más (szakpolitikai) intézkedés eredményességét meghatározza/ná, és az eredmények maradandóságát lehetővé teszi/né.

Emellett szól talán az is, hogy a problémát demokratikus keretek között nem lehet megoldani a cigányok, de még inkább a többségi társadalom egyetértése, együttműködése nélkül. Továbbá tény, hogy Magyarországon ma a romák hátránya elsősorban és leginkább a szociális problémáikból adódik. Ráadásul általában is igaz, hogy a legszegényebbekkel szemben a legnagyobb az elutasításra, az előítéletességre, a kirekesztésre való hajlam, ami tovább rontja az esélyeiket, és akadálya a pozitív változásnak.

Másrészt viszont a többségi társadalom kirekesztői, a romákat zsigerből elutasítók éppen hogy a probléma etnikai vonatkozásainak felnagyításával játszanak rá az általános előítéletességre.

2. ...szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra”...?

Feltétlenül. Ugyanakkor az első kérdéssel, vagyis a probléma meghatározásával  kapcsolatosan elvárt közmegegyezésnek ("nemzeti minimumnak") feltétlenül része kell legyen annak a felismerése és elfogadása, hogy a társadalom egésze felelős a helyzetért, így annak megoldásáért is.

Hangsúlyozva, hogy mindig a hatalmi pozícióban lévők eszköztára, és ezért felelőssége is nagyobb. Ezért a többség hozzáállása, egyértelmű befogadó szándéka, továbbá az ebből következő kötelezettségei, feladatai mindennél fontosabbak. Nem tagadva és nem lekicsinyelve ezzel a romák együttműködését és feladatait, de mindenképpen azokat megelőzően.

Az együttműködéshez ugyanis elengedhetetlen a kölcsönös bizalom megszerzése (hiszen a több évtizedes gyakorlat miatt mindkét fél előítéletekkel terhelt) – a többség részéről mindenekelőtt a jogok feltétel nélküli biztosításával, az egymásra mutogatás, és a felelősség kölcsönös hárítása helyett akár egyoldalú, de konkrétumokban, tettekben is megnyilvánuló gesztusokkal. A közszereplők részéről az eddigi politikai, vagy inkább társadalmi-közéleti gyakorlattal ellentétben olyan folyamatos és kétirányú (de nem „kettős”, nem kétértelmű!) kommunikációval, amely a kisebbség és a többség felé egyaránt érvényes.
Tehát összekacsintás nélküli őszinteség kell, továbbá türelem, következetesség
és kitartás – vélhetően még évtizedekig.

3. ...szükséges-e egy új „Nemzeti Kerekasztal” Magyarország legfontosabb társadalmi problémáiról, illetve ezek gyógymódjáról...?

Szükséges.

Véleményem szerint az erről szóló tárgyalásokat a politika legfelső szintje (pártok, főleg a parlament és a kormány) kivételével bárki, vagy bármelyik szervezet eredményesen elindíthatja, aki/amelyik nemcsak felismeri a problémák megoldásához elengedhetetlen közmegegyezés szükségességét, hanem fel is vállalja annak kitartó képviseletét.

A mai viszonyok között esélyt sem látok arra, hogy a közélet legfelső szintje, tehát a pártok, a parlament, vagy a kormány kezdeményezésével, vagy akár csak részvételével is eredményt érjen el egy ilyen program. Az elmúlt negyedszázad épp elég lett volna ehhez. Az eredményt látjuk.

Alulról jövő, állampolgárok tömegeit megmozgató kezdeményezés eredményességére sem látszik esély. Részben eszköztelenségük miatt, de leginkább azért sem, mert a cél valójában éppen hogy az ő meggyőzésük, illetve hozzáállásuk megváltoztatása lenne. (Ez persze a politikai "elitre" is igaz, őket viszont sokkal kevésbé meggyőzni, inkább kényszeríteni kell - a hatalmi érdekeik, hatalomvágyuk mentén).

A kezdeményezésnek szerintem (főleg) középről kell indulnia. Eszerint az ötsarkú "Nemzeti Kerekasztal" négy "aktív" sarkát a társadalomkutatók, a civil szervezetek képviselői, a politika középső szintjének képviselői (önkormányzati vezetők, szakmai szervezetek képviselői?) és maguk a romák (illetve szervezeteik) jelentenék, akik egyrészt értik, mert kutatják, másrészt értik, mert testközelből átérzik a problémát. Közvetlen érdekeik persze őket is befolyásolják, de (talán) kevésbé teszik ellenérdekeltté, mint a politikai elitet.

A kerekasztal ötödik, bár "passzív", de mindenképpen szükséges sarka a média állandó jelenlétét feltételezi. A remélt tartós és visszafordíthatatlan eredményt, vagyis a "nemzeti minimum" társadalmi közmegegyezéssé emelését ugyanis csak a téma legalább középtávú, azaz négy-öt évig tartó felszínen tartása hozhatja meg, és ehhez a média nélkülözhetetlen.

4. ...a jelenlegi magyar társadalmi és politikai közegben egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő agytröszt tevékenységét, amelyik összefogná a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat...

...nem tartom lehetségesnek.

Pontosabban a jelenlegi magyar társadalmi közegben lehetségesnek tartom ugyan, de a mai magyar politikai közegben, főleg az Országgyűlésnek alárendelten eredményesnek semmiképpen nem gondolom. A politikai/hatalmi érdek elsőbbsége ráülne a munkájára, eltorzítaná azt.

A mai magyar társadalmi közegben (is) lehetségesnek és kívánatosnak egy olyan, a pártpolitikától független agytröszt tevékenységét tartom, amelyik összefogná a társadalom egészének újragondolását, a szerepek és feladatok újrafogalmazását.

És amelyik a remélt társadalmi közmegegyezés érdekében a probléma súlyának megfelelő kiemelt figyelemmel fogná össze a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat is.

A szervezet jelentőségét, ezáltal a végzett munka hatékonyságát és eredményességét mindenképpen növelné, ha a kuratóriumában valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök részt venne, ideológiai és pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül.

 

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

 

 


3 Tovább

Egy hídépítő agytröszt

A Méltányosság Politikaelemző Központ által elképzelt romaügyi alapítvány egyedülálló lenne abban a tekintetben, hogy egy ilyen közpolitikai agytröszt, amelyik kifejezetten a társadalom egy rétegének a szociális, gazdasági felemelése érdekében tevékenykedik, még nem létezik Magyarországon. Az alapítvány hidat verne romák és nem romák, valamint a mai kormányoldal és az ellenzék között. Túl azon, hogy az alapítvány szakértői programokat dolgoznának ki, adatokat és kutatási eredményeket szállítanának az Országgyűlés és persze a mindenkori kormány részére, az alapítvány legfontosabb hozadéka az lenne, hogy a politikai elit számára lehetőséget nyújtana az együttműködés kipróbálására. Hiszen, mint azt írtuk, az alapítványban a politikai elit különböző pártokhoz, értékvilágokhoz tartozó prominensei is képviseltetnék magukat.

Nyugat-Európában elterjedtek az olyan agytrösztök, amelyek kifejezetten egy-egy témára szakosodnak. A kisebbségi kérdés minden országban jelen van a közéletben. Azonban ezzel a kérdéssel nemcsak a pártok, hanem a pártok fölött álló (több párt szakértőit magukba foglaló) agytrösztök is foglalkoznak. Ezek közül egyet mutatunk be: a 2008-ban alakult Quilliam Foundationt.

Ez a londoni alapítvány a nagy-britanniai muszlimok integrációja érdekében tevékenykedik, kétfrontos harcot vív az iszlámista törekvések és az iszlámellenes demagógia ellen, és a brit hagyományoknak megfelelően konzervatív és munkáspárti prominensek egyaránt segítik a munkáját. A Quilliam tehát háromszorosan is példaértékű lehet számunkra: egyszerre illusztrálja a kisebbségi kérdés elfogultságtól és tabuktól mentes, kizárólag a tudományos objektivitás alapján történő kezelését, a civil szféra és a politika kapcsolatát (ami azonban nem azt jelenti, hogy a pártok „rátehénkednek” a civil szerveződésre), valamint a nagy pártok közös erőfeszítését egy társadalmi probléma megoldásának keresésében.

A Quilliam alapítói (akik valamennyien egykori iszlamisták, akik kiábrándultak) nyíltan, elfogultságoktól mentesen akarnak beszélni az iszlám és az iszlámizmus viszonyáról. Az egyik alapító, Maajid Nawaz az agytröszt célját így fogalmazta meg: „Meg akarjuk mutatni, hogy az iszlámizmus ideológiája összeférhetetlen az iszlámmal. Másodszor…ki akarjuk fejleszteni a nyugati iszlámot, amelyik otthon van Nagy-Britanniában és Európában.” Hangsúlyozzák, hogy intézetük alapértékei a vallásszabadság, az egyenlőség, az emberi jogok és a demokrácia. Úgy vélik, hogy a muszlimoknak nagyobb önkritikát kell gyakorolniuk, miközben igyekeznek tudatosítani, hogy a muszlim fiatalok körében a „Nyugat-fóbia” terjedése mögött nem valamiféle – a holland Geert Wilders és más iszlámellenes politikusok által sejtetett – nemzetközi összeesküvés áll, hanem társadalmi, gazdasági okok, amelyeket vizsgálni kell, és beszélni kell róluk.

Az alapítók tisztában voltak vele, hogy darázsfészekbe nyúlnak. A radikálisok szemében ők árulók, viszont a bevándorló- és iszlámellenes politikusoktól sem várhatnak mást, mint piszkálódást és megvetést.

Az alapítvány már a nevével is jelzi, hogy hidat akar verni a két világ, a muszlimok és a Nyugat között. Ezért vették fel Abdullah (William Henry) Quilliamnak a nevét, aki a 19. század második felében talán mindenki másnál többet tett az iszlám nagy-britanniai elfogadtatásáért. A liverpooli születésű Quilliam 17 évesen áttért az iszlám hitre, majd ügyvédként lapot alapított Félhold címmel, muszlim intézetet hozott létre szülővárosában, és megalapította Anglia első mecsetét. Az ő példájával akarják illusztrálni, hogy lehetséges békés közvetítés a két kultúra között.

És kik támogatják az agytrösztöt a brit politikából? A lista impozáns. Jelen van Michael Gove, a Cameron-kormány konzervatív párti oktatási minisztere. David Goodhart a Tony Blair-féle „harmadik út” hátországát alkotó Demos agytröszt igazgatója. Giles Anthony Fraser, az anglikán egyház lelkésze is segíti az alapítvány munkáját, aki egyúttal az anglikán egyház megreformálásának is lelkes híve, a melegek és leszbikusok egyházi szolgálatának szószólója.

A Quilliam olyan kérdéssel foglalkozik, amelyik időszerű a brit társadalomban és politikában. Az alapítvány jó példát nyújt arra, hogy különböző hátterű, identitású emberek képesek összefogni egy közös cél érdekében, és megegyezni néhány közös elvben (demokrácia, jogállam, emberi szabadságjogok tisztelete). Mindezt pedig a fejlett brit agytröszt-kultúra támasztja alá.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

 

 

 

0 Tovább

Miért fordultunk a pártokhoz?

Tegnapi blog-indító bejegyzésünkben minden lényegeset elmondtunk arról, miért tartjuk szükségesnek egy romaügyi alapítvány létrehozását a pártok által, volt miniszterelnökök és elnökök védnökségére bízva. Ma csupán megerősítjük ezt. Amíg a pártok tétova jelzéseik után érdemileg is megnyilvánulnak, hadd nyomatékosítsuk két fő érvünket:

1. Az elmúlt években (a Fidesz kétharmados választási győzelme után) a magyar politika a többségi elv felé mozdult el, ami sokak számára nyilván váratlan az elmúlt két évtized úgynevezett konszenzusos politikája után. Minket ez – sokakkal ellentétben – önmagában nem zavarna. De az önmagát a „győztes mindent visz” elvre építeni igyekvő rendszernek is kell, hogy legyen önmagán túlmutató belső támasztéka. Érteni véljük, hogy a kétharmad nem nagyon akar túlterjeszkedni önmagán, mert úgy gondolja, önmagában is kezelni képes a problémákat, és mert küldetést érez magában a „múlt erőivel” szemben. Azt is értjük, mi több, méltányoljuk is, hogy a kormány oldaláról az elmúlt években roma-ügyben történtek lépések. Látjuk, hogy a kormány igen komolyan veszi ezt a kérdést, s tán bizonyos részeredményeket fel is tud mutatni.

De a hazai roma-probléma túlnő a kormányon. Nem elegendőek tehát a kormányzati kezdeményezések (amelyeket ráadásul az ellenzék folyamatosan támad); a probléma átfogóbb, minden mérvadó pártot magában foglaló megoldást kíván, még ha ennek most – úgy tűnik – nincsenek is meg a feltételei. Nem vagyunk naivak. Egyetlenegy szimbolikus összefogást képzelünk el. Nem gondoljuk, hogy parlamenti és parlamenten kívüli pártok között át lehetne metszeni a kormány-ellenzék törésvonalat. Nem lehet. A romaügy azonban más. Ezt ki kell emelni az ellentétek szövevényes rendszeréből és országos (nemzeti, társadalmi – kinek mi tetszik) üggyé kell tenni.

2. Második érvünk a külső támasztékról szól. Ahogyan a kormánynak belül is szüksége van önmagán túlmutató támasztékra, igaz ez külső vonatkozásban is. Magyarország nem elszigetelt ország, hanem egyrészt az EU tagja, másrészt egy még nagyobb virtuális közegnek – nevezzük ezt globalizációnak – a részese. E globális világban rengeteg szálon kötődünk a külvilághoz, és ennek a külvilágnak olykor pozitív üzeneteket is kell küldenünk önmagunkról, nem csak olyanokat, amelyekből a külvilág elzárkózásunkra következtet. Bármennyire is úgy gondolja a kormány, nem lehet folyton csak szembenállásunkat kifejezni. Olykor arról is tájékoztatnunk kell a nyugati világot, hogy az általuk alkalmazott módszerek számunkra példaadóak és követendőek. Ilyen példának tekintjük az Obama elnök által serkentett Clinton-Bush Alapítványt. Igaz, az alapítvány nem az Egyesült Államok belső problémáinak orvoslására, hanem a nyomorúságos Haiti megsegítésére jött létre, de ha elnézzük Amerika mai végletes politikai polarizáltságát, demokraták és republikánusok permanens gyűlölködését, akkor ennek az alapítványnak nem kellett volna törvényszerűen létrejönnie.

Vagy mégis?

Az amerikai kultúra és az amerikai hagyomány „dolgozik” itt, amelynek fő üzenete, hogy nagy közösségi kihívásokra „nagy” felelet kell?

Vegyék észre a magyar pártok és a magyar társadalom, javaslatunkkal éppen egy ilyen (a legjobb értelemben vett) közösségi megoldást javaslunk, amellyel egy individualizált és parciális ügyek özönében vergődő ország kereshetne új összetartó erőt a maga számára. S itt kapcsolódik össze a romaügyi alapítvány ügye az egész népességgel, romákkal és nem romákkal.

Egy ügy, amelynek felvállalásával megalapozhatjuk a nálunk teljességgel hiányzó társadalmi összetartozást. Elemzőcégünk szavával: a kohéziót. Ezért kezdeményeztük, ezért fogunk kitartani mellette. S ezért kérjük újfent és nyomatékosan a pártokat: nyilatkozzanak!

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

6 Tovább

Segélykiáltás

„A jognak és a ténynek ez a viaskodása azóta folyik, mióta társadalmak vannak. Befejezni ezt a párbajt, egybeforrasztani a tiszta eszmét az emberi valósággal, elérni, hogy békés úton átitassa a jog a tényt és a tény a jogot: íme ezen munkálkodnak a bölcsek.”                                        (Victor Hugo: Nyomorultak)

Blogunkon többször foglalkoztunk „rázós” társadalmi kérdésekkel. De alighanem a most induló blogsorozat vállalja fel a legrázósabb témát, hiszen 2006 óta drámai mértékben kiéleződött a roma lakosság és a többségi társadalom viszonya az ország számos, főleg leszakadó régiójában. A roma lakosságnak a társadalom átlagánál rosszabb szociális, oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi helyzete azonnali megoldásért kiált! Megoldás azonban csak a politikai és társadalmi szereplők (agytrösztök, roma szervezetek, civil szervezetek, egyházak stb.) közös összefogásával érhető el.

Nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy propagáljuk a politikai és társadalmi szereplők együttműködését abban a kérdésben, amelyet – pontatlanul bár – romakérdésnek (?) nevezünk. A politikai erők romaügyi (?) politikáját, és általában a szociálpolitikát a rendszerváltás óta a kapkodás, az ad hoc jelleg, a négyévenként ismétlődő választási kampányok logikájának való alárendelődés határozta és határozza meg. Ezen kívánunk változtatni!

Mi évek óta vizsgáljuk a nyugat-európai és észak-amerikai politikai és társadalmi folyamatokat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Nyugaton a politikai erők és a társadalmi szereplők a szociálpolitikát nem pusztán elosztási kérdésnek, hanem befektetésnek tekintik, és ezért a különböző politikai és társadalmi erők képesek megegyezésre jutni a szociálpolitika alapvető irányaiban.

Magyarországon, ismert okok miatt, kölcsönös bizalmatlanság és ellenszenv hatja át a közéletet: a pártok belekerültek a „gyűlöletspirálba”, és ebből kitörni nem lehet… Nem lehet? Szerintünk egy módon lehetséges a jelenlegi ellentétek meghaladása. Lassú, igaz radikális lépés lenne, ha a politikai erők egy új „Nemzeti Kerekasztalt” alapítanának, és ennél a kerekasztalnál megvitatnák azt, mi legyen a magyar szociálpolitikával, és ezen belül különösen az ország sorsát alapvetően meghatározó kérdéssel, a roma népesség katasztrofális szociális, gazdasági, oktatási helyzetének javításával, valamint a roma népesség és a többségi társadalom közötti feszültségek enyhítésével. Ez olyan sakkhúzás lehetne, amelyik meggyőzhetné a társadalmat és a külföldet a magyar pártok adaptációs képességéről – nem különben a kerekasztal a magyar demokrácia konszenzusos működésének is inkubátora lehetne.

Mi, nem elébe menve a szociális egyeztetésnek, csupán – egy nyugati színvonalú agytröszttől elvárható módon – „ötletelve” egy konkrét javaslatot is tettünk: javasoljuk egy olyan alapítvány felállítását, amelyik az Országgyűlésnek alárendelten működik, és részt vesz a mindenkori kormányok romaügyet érintő cselekvési terveinek kidolgozásában. Javaslatunk szerint egy olyan horderejű társadalmi kérdésben, mint a roma népesség életesélyeinek javítása, széles körű összefogásra van szükség. Ezt az összefogást a politikai elit azzal fejezhetné ki méltóképpen, ha az alapítvány vezetésében valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök képviseltetné magát. Stratégiai, az egyes szakpolitikák cselekvéseit összehangoló programra van szükség a roma népesség életesélyeinek javításához. Ennek a feltétele azonban a jelenlegi politikai erők megegyezése abban, hogy a szociálpolitikát – így a roma népesség szociális, gazdasági felemelését – nem pusztán elosztási kérdésnek tekintik, és nem rendelik alá a választási kampány logikájának, ahogyan eddig tették.

A Méltányosság Politikaelemző Központ MTI-közleményben felszólította az összes parlamenti és parlamenten kívüli pártot, hogy haladéktalanul kezdjék meg a tárgyalásokat egy ilyen alapítvány létrehozása, és a ciklusokon átívelő szociálpolitika kereteinek kialakítása érdekében! Meggyőződésünk, hogy ha ebben a két, nemzeti ügynek számító kérdésben a pártok megállapodásra jutnának, az minden szóvirágnál hitelesebben fejezné a sokak által oly régóta nagyon várt nemzeti összefogást!

Sorozatunkban az összefogást előkészítő együttgondolkodás számára kívánunk fórumot nyújtani. Az elkövetkező héten különböző szervezetek (pártok, elemzőintézetek, alapítványok) vezetői (frakcióvezetők, pártelnökök) és prominens képviselői válaszolnak azokra a körkérdésekre, amelyeket előzőleg elküldtünk a részükre. Az alábbi kérdéseket tettük fel vendégszerzőinknek:

  1. Az Ön véleménye szerint az, amit Magyarországon közkeletűen „romakérdésnek/cigánykérdésnek” nevezünk, elsősorban társadalmi-gazdasági vagy etnikai-kulturális kérdésnek tekinthető-e? Milyen konkrét szakpolitikai intézkedésben, reformban látná az első lépést a megoldáshoz?

     2. Ön szerint szükség van-e egy pártokon, társadalmi és civil szervezeteken átívelő „nemzeti minimumra” a szociálpolitikában, ezen belül a roma/cigány identitással rendelkező állampolgárok életesélyeinek javításában?

     3. Ön szerint szükséges-e egy új „Nemzeti Kerekasztal” Magyarország legfontosabb társadalmi problémáiról, illetve ezek gyógymódjáról, beleértve a roma/cigány népesség életesélyeinek javítására vonatkozó célzott cselekvési tervek megfogalmazását? Ha igen, milyen szervezeteknek kell ebben az egyeztető munkában részt venniük, és kinek kell elindítania a tárgyalásokat (kormány, ellenzék, agytrösztök, roma szervezetek stb.)?

       4. Lehetségesnek tartja-e a jelenlegi magyar társadalmi és politikai közegben egy olyan, az Országgyűlésnek alárendelten működő agytröszt tevékenységét, amelyik összefogná a roma/cigány népességre vonatkozó szakpolitikai kutatásokat? Kívánatosnak tartaná-e, hogy ennek a szervezetnek a kuratóriumában valamennyi jelenlegi és volt köztársasági elnök és miniszterelnök részt vegyen, ideológiai és pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül?

Célunk az volt, hogy megteremtsük az együttgondolkodás kereteit, és lerakjuk az alapokat. A többi már a politikán múlik. Mi a blogsorozat lejárta után is figyelemmel követjük az események alakulását, és elmondjuk a véleményünket.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

1 Tovább

Van-e "nő kérdés"?

Most, hogy az utóbbi napokban Magyarországon is kicsit nagyobb figyelem irányult a nőkre, érdekes kérdés vetődött fel - persze jóval kevésbé cizellált megfogalmazásban – a különböző blogbejegyzésekhez, hírekhez fűzött kommentárokban. Minek kell egyáltalán foglalkozni a női egyenjogúsággal? Kell-e külön foglalkozni vele? Miközben mi úgy gondoljuk, hogy nagyon is, sőt, még a jelenleginél is nagyobb mértékben, mégis érdemes eljátszani a gondolattal. Ha olyan gyakorisággal fordul elő ilyen irányú negatív kommentár, hogy az már feltűnő az elemzői szem számára, érdemes talán ezt az álláspontot is megvizsgálni.

Tételezzük fel, hogy a természetes állapot, az, ha nincsenek különösebb intézkedések annak érdekében, hogy több nő legyen az Országgyűlésben. Jobb vagy rosszabb lesz-e ettől az ország helyzete? Elviekben akár mondhatnánk azt is, hogy sokat nem változtat, mégis, azt tudjuk, hogy ott, ahol több nő van a törvényhozásban, mind a demokrácia mind az élet minősége jobb. Egész egyszerűen GDP-ben mérhető különbség van a két állapot között. Lehetne hozni ellenérvként, hogy azért van több női képviselő, nagyobb gazdasági növekedés, stabilabb demokrácia, mert eleve konszolidáltabb, gazdagabb országokról van szó (első sorban a Skandináv országokra gondolunk itt) csak, hogy a polgárháború sújtotta Ruanda esete épp ellenkezőjét mutatja.

A háború borzalmait követően, kis túlzással a nők állították talpra az országot. Miután 2003-ban az ország alkotmányában egy 30%-os női kvótát határoztak meg az ország összes döntéshozói testületében, 2008-ban történelmet írtak, amikor a parlament 56%-át választások útján nők tették ki. Ezzel akkor az egész világon a legtöbb női képviselővel rendelkeztek. Miközben korábban épp hogy a nők ellen volt a társadalom, mára ez átfordult, olyannyira, hogy egyesek kezdik megkérdőjelezni a pozitív diszkrimináció további létjogosultságát. Ezzel egyidejűleg jelentősen csökkent a nyomorban élők száma. Ruanda titka, hogy nagy létszámban vannak női képviselők, figyelembe veszik, hogy érvényesüljenek a női érdekek, és érvényt szereznek a törvényeknek. Ez utóbbi azért fontos, mert a legtökéletesebb jogi szabályozás sem okoz változtatást, ha nem áll mögötte társadalmi támogatás. Erre meglepő példa a már említett Norvégia.

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a női egyenjogúság, esélyegyenlőség egyenes arányban csökkenti-e a nők ellen elkövetett erőszakot vegyes választ kell adnunk. Alapjában véve igen. Az ismeretlen tettesek által elkövetett eseteket mindenképpen. Csakhogy Norvégiában, ami a 2012-es Global Gender Gap riport 3. helyén áll 10-ből 1 nőt megerőszakolnak, amelynek 80%-át soha nem jelentik. Ennek oka, hogy jelentős hányaduk házasságon belül, vagy korábbi partner által elkövetett eset. Nem idegenek, nem bevándorlók által, ahogyan azt a legtöbben feltételeznék. Csakhogy a magas fokú emancipáció közepette a középosztálybeli norvég nők sokkal inkább szégyellik bevallani otthoni bántalmazásukat, mint például a szegényebb sorsú, vagy bevándorló családból származó asszonyok. Tőlük ugyanis „mást várnak”. Hiába van sok női politikus, hiába a rendkívül kiterjedt intézményi infrastruktúra az erőszak áldozatainak megsegítésére, ha a nők mégsem mernek kiállni a nyilvánosság elé.

Visszatérve kiindulópontunkhoz, van-e akkor tennivaló Magyarországon? Láthattunk két különböző modellt. Az egyik esetben, egy a hazánknál sokkal rosszabb helyzetet tudott pozitív irányba befolyásolni egy nagy ívű intézményi változtatás. A másik esetben egy sokkal jobb helyzetű országban is megmutatkozott, hogy a legnagyobb esélyegyenlőség mellett, minden intézményes megoldás ellenére is komoly problémák maradtak. Mi lehet a tanulság e két ellentétes mintából Magyarország számára? Ami közös bennük, az a nők magas részvételi aránya a politikában, a nők érdekeinek szem előtt tartása, és a kiterjedt intézményrendszerek, amelyek ezt elősegítik. Láthatjuk azt is, hogy az intézmények önmagukban nem elégségesek a változtatásra, de megfelelő intézmények nélkül lehetőség sincs a segítségre. Ezért szükséges még több nő a politikába. Nem feltétlenül kvóták által, de jelenleg nem látszik, hogy „önmagától” megváltozna a nők aránya a politikában. Ha úgy tetszik van „nő kérdés”, csak viszonylag kevés kész válaszunk van rá. A norvégok szerint a megoldás a problémára a még nagyobb fokú emancipáció. Egy anyagilag független, saját társadalmi státusszal rendelkező nőt ugyanis sokkal nehezebb függő helyzetben tartani, mint olyasvalakit például, aki rá van utalva anyagilag a párjára. Magyarországon még mindig a témára való figyelemkeltés a legfontosabb. Addig ugyanis, ameddig nem tudatosodik a társadalomban, és a politikaformálókban, hogy van probléma, mégpedig nem is olyan kicsi, csak egyéni szinten remélhetünk változást.

E heti tematikus blogsorozatunk végéhez értünk. Legfőbb tanulsága az volt, hogy rendkívül heves indulatokat váltott ki a nemi egyenjogúság és a nők elleni erőszak témája, ami olykor maga is erőszakos vitába torkolt a hozzászólók között. A „vita” jellege azonban tökéletesen leképezte a hazai közéleti vitákat, pontosabban inkább vitatkozásokat. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy itt is azonnali pólusképzés kezdődött. Mégpedig három markáns területen. Férfiak, akik nem értettek egyet, nők, akik nem értettek egyet, és többségében, de nem kizárólag, nők, akik egyetértettek a nemi egyenlőség és a nők elleni erőszak ellen kifejtett állásponttal. Mint minden vitában, itt is könnyelműen repkedtek a bélyegek. „Feministázók” és „nőgyűlölők” pártjára oszlottak a véleményt nyilvánítók, a két fél pedig mindenáron, és több-kevésbé hatástalanul kívánja meggyőzni a másik oldalt maga igazáról. Ahhoz, hogy a terméketlen vitából termékeny legyen fontos összegyűjteni a leggyakrabban felmerülő félreértéseket és tisztázni őket. Úgy gondoljuk azonban, hogy még ennél is sokkal fontosabb azt megérteni, hogy miért alakul ki ez a típusú feloldhatatlan vita még egy ilyen fontos kérdés esetén is. Blogsorozataink eddig is, és a továbbiakban is ezt a „tisztázó” folyamatot szolgálják. Azt, hogy több szem többet lát alapon közelebb kerüljünk a problémák megoldásához az által, hogy beszélünk róluk. Habár a női kérdést most lezárjuk, biztosan nem utoljára beszélünk róla. Érdemes lesz a közeljövőben fokozottan figyelni a Méltányosság honlapját, Facebook oldalát! Hogy miért? Legyen egyelőre ez a mi titkunk!

 

17 Tovább

Az otthona falain belül - a bántalmazás lélektana

Jaksity Kata az ATV műsorvezetője, a One Billion Rising Magyarországi szervezője.

Jól tudjuk, hogy egy társadalom fejlettségét nagyban mutatja, hogy hogyan bánik az elesettekkel, a kiszolgáltatottakkal, például a fogyatékkal élőkkel, a rászorulókkal, de akár a gyerekekkel vagy épp a kisebbségekkel. A One Billion Rising, azaz az Egymilliárd nő ébredése elnevezésű mozgalom azonban egyre többekkel megérteti, hogy egy társadalom fejlettségének ma már egészen biztosan az is a fokmérője, hogy hogyan bánik a nőkkel. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy nálunk minden rendben, hiszen a nők kimehetnek az utcára és még csak nem is kell teljesen, mindössze a szemüknek kis lukat hagyva leplekbe burkolózniuk. Sőt tanulhatnak, dolgozhatnak, karriert építhetnek /az üvegplafon kérdést most hagyjuk, és a fizetésbeli különbségeket is/. Még a Parlamentben is ott vannak /hát az arányokat persze most itt is hagyjuk, hiszen ez az írás inkább a nők elleni erőszakról szól/. Ráadásul hol vagyunk mi az olyan barbár szokásoktól, mint a női csonkítás. És hát valóban itthon nem szokás randalírozó lázadóknak betörniük a falvakba, megerőszakolniuk a nőket és kislányokat, majd szex-rabszolgaként használni őket, mint például ahogy ezt teszi a hírhedt acsoli lázadó, Joseph Cony és katonái Észak-Ugandában.

Ne gondoljuk azonban, hogy a nők elleni erőszak csak a harmadik világot sújtó probléma. Azt hiszem ma már itthon is bárki - álmából felébresztve - rögtön mondaná a híres-hírhedt statisztikát: hazánkban hetente egy nő, havonta egy gyermek biztosan a családon belüli erőszak áldozata lesz. És ezek csak azok a nyilvánvaló esetek, amelyekben gyilkosság történt. Ebben a statisztikában azonban nem szerepelnek azok a nők és gyerekek!, akik akár öngyilkosságot követnek el az őket érő folyamatos fizikai vagy akár lelki bántalmazás miatt és azok sem, akiknél a lelki terror komoly krónikus betegségeket produkálhat, vagy depressziót.

„Az elején ez is pont olyan rózsaszín volt, mint a legtöbb induló szerelem – kezdi Ági a saját történetét - Azt éreztem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel le szeretném élni az életem. Akkor kezdtek megváltozni a dolgok, amikor a férjem egyre sikeresebbé vált a munkájában, sok pénzt keresett és egyre befolyásosabb lett. Eleinte leszólta az öltözködésemet, később jött, hogy kövér vagyok és trampli, semmi nőies nincs bennem. És ezzel párhuzamosan már az anyaságomban is elkezdett bántani, semmit nem csináltam jól, még gyereket sem tudok nevelni. Egyszer-egyszer vissza mertem szólni, olyankor volt, hogy elcsattant egy pofon. Igaz utána észhez tért és mindig igyekezett valamivel kompenzálni, leginkább virággal, ajándékkal vagy egy közös családi kiruccanással vett le a lábamról. De egyre inkább észrevettem, hogy ezek nem őszinték, mert nem párosul érintéssel, öleléssel. Míg teljesen kiveszett az intimitás a kapcsolatunkból. És onnantól én végleg nullának éreztem magam, aki nem tud örömet szerezni a férjének, mindent rosszul csinál, ha a tükörbe néztem, hánynom kellett, annyira rondának láttam magam.”

Sok oka lehet annak, hogy egy nő miért nem lép ki a bántalmazói kapcsolatból. Legtöbbször csak a fizikai erőszak jelenti a határátlépést, pedig azt minden esetben megelőzi a lelki bántalmazás. Csak hát, míg a fizikainak többnyire jól látható nyomai vannak, és viszonylag pontosan definiálható, a lelki nem annyira nyilvánvaló, határai nehezebben határozhatók meg. Sokak számára létezése is kérdéses.

Pedig a lelki abúzus társadalmi probléma, és az emberi kapcsolatok torzulásának egyik legfájdalmasabb formája. Az agresszió élménye különböző szomatikus és pszichés egészségkárosodáshoz vezethet, mint pl. krónikus fájdalom szindróma, szorongás és depresszió. A maladaptív megküzdési stratégiák, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, gyakrabban fordulnak elő a bántalmazott nők körében. A bántalmazás következményeként kialakult fizikai panaszok és pszichés zavarok súlyos terhet rónak mind az egyénre, mind az egészségügyi ellátó rendszerre, mivel ezek a nők gyakrabban fordulnak orvoshoz, és a megoldhatatlan krónikus panaszok miatt sokszor elvesznek az ellátórendszerben. Az orvosokban ugyanis többnyire fel sem merül a bántalmazás, mint a tünetek és betegségek háttértényezője.

Ági története tipikus, mert a lelki bántalmazás finomabb, cizelláltabb módszerekkel kezdődik. Általában az első lépés az elszigetelés. Mindig balhé van abból, ha a barátokkal találkozik, hogy ezt elkerülje, inkább lemond róluk. Később már a családtól is szeparálja őt az agresszor és így kezd teljesen ráutalódni. Ezzel párhuzamosan kezdődik a megalázás és ezzel az önbizalom leépítése és a teljes kiszolgáltatottság. Mindezt olyan manipulatív módon teszi, hogy az áldozat valóban elhiszi egy idő után, hogy ő a hibás, jogos a szidás. Vagyis gyakorlatilag egy folyamatos bűntudatkeltés zajlik, ez pedig beindítja az állandó megfelelni vágyást. Nem szabad elfelejteni, hogy mindeközben a nő szerelmes. Számára a partnere véleménye a legfontosabb, neki akar mindenáron megfelelni. Minden egyéb vélemény háttérbe szorul, vagy ellenséggé válik, aki mondja. Ezért nehéz többek közt kilépni a lelki terrorból, mert nem is veszi észre, hogy abban van, vagy nem akarja tudomásul venni, mert fél, hogy elveszítheti a szerelmét. Ráadásul tipikus dinamikája a bántalmazásnak, hogy az agresszor egy-egy nagyobb csetepaté után fogadkozni kezd, hogy megváltozik, ígéri, hogy soha többé nem fordul elő, sajnáltatja magát, ajándékokkal halmozza el párját. És hát valljuk be egy szerelmes nő az utolsó utáni percig hisz és reménykedik, hogy szerelme tényleg meg fog változni. Ezért mindig kap még egy esélyt a bántalmazó. A történetet végképp nehezíti, ha gyerek is van már, hiszen a gyerek miatt a kiszolgáltatottság fokozódik. Sajnos nagyon sokszor fenyegetőzik az agresszor, hogy elveszi a gyereket az anyától, ha az elhagyja. Ez sok nőt kényszerít arra, hogy maradjon. /Itt fontos megjegyezni, hogy sokszor nők élnek vissza azzal, hogy a gyermeket nem engedik láthatásra. És létezik sajnos a nők férfiakkal szemben elkövetett, elsősorban lelki terrorja, különösen a magasan kvalifikált nők körében. Igaz, még mindig csak néhány százalék a nőkkel szemben elkövetett erőszakhoz képest, de akkor is foglalkozni kell ezzel a jelenséggel is./

„Akkor döntöttem úgy, hogy menekülnöm kell, amikor kezet emelt már a másfél éves lányunkra is. Tudtam, hogy nincs más megoldás csak, ha elszököm, bár akkor nem tudtam hova mehetnék – meséli a 20 éves Vivien - az anyám 15 évesen elküldött otthonról azzal, hogy eddig ő nevelt, itt az ideje, hogy most „apád folytassa, mert nekem már nincs rá pénzem”. Apámnál sem maradhattam sokáig, mivel ő le volt százalékolva és a nővére tartotta el. Nem volt szükségük még egy éhes szájra. Ezért is menekültem bele a nálam 10 évvel idősebb párom karjaiba. És ezért is maradtam ott 3 és fél évig, annak ellenére, hogy rendszeresen elvert. Egy nap végül összecsomagoltam a legfontosabb dolgokat és épp indultam volna a lányommal, amikor betoppant. Azonnal őrjöngeni kezdett, kirántotta a gyereket a kezemből és azt mondta, hogy őt sehova nem viszem. A lányom nélkül viszont egy lépést sem megyek sehova.” Vivienre egyszer késsel támadt a párja, akkor azonnal kihívta a rendőröket, de mivel még nem folyt vér…ugye ismerik ezt a mondást. De miért is kell megvárni, hogy vér folyjon?

Sajnos azért, mert egyelőre nincs megnyugtatóan törvényileg rendezve hazánkban a kérdés /önálló törvényi tényállás hiánya/ és ráadásul még mindig nem írta alá Magyarország a nők elleni erőszak és párkapcsolaton belüli erőszak megelőzéséről és hatékony kezeléséről szóló Isztambuli Egyezményt.

A témával egyrészt az újságírói munkám miatt foglalkozom sokat, másrészt pedig jószolgálati munkám egyik fontos területe lett mára a bántalmazott nők és gyermekek segítése; anyaotthonban szerveztem művészetterápiás tanfolyamot, ezért nagyon sok történetet megismerve és pszichológusokkal, emberi jogi aktivistákkal, a bűnmegelőzés területén dolgozó rendőrökkel beszélgetve lett rálátásom a hazai helyzetre. Büszke vagyok arra, hogy azok az anyukák, akik végigcsinálták a tanfolyamomat, talpra tudtak állni, munkájuk lett és a legtöbbjüknek stabil párkapcsolata is. Néhányan közülük ma már önkéntes munkában tapasztalataikat, kapcsolataikat megosztva segítenek bántalmazott nőknek. És ma délután 3 órakor a Mammutban ők is ott táncolnak velünk: hasonló sorsú társaikért, magukért, mindannyiunkért.

 

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

 

 

 

0 Tovább

Politika nők nélkül

Szabó Andrea az ELTE-n végezte szociológiai és politikatudományi tanulmányait. Politikatudományból doktorált. Fő szakterülete az ifjúságkutatás. Egyik kitalálója és három hullámon keresztül vezető kutatója az „Ifjúság” nagymintás ifjúságkutatási sorozatnak. Szerkesztője és szerzője többek között azArctalan (?) nemzedék, a Részvétel, képviselet, politikai változás, az Ifjúság2000, az Ifjúság2004, és az Ifjúság2008 köteteknek. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének munkatársa és az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet adjunktusa.

A Méltányosság Politikai Elemző Központ kért fel, hogy „Az Egymilliárd Nő Ébredése” esemény kapcsán indított blog-sorozatukra készítsek egy rövid elemzést. Az elemzésem apropója, egy január végi hír, miszerint

Kiléptek a nőket képviselő civil szervezetek a családon belüli erőszak elleni törvényjavaslaton dolgozó civil munkacsoportból. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület, a PATENT Egyesület, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a MONA Alapítvány azért döntöttek így, mert úgy érzik, hogy a munka során szakmai szempontjaikat nem tudták érvényre juttatni. „A munkacsoport működését többször antidemokratikusnak találtuk, például a kormányzat számára a munkacsoport által megküldött anyagok több esetben nem konszenzus eredményei voltak” – írták tegnapi nyílt levelükben. Népszabadság Online 2013. január 23. http://nol.hu/belfold/20130123-elakadt_a_jogalkotas

Álláspontom szerint, az, hogy a létező demokrácia elmúlt 23 évében nem sikerült elfogadni egy olyan jogszabályt, amely egyértelműen, tételesen tiltja és bünteti a családon belüli erőszakot sok ok mellett a magyarországi női politikai lobbi gyengeségének is a következménye. Rövid elemzésemben nem tudok a téma minden aspektusára kitérni, ezért csak két fontos tényezőre szeretném felhívni a figyelmet.

  1. 1.      A nők részvétele a politikai döntéshozatalban

A Politikatudományi Szemle legfrissebb, 2012/4. számában Várnagy Réka és Ilonszki Gabriella politológusok kiváló írást tettek közzé a nők politikai részvételéről.[1] Bár statisztikai tény, hogy a magyar társadalom többsége nőkből áll, mégis az anyag empirikus adatokkal bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben a női képviselet téren mit sem javult a helyzet. A 2010-es országgyűlési választásokat követően Magyarország a 114. (!) helyen állt a női képviselet szempontjából összeállított világranglistán. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a női politikusok csekély arányban jutnak be a parlamentbe, de már képviselő jelöltségig is csak nagy nehézségek árán jutnak el. Sőt, a helyi politika szintjén is komoly esélyhátrányok mutathatók ki. Megrendítő az az adat, miszerint a 2010-es önkormányzati választásokon a 10 000 főnél nagyon településen mindösszesen 10, azaz tíz polgármesternőt választottak meg. Mondhatnák az ellendrukkerek, hogy a pohár félig tele van és nem félig üres, hiszen 1990-hez képest a nagyobb lélekszámú településeken megduplázódott a női polgármesterek száma, de ezt a 10 főt nehezen lehetne a női politikai egyenjogúság sikertörténeteként aposztrofálni. A tanulmány alapján tényként állítható, hogy a pártpolitika által uralt mezőben a női közszereplőknek vajmi kevés lehetősége, esélye adódik a „nagypolitika csinálásra”.

Vajon milyen tényezők húzódnak meg e mögött? Miért nem tekintik a férfiak egyenlő félnek a nőket és a női politikusokat? Rövid elemzésem második felében ennek szociológiai hátterére mutatok rá.

  1. 2.      A nők a politikáról

Állításom az, hogy a politika „elférfiasodása” – elsősorban szocializációs okok miatt – már korai életkori szakaszban elkezdődik. 2012-ben készült egy kvalitatív, pilot vizsgálat politológus – tehát a politikához egyébként az átlag fiatalhoz képest nagyságrendekkel nagyobb affinitással rendelkező – egyetemi hallgatók körében politikai nézeteik kialakulásával kapcsolatban. Jelen tanulmány szerzője által irányított vizsgálatból kiderült, hogy ebben a kitüntetett csoportban is a férfiak sokkal korábban kezdenek el érdeklődni a politikai kérdések iránt, sokkal hamarabb kezdődik a politikai önképük kiérlelődése, mint a nőké. Egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük a hallgatóknak, hogy különböző életkori szakaszokban – 14, 16, 18 és 20 évesen –mennyire érdeklődtek a politika iránt és mennyire voltak „kiérlelt” politikai nézeteik. A vizsgált férfiak körében 14 éves kortól statisztikailag releváns módon magasabb a politikai érdeklődés átlaga és politikailag sokkal kikristályosodottabb nézetekkel rendelkeznek, mint a hasonló korú nők. Nem véletlen, hogy aztán a nagypolitika előszobájának tekintett szervezeti networkben is jóval nagyobb arányban vesznek részt. Így könnyebben kerülnek kapcsolatba pártokkal, politikusokkal, más közszereplőkkel, hamarabb létesítenek olyan személyes nexusokat, kapcsolati tőkét, amelyek elengedhetetlenek a pártpolitikussá, illetve döntéshozóvá váláshoz. A kérdés – nagyon egyszerűen fogalmazva – már a közoktatásban eldől. Sajnálatos, de tényszerű, hogy mindaddig, amíg a középiskolai állampolgári nevelés és az állampolgári szocializáció nem tudja érdemben felkelteni a lányok figyelmét is a politikai tematikák iránt, tehát addig, míg nem lesz tömeges méretű igény, hogy saját maguk is nagy számban részeseivé váljanak a politikai életnek, addig a nők ki lesznek téve a jelenlegi viszonyok negatív következményeinek: vagyis a férfiak által uralt pártpolitika dönti el az őket érintő ügyeket.



[1] A tanulmány forrása: http://www.poltudszemle.hu/szamok/2012_4szam/Poltud_Szemle_2012-04.pdf. Utolsó letöltés: 2013. január 30.

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

19 Tovább

Kis magyar nőtörténet

(Nőiség, nyugatosság és magyarság)

Lekéstük a nyugati buszt, és ezer éve futunk utána. A Méltányosság Politikaelemző Központ számos elemzésében írt arról, hogy Magyarország megkésett fejlődése hogyan befolyásolja a mai napig a társadalom mentalitását és a politikai kultúrát. Jelen írásunkban egy különleges témán keresztül vizsgáljuk Magyarország „nyugatiasságának” a problematikáját. Milyen mértékben volt „nyugatias” az a nőkép, amelyik formálta a magyar közgondolkodást?

„Férfias” és „nőies” ciklusok a történelemben

 A Nyugat története a nők története is. A nőiség megítélése egy sajátos hullámmozgást mutat az európai történelemben.

Volt idő, amikor úgy tekintettek a női testre, mint a bibliai eredendő bűn forrására (ahogyan Tertullianus írta, nem túl hízelgő szavakkal: „A sátán kapuja vagy te, ó, asszonyi állat”). Máskor pedig a férfitársadalom, ellenkező végletbe esve, Szűz Máriát trónra ültette.

A kora újkorban a reformáció háttérbe szorította az Istenanya szerepét. A reformáció és a katolikus reform küzdelmének vesztesei nagyrészt a nők lettek. A 17. században a protestáns és katolikus felekezetek fanatikusai egymással versengve üldözték a népi vallásosság megnyilvánulásait „boszorkányság” címén – a népi vallásosság pedig leginkább a női foglalkozásokkal (vajákos, bába) volt azonosítható.

A francia forradalom sok tekintetben a nők forradalma, amelyben az emancipáció és feminizmus első csírái is megjelentek, a forradalom és a köztársaság emblémája a vörössapkás Marianne lett, de a „macsó” jakobinusok az erény nevében visszatuszkolták a polgártársnőket a tűzhely mellé.

A 19. században napirendre került a nők oktatásának és választójogának ügye is. A század végén megkezdődött a lassú emancipáció folyamata a nyugati világban. Ennek a folyamatnak lökést adott a két világháború. A nők munkája nélkül összeomlott volna a hadigazdaság. Innen már nem volt megállás. Sokadszorra a történelem folyamán, a nők lassan „meghódították” a nyugati világot.

Nőiség a magyar történelemben

Az eredetmítoszokban a nőiség pozitív megtestesítője az ősanya, akinek méhéből a nép és az uralkodói dinasztia származik. Anonymus gestája szerint az első nőalak, aki a magyar őstörténetben szerepet játszott, Emese volt, Álmos anyja és az Árpád-házi királyok ősanyja.

A középkor nőképét a krónikákból ismerjük, amelyekből természetesen egy torzított ábrázolást nyerhetünk. A krónikák az idegenből jött királynék iránti mély megvetésről tanúskodnak (pl. II. András felesége, Gertrúd). A királyné mindig külföldi volt, így kiválóan megfelelt az idegenekkel teli „bűnös udvarral” szemben érzett nemesi gyűlölet levezetésére.

Amennyire gyűlöltek voltak az idegen királynék, annyira kedvelték a szent életű királylányokat. Mai napig Puskás Öcsi mellett Szent Erzsébet a legismertebb magyar a világon.

 A 16-17. században, a török és kuruc háborúk korában találkozunk azokkal a nagyasszonyokkal, akik távollevő férjük gazdaságát irányították, felügyelték a jobbágyokat, esetenként még várat is védelmeztek, mint Zrínyi Ilona, akinek híre bejárta Európát. A Nyugaton Helena Zerínyi néven ismertté vált magyar amazon iránti rajongás valószínűleg leginkább a „keleties”, egzotikus (tehát „elmaradottnak” vélt) magyarság iránti érdeklődésről szólt.

A kor főúri hölgyei és erdélyi fejedelemasszonyai is rákényszerültek arra, hogy a férfivilágban érvényesüljenek, és a gazdaságban, a birtokszervezésben, de olykor a politikában és a vallási ügyekben is markáns szerepet játszottak.

A reformkor és a 48-as forradalom megmozdulásaiban egyaránt szerepet játszottak a hon üdvét és a reformokat szívükön viselő úriasszonyok és a fiatal honleányok. 48-ban Szendrey Júlia, Teleki Blanka és Kossuth Zsuzsanna jelképezték leginkább a francia forradalom és a romantika által teremtett új nőideált, a „forradalmár nőt” és a hazáért mindent feláldozni kész „honleányt”.

A Horthy-korszakban sem szakadt meg a nők emancipálódási folyamata, sőt a nők érdekeit is felkaroló tömegmozgalmak (a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia) révén új lendületet kapott. Az ősanya, a szent, a nagyasszony, a forradalmár nő után megjelent egy vadonatúj nőtípus, a választójog terméke: a hivatásos politikusnő. A nők 1920 óta – amennyiben megfeleltek az életkori követelménynek és a cenzusoknak – szavazhattak, sőt olyan bátor, talpraesett női képviselők ültek a parlamentben, mint a keresztényszocialista Slachta Margit vagy a szociáldemokrata Kéthly Anna. Ők méltán lehetnének példaképek a mai magyar parlamentarizmus – fájóan kisszámú – női képviselői számára.

XXX

A magyar nőtörténet hűen követte a nyugati történelmi változásokat, de bizonyos tekintetben meg is haladta azokat. A 16-17. században a főúri hölgyek és erdélyi fejedelemasszonyok szabadabbak, önállóbbak voltak, mint Nyugat-Európa legtöbb országának hasonló rangú hölgyei. Mindeközben a kora újkori nyugati-európai nőellenesség tébolya alig érintette meg Magyarországot, a hazai boszorkányperek korszaka rövid ideig tartott.

A romantika és a reformkor folyamatával kezdődött el a nők közéleti érvényesülése előtt álló akadályok eltakarítása. Magyarországnak szerencséje volt, mert – nyugat-európai viszonylatban – viszonylag hamar részesítette a társadalom nőtagjait a választójogban. Hazánk e téren megelőzte Franciaországot és Olaszországot (1945-ben kaptak e két országban a nők választójogot).

Bár Magyarország ismert okok következtében a 16. században lesodródott a Nyugathoz való társadalmi-gazdasági felzárkózás útjáról, de a nők közéleti szerepét, és annak megítélését illetően nem maradt el a mércének tekintett Nyugattól. Az már egy másik elemzés tárgya lehetne, hogy a rendszerváltás után miért nem sikerült megközelíteni a nyugati mintát (pl. a parlamentben a női képviselők arányát vagy a családon belüli erőszak büntetőjogi szankcionálását tekintve).

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

 

 

5 Tovább

Nők tavasza

Ezen a héten a One Billion Rising, azaz az Egymilliárd nő ébredése nevű esemény miatt ragadunk klaviatúrát. Február 14-én, csütörtökön a Föld 199 országában tiltakoznak táncos tömegrendezvényekkel a nőket érő erőszak ellen. Világszerte egymilliárd nő és gyermek érintett. Minden harmadik. Nem statisztikákkal szeretnénk azonban sokkolni, hanem rávilágítani a problémára, és ahogyan olvasóink már megszokhatták, a lehető legszélesebb körben körüljárni a témát. Milyen a nők helyzete ma Magyarországon? Melyek a pozitívumai és árnyoldalai? S végül, mit tehetünk, azért hogy jobb legyen? Tartsanak velünk a női egyenjogúság hetén!    

Amikor először írtam a nők erotikus tőkéjéről, a sikeres nőkről a világban, egyáltalán a magyar nők helyzetéről, karácsonyfadíszként akasztották rám a feminista jelzőt. A feminizmus ugyanis az emberek fejében gyakran a férfigyűlölettel egyenértékű. Ez tévedés. Az egyenjogúság nem zéróösszegű játszma, a feminizmus nem kirekesztő. Egy férfi sem lesz kevesebb azáltal, ha a nőknek jobb. Mi több, bizonyított tény, hogy minél több nő vesz részt a munkaerőpiacon, a gazdaságban, a politika világában, annál harmonikusabb egy társadalom, annál jobb a demokrácia minősége. A reakció azonban rávilágít arra, hogy még mindig hihetetlen sok tévhit és félelem övezi a női egyenjogúság témáját. Egy elemző központnak az a feladata, hogy megpróbálja megkeresni és feltárni ezeket a társadalmi gócpontokat. Ezért is keltette fel a figyelmünket a One Billion Rising. Az esemény ugyanis ezerszeres nagyítással mutat rá a problémára, és soha nem látott tömegeket mozgatott meg eddig világszerte az ügyért. Újszerű, modern, békés módon.

Senki nem erőszakkal akar ugyanis válaszolni az erőszakra. 199 országban egyazon napon, ugyanarra a zenére táncolnak egy táncot, nők és férfiak együtt a nőkért. A tánc közösséget teremt, nem kirekeszt, teret követel, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Világszerte hírességek, aktivisták, politikusok özöne csatlakozott Eve Ensler a Vagina monológok szerzőjének kezdeményezéséhez. Robert Redford, Jane Fonda, Herman von Rompuy, az Európai Tanács elnöke, vagy éppen az ausztrál miniszterelnök asszony, Julia Gillard. Idehaza Jaksity Kata, Bombera Krisztina, Bozsik Yvette, Kepes András, Kulka János, és még sokan civilek, akik csütörtökön táncukkal állnak az ügy mellé.

Hogy mennyiben fog ez az eseménysorozat változtatni a nők helyzetén? Törvényt teremt-e majd ott ahol nincs, vagy betartatja-e a törvényt ott ahol van? Mindenesetre többet tesz az ügyért, mint eddig valaha bármi. Soha ennyi ember nem szólalt fel a női egyenjogúság mellett. Ez önmagában elég ahhoz, hogy egyesek elgondolkozzanak. A gyakorlati változás nyilván lassabban fog végbemenni. Az év eleji indiai brutális csoportos nemi erőszak hozzájárult ahhoz, hogy felhívja a világ figyelmét arra, mennyire súlyos problémáról van szó. Ne higgyük azonban, hogy az erőszak csak a fejlődő országok és a háborús övezetek szüleményei, vagy, hogy megáll a nyugati világ határainál. Magyarországon is hetente egy nő belehal a bántalmazásba, anélkül, hogy különösebb figyelem vagy felháborodás övezné ezt a témát.

Magyarország még mindig sok tekintetben egy keleties, patriarchális társadalom. Kétségkívül sokan a világon a fél karjukat odaadnák a hazai lehetőségekért, mégis sok teendő van még a nemi egyenjogúság terén. Ezért kell újra meg újra foglalkozni ezzel a témával. Csak akkor van esély a rossz beidegződések megváltoztatására, ha beszélünk róla. Társadalmi szinten kell elérni, hogy elfogadhatatlan magatartás legyen az erőszak minden formája. Sokszor azonban ez egyáltalán nem is olyan könnyű. Hogyan beszéljünk nyíltan olyasmiről, amelyet rejtegetni igyekszenek az áldozatok, mert tabu, mert szégyen, mert nem számíthatnak a társadalom és a jogrend védelmére és megértésére?

Az indai férfiak tömegeinek tiltakozása egy olyan segélykiáltás volt, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az édesanyjukért, szerelmeikért, feleségekért és lánygyermekekért lepték el az utcákat. Furcsa módon, ez az Indiában „hétköznapinak” mondható eset ezúttal mérföldkőnek bizonyult. Odavonzotta az egész nyugati sajtó szemét és megtörte a hallgatást. Nem maradhat ugyanis örökké észrevétlen egy olyan jelenség, amelyik egymilliárd embert érint a földön. Ha 2012 az arab tavaszról szólt, biztosan állítjuk, hogy 2013 a nők tavasza lesz.

 

Ha szeretnél többet megtudni a projektről látogass el Facebook oldalunkra!

https://www.facebook.com/pages/M%C3%A9lt%C3%A1nyoss%C3%A1g-Politikaelemz%C5%91-K%C3%B6zpont/94208108737?v=wall

 

53 Tovább

Az új politikai évad elé

Elindul a 2013-as politikai évad....A Méltányosság immár 7. idényét kezdi meg, s mi mást, mint az idők változását jelzi, hogy először köszöntjük az olvasókat januárban a facebookon. Facebook persze jóval régebben létezik, csak - hogy is mondjam - mi nem nagyon léteztünk korábban a facebookon. De most már jó ideje igen.

Persze egy elemző cég munkája nem azon áll, milyen a viszonya a facebook-hoz (habár ezen a viszonyon állhatatosan javítani igyekszünk), hanem azon, milyen a teljesítménye, magyarán: milyen színvonalon elemez. Nos, ezt a legkevésbé sem nekünk kell eldöntenünk, ám azt elmondhatjuk: mit tartunk a teljesítmény egy lehetséges mércéjének.

Ezer közül a leginkább talán azt, hogy egy elemző cég csak leír-e, vagy fel is fedez valamit. Közelebb visz-e ahhoz, hogy azok, akik olvassák, jobban értsék a politikát. A minap egy kedves kommentálóm egy rádiószereplésem kapcsán azt írta: "nem mondott semmit". Ez persze egy vélemény, s ahogy elnézem, szép számmal vannak ezzel ellentétes vélemények is, de azért egy cégnek arra is figyelnie kell (sőt arra különösen), amikor kritika éri őt. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha még pontosabban tisztázzuk, mit és hogyan szeretnénk.

A mai nagyon turbulens időben a legkönnyebb lenne persze valamelyik oldalhoz közel húzódni. 2006 és 2010 között egy jobboldali politológus kolléga arról igyekezett meggyőzni e sorok íróját, hogy a Gyurcsány-korszakban nincs idő "objektív" írásokra, hiszen "helyzet van", s mindenkinek ki kell állnia a "hazugságok ellen"...Ma mások - persze az ellenkező oldalról - szintúgy arról győzködnek, nincs mód és idő a "hallgatásra", mert aki ezt teszi, a "diktatúrát" segíti. 

A magam részéről sem akkor nem osztottam, sem most nem osztom ezt a vélekedést.

Egy elemző(cég) dolga az, hogy - mint fentebb már leírtam - új törvényszerűségeket fedezzen fel, s abban nyújtson segítséget azoknak, akik olvassák, hogy jobban értsék a politikát. Nem csupán a magam, hanem a Méltányosság egész elemzői közössége nevében mondhatom ezt. Cégünk nem véletlenül választotta ezt a nevet. A méltányos elemzés még a legzordabb időkben is alapkövetelmény, amiből egy jottányit sem engedhetünk...

Viszont a 7.évad alapvető változásokat hoz életünkben. Ezt még csak sejtetni van módom, de sejtetni már sejtetem. Nem is olyan sokára a minket követők számos tartalmi és formabeli változással találkoznak majd, s azt reméljük: a változások kedvezőek lesznek. Belső "boszorkánykonyháinkban" már egy ideje ezeken a változásokon dolgozunk (remélem, az elemzések színvonalán ez nem látszik meg:-) 

A tervezett változásokkal van még egy nagyon fontos üzenetünk az olvasó számára.

A Méltányosság kezdettől következetesen agytrösztként határozza meg önmagát. Ezek a szervezetek Nyugat-Európában régóta ismertek, itthon azonban nehezen honosodnak; a legtöbb ilyen jellegű szervezet nem is nagyon nevezi ekként magát. Hogy ennek oka mi, nem tudom, s most itt nem is fontos. Az viszont annál fontosabb, hogy a változások révén még inkább erősíteni kívánjuk a Méltányosság think tank jellegét. Amikor eljön az ideje, meg is mondjuk majd, mely nyugati szervezetek mintáját követjük. Addig olvasóinkat emlékeztetjük: évek óta - ugyancsak rendületlenül - írjuk agytrösztfigyelőnket, s nem csak úgy "játszásiból", hanem azért, mert a nemzetközi agytrösztök világa, azok kutatási profilja állandó inspiráció és tanulás forrása számunkra.

Szóval kedves Méltányosság-szimpatizánsok és reménybeli kedvelők! "Harcos" kiállást ne tőlünk várjanak, illetve ne úgy várjanak, ahogy azt ma várni szokás.

Csery Péter és Nagy Attila Tibor friss írásaival termékeny évet mindannyiunknak!

0 Tovább

Best of Méltányosság 2012 – Köznevelés Projekt

Évzáró rendezvényeként a Méltányosság december 4-én megtartotta második oktatási konferenciáját a Történelemtanárok Egyletével közösen, Közoktatás és/vagy köznevelés címmel. A konferenciát megelőzően útjára indítottuk a Köznevelés Projektet, amelyben a Méltányosság elemzői járták körül a népszerű, de egyáltalán nem ellentmondásmentes kérdést, valamint külső szakértők vendégkommentárokban szóltak hozzá.

A sorozat beharangozója, egyben magyarázat arra is, miért fontos foglalkozni a kérdéssel. Az összes bejegyzés elérhető a Méltányosság-blogon:

http://polblog.postr.hu/kozneveles-vagy-kozoktatas

Mit gondolunk és mit NEM a jelenlegi közoktatásról. Paár Ádám írásából kiderül!

http://polblog.postr.hu/koz-nevel-es-a-koz-nevel-es

Paár Ádám az ATV Start című műsorában a konferencia kapcsán kifejtette, hogy a kormány oktatáspolitikája irányaiban sok szempontból jó, csak nem mindig illeszkedik a magyar társadalmi viszonyokhoz:

http://atv.hu/videotar/20121207_folyamatos_atalakitasban_a_kozoktatas

 

Vajon lehet-e a közt nevelni? Lehet. Csak nem mindegy hogyan! Hogyan?! Kiderül Csizmadia Ervin írásából!

http://polblog.postr.hu/lehet-e-a-kozt-nevelni

 

A Magyar Nemzet beharangozója a konferenciáról, amely megszólaltatja Paár Ádámot és idézi Csizmadia Ervin blogbejegyzését:

http://mno.hu/belfold/kozneveles-alaposan-folkavarnak-az-allovizet-1122100

 

A konferencián készült képek!

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151305474233738.497753.94208108737&type=1

 

Az esemény sajtóvisszhangja: http://www.meltanyossag.hu/node/2604

 A projekt záróbejegyzése és összegzése:

http://polblog.postr.hu/karacsonyi-bucsu

0 Tovább

Best of Méltányosság 2012 – Projekt Amerika

Az amerikai elnökválasztások előtt egy hónappal sorozatot indítottunk, amely a választásokon felül, azt kívánta bemutatni, mi az, amit tanulhatunk az Egyesült Államoktól. A kampányon túl Amerika kettős természete - a polarizáció és összetartozás együttes érvényesülése izgatott minket. Négy tematikus blokkra osztva mondanivalónkat, napi szinten jelentkeztünk elemzésekkel, vendégkommentárokkal érdekességekkel, valamint az összes vitát bemutattuk.

Sorozatunk beharangozója, a projekt paramétereivel:

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/project_amerika.pdf

 

Összefoglaló virtuális "Amerika-turnénk" tanulságairól. Itt minden bejegyzés külön-külön elérhető!

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/hf_egy_honap_amerikaval_10121120_.pdf

 

A stop.hu beszámolója a sorozatról:

http://www.stop.hu/kulfold/amerika-es-a-magyar-kozvelemeny-elszurtunk-valamit/1093888/

 

Az ATV élő választási műsorában Lakatos Júlia képviselte a Méltányosságot. Az egész éjszakás adás összefoglalóját itt lehet megnézni! 

http://atv.hu/videotar/20121108_amerikai_elnokvalasztas_osszefoglalo

 

Sorozatunk zárszava, amelyben végre kiderül mi a közös Matolcsy György és Alexis de Tocquevilleben!

http://polblog.postr.hu/zarszo-amerikarol-tocqueville-rol--es-matolcsyrol

 

Az ATV Amerika Választ című műsorának vendégeként Lakatos Júlia összegezte a választások eredményét és kitért a közeljövő várható eseményekre is.

http://atv.hu/videotar/20121112_amerika_valaszt_2012_11_09

 

 

 

 

0 Tovább

Best of Méltányosság 2012- A nyugattalan Magyarország; Variációk hagyományváltásra

Júniusban megjelent a Méltányosság ötödik kötete, A nyugattalan Magyarország címmel!

„Mit kezdjünk azzal, hogy visszatért a magyar történelem? Mit kezdjünk torz vitakultúránkkal és a nyilvánossággal? A kormányzás állapota körül vajon milyen teendőnk van? Mit kezdjünk az önismétlő gazdaságpolitikával, az olyan gazdasági függőségeinkkel, mint például az energiaimport? A mindezekbe belebetegedett társadalommal? Összességében, mit kezdjünk nyugattalanságunkkal? Ezt a kérdést jártuk körül könyvünkben külföldi példákhoz és saját történelmünkhöz folyamodva, hogy alternatívát kínáljunk arra, hogyan lehetne megközelíteni az általunk kívánatosnak tartott irányt.” – írtuk blogbejegyzésünkben: http://polblog.postr.hu/a-nyugattalan-magyarorszag-go-west

S, hogy mire jutottunk? Kiderül az alábbi szövegekből, interjúkból, no meg természetesen a könyvből!

Az ATV Start+ című műsorában Csizmadia Ervin - az MPK új könyve kapcsán - elmondta, hogy a Méltányosság nem pusztán az elmúlt két évet, de a rendszerváltás óta eltelt időszakot is történeti kontextusban értékelte. Ez a megközelítésmód jelenti egyben a cég elemzői specifikumát más cégekhez képest.

http://atv.hu/videotar/20120613_politikaformalo_hatas_a_jelenkorra

A stop.hu hírportál A nyugattalan Magyarországot „a könyvhét egyik legérdekesebb kiadványának” aposztrofálta. A cikkben Lakatos Júlia egyben röviden összefoglalja a cég filozófiáját, szemléletét is.

http://www.stop.hu/belfold/megoldasok-a-nyugatosodashoz/1051123/

A hazai közbeszédben álviták folynak, miközben szőnyeg alá söpörtük a társadalmat feszítő igazi problémákat – világított rá Novák Zoltán az ATV Start című műsorában a könyvben is szereplő torz magyar vitakultúráról beszélve.

 

http://atv.hu/videotar/20120605_lehet_e_tabu_egy_demokraciaban

 

Az Élet és Irodalom közölte a könyv záró fejezetét. Mivel a cikk teljes terjedelmében csak előfizetéssel érhető el, íme, egy kis ízelítő belőle!

„A politikában minden a hagyományon és annak megváltoztatásán múlik. Éppen ezért az alábbi cikk középpontjában a következő kérdés áll: miért nem sikerül, és hogyan lenne lehetséges hagyományt váltani a magyar politikában?”

http://www.es.hu/csizmadia_ervin;nyugat_vagy_nyugatossag;2012-05-30.html

 

Végül, de nem utolsó sorban. Képek a könyvbemutatóról!

 

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150990980713738.452736.94208108737&type=1

 

0 Tovább

Best of Méltányosság 2012- Állampolgári nevelés konferencia

A 2012-es évre való visszatekintésünk harmadik napján rátérünk a Méltányosság idei projektjeire, rendezvényeire!

A Méltányosság Politikaelemző Központ március 13-án konferenciát rendezett az állampolgári nevelés témakörében, amelyre szakértőket, és más cégek politikai elemzőit is meghívta.

http://polblog.postr.hu/lehet-e-jo-allampolgarokat-nevelni

A konferenciát komoly sajtóérdeklődés követte, az eseményről szóló beszámolókat itt lehet elolvasni!

http://www.meltanyossag.hu/node/2186

A konferenciáról készült képek:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150691716778738.425903.94208108737&type=3

 Azoknak, akik szeretnének mélyebben elmerülni a konferencia alapjául szolgáló szakmai anyagban. A Méltányosság oktatáspolitikai munkacsoportjának A tudás hatalom? A felsőoktatás helyzete Mr.o-on című tanulmánya:

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/kp_a_tudas_hatalom_120306.pdf

 

Egyáltalán miért fontos az állampolgári nevelés? Kiderül Csizmadia Ervin cikkéből. Mivel az elemzés teljes terjedelmében csak előfizetéssel érhető el, íme, egy kis ízelítő!

„Nyugat-Európában a (politikai) nevelés történelmileg természetes, integráns adottság; Magyarországon sohasem volt – s ma sem – az. Pedig jó lenne, ha a magyar társadalom nem lenne „neveletlen” (kérem, véletlenül se illemhiánynak értsék e szót), de roppant nehéz lesz „megnevelni” (megint csak ne direkt ideo­logikus ráhatásra gondoljunk), még pontosabban: demokratává nevelni.” 

http://www.es.hu/csizmadia_ervin;demokraciaban_nevelni;2012-03-12.html

0 Tovább

Best of Méltányosság 2012 – Kohézió és kultúra

Visszatekintés 2012-re! Sorozatunk második napján a kohézió és kultúra témaköréből válogatunk!

Amikor minden párt „összefogásról” beszél vajon a kohézió csak jól csengő politikai hívó szó vagy elérendő gyakorlati cél is? Magyarországon, de még a térségben sem fedezték még fel a politikusok a társadalmi kohézió fejlesztésében rejlő lehetőségeket. (Majdnem) minden, amit tudni akartál a kohézióról Csery Péter tanulmányában!

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/kp_kohezio_120124.pdf

A Jobbik problematika visszatérő kérdés volt egész évben. De vajon beszélünk-e "jobbikul"? Avagy mit kezdjen a társadalom ezzel a hanggal? Lehet-e a szélsőségeseket nevelni? Paár Ádám írásából kiderül!

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/kp-beszeljunk-e_jobbikul_120424.pdf

 

Csizmadia Ervin az elmaradt integrációról írt. A magyar demokrácia társadalmi kohéziója ugyanis nyolc év uniós tagság után is rendkívül csekély. Pedig ha egyetlen politikai erő sem törődik a belső integráció minőségével, minőségi társadalom sem várható. Mi hiányzik ehhez?

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/F_IV-V__1_.pdf

 

Kollektív sikerélmény nélkül például igen nehéz összetartásra és együttműködésre ösztönözni egy társadalmat. Nagy Attila Tibor külföldi példákon keresztül világított rá a közösségi élmények kohézióteremtő erejére.

http://www.meltanyossag.hu/node/2381

 

Csery Péter és Lakatos Júlia tanulmánya a kulturális diplomáciáról egy gyakorlati példa arra milyen eszközökkel lehet elérni a küldő és belső megértés, kohézió növekedését. 

 http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/ip-kulturalis_diplomacia_120221.pdf

 

0 Tovább

Best of Méltányosság 2012 – Demokráciák és válságok

Mielőtt ténylegesen elkezdenénk az idei évet, a cég tavalyi szerepléseinek legérdekesebb momentumaiból válogatunk. De nem a szokásos (januártól decemberig) kronológiát alkalmazzuk, hanem 6 napon keresztül, 6 tematikus blokkba rendezve foglaljuk össze az MPK 2012-es évét. A mai első nap témája: Demokráciák és válságok.  

Kíváncsi vagy miért őrlődnek folyamatosan két malom között a „Nyugat-függő” országok és ez hogyan hat Magyarország sorsára? Vajon mi áll a konszolidáció útjában? Kiderül Csizmadia Ervin év eleji helyzetértékeléséből!

http://www.stop.hu/belfold/orban-utan-is-abrand-maradhat-a-konszolidacio/984903/

2012 végén a diáktüntetések hoztak teljesen új színt a hazai „tüntetés-palettán”, de az év nagy részében másfajta demonstrációknak voltunk tanúi. Jeskó József írása ezekről tudósít.

http://www.meltanyossag.hu/node/2095

Három agytröszt - egy téma! Csery Péter elemzésében a görög krízis külföldi értékeléseit hasonlította össze. Hogyan látta a külvilág az euro-válság epicentrumában levő országot, és mit tanulhatunk mi a görög példából?

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/tt_agytrosztok_a_valsag_nyom__ban_111227.pdf 

A nemzetközi irodalomban közismert kifejezés a „win-win”. Azt fejezi ki, hogy mindenki nyertes. De vajon mi van akkor, ha a világ különböző pontjain -  a nyertesek mellett - egyre több a vesztes? Csizmadia Ervin a „win –win” világ végéről.

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/02/03/csizmadia-orbanek-ide-vagy-oda-nehez-idok-varnak-rank/

0 Tovább

Méltányosság-blog

blogavatar

A blogon a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőinek bejegyzései olvashatók.

Utolsó kommentek