Ugyan kicsit megelőlegeztem a Neo Fm kimúlását, de ami késett nem múlt. A régi tulajdonos is küzdött, de még inkább figyelemreméltó az utána következő kb. egy hónapban feltűnt „vállalkozó”, aki a meggyötört rádiósoknak rendbehozatalt, a munka folytatását, és új projekteket ígért (saját sztárolását egyébiránt), azaz pénz-paripát-fegyvert.

Persze mindezek közül semmi sem valósult meg. A fellépő csodatevőben rövid ideig hittek a dolgozók, de fizetést nem kaptak - mert hisz nem rendeződött a konfliktus az NMHH-val. Furcsa indok, egy hónappal korábban azért is írtunk a Neo Fm befejezéséről, mert ezt a tartozást nem lehetett kezelni. S ha ez ilyen egyértelmű volt, ugyan miből gondolta az új tulajdonos, hogy neki elengedik? Mert pénze az nem volt, ezt azóta erősen alátámasztja a hír, mely szerint több vállalkozása is csődeljárás és végelszámolás alatt van.

Nem először látok hasonló történetet, amelyben bizonytalan pénzügyi háttérrel rendelkező rosszabb feltételeket biztosít a stábnak, mint a korábbi, aki legalább alkalmazottai felé lojális volt. Az új tulajdonos nem vállal sorsközösséget a régi stábbal, felelősnek sem érzi magát a kialakult helyzet miatt, ám racionálisan jogutódként csodát sem tehet.

Miért hisznek neki, miért hisz saját magának, és mit akar tulajdonképpen? – Ezekre a kérdésekre mindenki tudja a választ, csak épp fél bevallani. Hisznek neki, mert a remény hal meg utoljára. A vállalkozó hisz magának, mert ilyen vállalkozást már csak az vesz meg, akinek semmiféle önkontrollja nincs, és amit akar tulajdonképpen az a megmentő szerepének átélése, ha csak öt percre is. Gondoljanak bele 5 forintért cserébe eljátszhatják a főnököt, kioktathatnak olyan országos sztárokat, mint Boros Lajos meg Bochkor Gábor. Hát nem érné ez Önöknek is meg?

Mindig lesznek olyanok, akik öt perc hatalomért, és saját ábrándjaikért vállalják a főnök szerepet. Úgy tűnik a Neo Fm stábja ezúttal kellő tartással kikérték maguknak és felmondtak a „gazdának”.