Szirmák Erik bejegyzése:
A szakképzési rendszer átalakítása sok kritikát váltott ki. A bírálók többek között rámutattak arra, hogy az oktatási kérdésekben nem dominálhat kizárólag a piaci érdek. Természetesen senki nem kérdőjelezi meg, hogy a diákokat fel kell vértezni olyan piacképes tudással, amelyet a munka világában is alkalmazni tudnak. A problémát az jelenti, hogy az átalakítás egy olyan új szakképzési modellt eredményezhet, amelyben erősen megkurtítják a közismereti anyagot. Mindenesetre érdemes látni, hogy Magyarországon számos iparág szakmunkáshiánnyal küszködik, és egyre kevesebben választják az oktatás szakképzési formáját.
A 21. század oktatási rendszereiben a tudásalapú társadalom megteremtésére való törekvés szinte általános elvárásnak mondható. Viszont nem előnyös, ha az arányok felborulnak az oktatásban. A Fideszen belül is vita alakult ki a szakképzésre vonatkozó kerettantervben szereplő óráknak az aránya körül. Végül 33%-ban határozták meg a közismereti tantárgyakra szánt órakeretet. Ennek fényében több probléma is felmerülhet. Ha ezt az időkeretet heti lebontásban vizsgáljuk meg, akkor olyan tantárgyak esetében, mint a magyar nyelv, az irodalom és a történelem, az időkeret heti egyszeri 45 perce redukálódik. Ezzel a közismereti tantárgyakat oktató tanárok sorsa is kétségessé válik a szakiskolákban.
A szakképzés kialakítási fázisában is felmerült az a kritika, miszerint nem feltétlenül a pedagógiai elvek mentén alakítanák ki a szakképzésben résztvevők órarendjét. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete jelezte, hogy ha a szakképzési rendszer átalakítását a Nemzetgazdasági Minisztérium is felügyeli, akkor csupán a „számok” fognak dominálni, és a piaci szereplők kívánságára ott spórolnának a közismereti anyagban, ahol csak tudnak.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara erősen lobbizott a duális szakképzés németországi adaptálása érdekében. A modellről röviden annyit érdemes tudni, hogy az elméleti képzés mellett ugyanolyan hangsúlyos szerepet kap a szakmai gyakorlat, amelynek elvégzése két év alatt megtörténhet, tehát az iskola befejezése után akár 16-17 évesen is munkába állhatnak a frissen végzettek. A duális modell fontos eleme, hogy a gyakorlati képzés különböző szervezeteknél történik, ahol az iskola befejezését követően képesek lesznek elhelyezkedni. A második Orbán-kormány által meghonosított duális képzés több szempontból is eltér az eredeti német modelltől. Például Németországban a diáknak először egy céget kell találnia, amellyel szerződést köt, és a cég a képzés során állja a költségeket, mint jövendőbeli munkáltatója. A diákok a kilencedik évfolyamon a szakmai gyakorlati képzést a szakképző iskolában, vagy a gyakorlati képzés folytatására jogosult vállalatnál végezhetik majd el. Tehát megoldandó probléma, hogy a cégek a náluk gyakorlatot végző diákokat majd ténylegesen is alkalmazzák a jövőben is, és ne csupán a gyakorlati időszak alatt.
A „munkaalapú társadalom” víziója segítheti annak értelmezését, miért fontos a második Orbán-kormány számára a szakképzés. Az ún. „munkaalapú társadalom” eleme, hogy csak fogyasztásra nem lehet alapozni a gazdaságot, hanem a termelésre kell összpontosítania a makrogazdaságnak. Ennek a munkaalapú társadalomnak a részét képezheti a duális szakképzési modell, amelyik a fiatalokat minél hamarabb a munka világába állítaná, viszont sokkal kevesebb lexikális tudást kapnának. A problémát nehezíti, hogy a szakiskolákat választók egyharmada hátrányos helyzetű családból származik – így az új szakképzési rendszer a társadalmi integráció érdeke ellen hathat, ami viszont már rövidtávon is az ország versenyképességét veszélyezteti.
A célok érthetőek, az eszközök pedig „magyar specifikusak”, így természetesen a szakképzésnek a magyar viszonyokra kell reagálnia, de ennek megfelelően nem is várható el egy németországi szintű ipari szaktudás elterjedése. Érdemes lenne viszont arra is törekedni, hogy minél többen tudják: ”hogy dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. De nem árt tudatosítani, hogy a sokoldalúan képzett, a nemzetközi téren versenyképes szakmunkás munkaerő kineveléséhez érdemes egynél több irodalomóra is.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa
Ha szeretnél többet megtudni a Köznevelés Projektről látogass el Facebook oldalunkra!
Nagy híve vagyok annak, hogy a téma mindig az utcán hever. Na jó, ezúttal egy platós teherautón csücsült. Hogy mi is? Szerdán a Mátyás-templom előtt két embernagyságú harangra és egy még nagyobb emelődarura lettem figyelmes. Épp a templomtorony harang-alakban kibontott ablakán készültek őket beemelni. Nosza, rögtön le is pattantam a buszról, mondván ilyet se lát mindennap az ember. A Szentháromság téren - némi forró tea kíséretében - kisebb tömeg gyűlt össze hozzám hasonló bámészkodókból és fotósokból. Még egy kínai tv-stáb is akadt. Önmagában az esemény spontán közösségteremtő ereje is megérne egy blogbejegyzést. Azonban mire fél órával később mindkét harang helyére került, tudtam, hogy a legfontosabb mozzanata aznapi felfedezésemnek a foglalkoztatással kapcsolatos.
Utolsó kommentek