Kaszára, demokraták? – Dózsa új népe

Sokak szerint a Gerald Ford és Jimmy Carter között folyó választási küzdelem is élmény volt a jelenlegi magyarországi kampányhoz képest. Holott tudnivaló, hogy az amerikai választók nem Ford beszédén rágták le mind a tíz körmüket, és nem is Carter szereplése során akadt meg torkukon a kólába dobott jégdarab. A jelenlegi magyar kormány máris úgy tesz, mintha megnyerte volna a választást, az ellenzék pedig képtelen lecsapni a labdákat, amelyeket a túloldalról buzgón adogatnak fel (Paks-paktum, Kósa-elszólás az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról stb.). Nem vagyunk elkényeztetve az innovatív, fiatalos szellemű, lendületes kampánnyal.

dózsa-paár.jpgSzerencsére akadnak kivételek. Itt van például a politikai élet friss üstököse, a Negyedik Köztársaság Párt, vagyis a 4K, amelyik a baloldali rendszerkritikát a patriotizmussal ötvözi. A párt trafik-ellenes kampányvideója magába sűríti az alternatív rendszerellenesség minden elemét. Amiben a 4K kampányvideója üdítő újdonság az Összefogás fősodorbeli, „szabadelvű úriemberes” arculatához képest, az a magyar múltra való hivatkozás: a nemzetiszínű zászlón kívül Dózsa György (idealizált) portréja szórólapon és karszalagon (felirat: „Dózsa népe. 1514-2014. Új lázadás”), persze az elmaradhatatlan (?) vörös szín mellett, magyaros-keleties zenei hangaláfestés, és az 56-os lyukas zászló imitálása. A videó azt üzeni, hogy 1514, 1848, 1956 és 2014 egyetlen történetté áll össze, és az elárult-elárvult forradalmak lángjának őrzésére ezek a pimaszul merész fiatalok jogosultak. Ezek a fiatalok nemcsak rendszerellenesek, hanem bátor módon azok: merik vállalni identitásukat, történelemszemléletüket, amelyben baloldaliság és hazafiság nem rivális, hanem komplementer értékek.

Egy dolog máris biztos: a 4K-nak sikerült egy csapással bevinni a köztudatba a Dózsa-évet. Persze, jellemző az is, hogy a politikai élet ellenzéki szereplői közül egy marginális pártnak jutott eszébe Dózsa neve, amelyik – Eötvös József, Petőfi Sándor és Ady Endre műveinek köszönhetően – nagyon éles társadalmi üzenetet hordoz (hogy történelmileg ez az üzenet reális volt-e vagy sem, az más kérdés). Ebből is kitűnik, hogy fantázia leginkább a kis pártoktól várható.

Ha nincs a kampány, talán az egyszerű választónak fel sem tűnik, hogy ebben az évben van az 1514-es parasztháború 500. évfordulója. Nem csodálkoznék, ha a 4K követelné (mint egykoron Ady), hogy állítsanak szobrot Dózsának, méghozzá a Szabadság téren! Garantált az ingyenes reklám

Paár Ádám

0 Tovább

Aki lenyomta a neonáci „válság-turistákat”

Az alábbi videofelvételnek köszönhetően egész Németország megismerte Patrick Dahlemann nevét. A 25 esztendős szemüveges politológus hallgató, aki Mecklenburg-Előpomeránia tartomány Torgelow városának szociáldemokrata önkormányzati képviselője, egy csapat neonácival szemben védelmezte meg városát.

A Balti-tenger partján fekvő, és az egykori NDK területéhez tartozó Mecklenburg-Előpomeránia a legszegényebb tartományok közé tartozik, a munkanélküliség évtizedek óta itt a legmagasabb (2013-ban 12%-os). Nem csoda, hogy a szélsőjobboldali, sőt neonáci mozgalmak igen aktívak. Amikor a neonácik a szélsőjobboldali NDP hívására megszállták a kisvárost, Dahlemann nem esett kétségbe, hanem példát mutatott kurázsiból: elment a gyűlésre. A szónok mikrofonhoz engedte, arra számítva: Dahlemann elutasítja majd a nyilvános vitát – elvégre az ilyen rendezvényen való fellépés politikailag nem korrekt. 

De Dahlemann-t nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon. Öt percen keresztül cáfolta a szélsőségesek demagóg állításait, miközben őszintén, korrekten beszélt a menekültek kérdéséről. A videón hallható a háttérben az összegyűlt neonácik harsány füttykoncertje. Dahlemann ma Németország hőse. És a mi hősünk is lehet. Megmutatta, hogyan lehet eredményesen küzdeni a szélsőségesek ellen. Nem a magyar értelmiség által unalomig szajkózott – és értelmetlen – elhatárolódása, hanem a proaktív fellépés és őszinteség a siker titka.

Paár Ádám

0 Tovább

A bajor sör földjén

Paár Ádám

Szeptember 15-én rendezték meg a bajor tartományi választást. Bajorországban kisebb izgalom övezi a választásokat, mint össznémet szinten, hiszen a magyar történelemből is jól ismert Wittelsbachok földjén, Erzsébet királyné ("Sissi") hazájában 1946 óta hagyományosan a jobbközép CDU regionális testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) adja a tartományi miniszterelnököt. A választáson tizenkét párt mérettette meg magát, és az induló szervezetek lefedték a teljes palettát, a szélsőjobbtól (Nemzeti Demokrata Párt) a szélsőbalig (Linke). Azonban valójában csak két párt: a jobbközép, konzervatív CSU és a balközép, szociáldemokrata irányultságú SPD között folyt a nemes versengés. A közvélemény-kutató intézetek kísérteties pontossággal találták el a végeredményt a két nagy pártot illetően: 45-48% közé tették a CSU eredményét, az SPD prognosztizált eredményei pedig 16-21% között szóródtak a különböző intézeteknél (hogy a CSU viszi el a leggazdagabb német tartományt, az nem is volt kétséges). Ezzel szemben a CSU a Landtag-helyek 47,7, az SPD 20,6%-át zsebelte be.

nemetbajor.jpg Horst Seehofer Christian Ude

0 Tovább

Méltányosság-blog

blogavatar

A blogon a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőinek bejegyzései olvashatók.

Utolsó kommentek