Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Időről időre előfordul, hogy politikai elemzőként nem mehetünk el szótlanul egy-egy jelentős személy vagy esemény mellett. Koncz Zsuzsa március 14-i koncertje egy ilyen alkalom. Ez esetben nem csupán egy gazdag előadói pályára szükséges felhívni a figyelmet, hanem a művésznő demokráciára nevelésben betöltött elévülhetetlen szerepének elismeréseként ragadunk tollat. Amikor ugyanis elemzéseinkben azt állítjuk, hogy a demokrácia, a tolerancia tanítható és tanulható, és az informális intézmények szerepét vizsgáljuk ebben, akkor egyebek mellett épp a kultúrára és annak képviselőire gondolunk. Azokra az művészekre, akik saját választott művészi kifejező eszközeikkel, filmben, könyvben, dalban, tükröt tartanak a társadalom elé. Koncz Zsuzsa dalai évtizedek óta félelmetesen éles tükrök, amelyek hol a szépet, jót és szerethetőt mutatják meg az országból, hol múltunk s jelenünk kényelmetlen, kellemetlen arcát, amit legszívesebben szőnyeg alá sepernénk. Koncz Zsuzsa emlékeztet minket arra, hogy a szabadság nem csak akkor érték, amikor nincs, és a sorok közül kell kiolvasni a lényeget.

„Lelked görcsös kis csomóit

Fel nem oldhatom

A szabadságot, mint jutalmat

Át nem adhatom”

Habár a világ sok tekintetben igencsak feje tetejére állt a rendszerváltás óta, Koncz Zsuzsa üzenete ma is pártok feletti igazságot hordoz. Bár kétségkívül útközben elágaztak sokaknak útjai, akik valaha nagyobb szabadságot szomjazva együtt hallgatták dalait. Az ismerős dallamok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megértsük politikai gyökereink azonosak. Az hogy sokan különböző értékeket tartanak előrébbvalónak szintén a demokrácia fontos része. Ha eltagadjuk a magunkétól különböző vélemények létjogosultságát, pontosan oda jutunk, amitől az ország szabadulni igyekezett 1990-ben. Mára láthatjuk, hogy 24 év alatt nem kerültünk közelebb ennek megértéséhez, talán azért, mert a rendszerváltást követően a „hogyan tovább?”-ra nem volt minta. Koncz Zsuzsa elindított egy folyamatot, de kevesen akadtak, akik hozzátettek volna. Nem alakult ki szabadság kultusz, és nem jöttek létre a lélekben-fejben szabad társadalmak olyan alapkövetelményei, mint a pártoktól, kormányoktól független civil szervezetek, amelyek az alulról jövő kezdeményezéseket csatornázták volna. Nem volt, aki ápolja ezt a gondolatot, és ez nem egyik vagy másik párt bűne. Ha valaha volt is valamiféle rendszerváltó érzelmi konszenzus, mára elkopott. Maradt az üres pártoskodás. Kérdezhetnénk Koncz Zsuzsát idézve, „Miért hagytuk, hogy így legyen?”

Lakatos Júlia

0 Tovább

Ilyen se lesz idehaza!

Ha már terítékre került a selfie-zés nem mehetünk el szó nélkül a vírusvideók jelensége mellett sem. A közösségi média térhódításával a politikai kampányok is elmozdultak a mosópor reklámok szintjéről. Ahogyan a nyolcvanas évek akciófilmjei mára nevetségesen lassúnak tűnnek a számítógépes animációval „dúsított” utódaikhoz képest, egy politikusnak vagy pártnak nem elég pusztán hitelesebbnek, meggyőzőbbnek, potensebbnek látszani az ellenfélnél. Valami más kell. Vér, könnyek, verejték.

A videó angol felirattal itt megtekinthető.

A maga idejében Winston Churchill egész jól rátapintott a lényegre. Felgyorsult világunkban egyre magasabb a választók ingerküszöbe, egyre több kell ahhoz, hogy átütő módon megszólítsák a szavazókat és eljusson  a politikusi üzenet a napi szintű információáramlás közepette. Egy 2013-as választási videó, amelyet a Német Fémipari Szakszervezet készített, épp ezért népszerű vírusvideókkal illusztrálta mondanivalóját. Történetesen azt, hogy minden meccsnek akkor van vége, amikor lefújják, még semmi sincs eldöntve, az utolsó pillanatban is lehet változtatni az álláson, feltéve és megengedve, hogy mindenki elmegy szavazni. Azt hiszem ilyen videót egyhamar nem látunk idehaza!

Lakatos Júlia

0 Tovább

Gondolatok a kampányfröcsögés elé

Lakatos Júlia írása

Válasz Török Gábor Apokalipszis holnap c. blogbejegyzésére

Kedves Gábor!

Legutóbbi blogbejegyzésedben mintha temetted volna a reményt, hogy valaha változás állhat be a hazai politikai közösség állapotában. A Méltányosság Politikaelemző Központ egyetért veled a tekintetben, hogy Magyarországnak súlyos lemaradást kell behozni a politikai tanulás terén, mégis engedd meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek írásodhoz.

Először is, nem kell azért bánatunkban rögtön felvágni az ereinket a golyóstollainkkal! Hogy idehaza nincs politikai tanulás? Ez nem is kevésszer nekünk is így tűnik. Nem erre vagyunk szocializálva. Nálunk az ismétlés a tudás anyja, újra meg újra visszatér a történelem és ugyanazon politikai logikához térünk vissza, mint akár száz éve. Elműködgetünk szépen szokott sémáink alapján, épp csak nem tudunk előrelépni. S habár egyetértek veled, hogy azért a politika az úr, mégsem hiszem, hogy ne lehetne másként. Persze nem egyik napról a másikra, nem azáltal, hogy elmegyünk szavazni, és négyévente íziben leváltjuk egyik vagy másik kormányt. Ha viszont nem oldja meg Magyarország problémáit az éppen aktuálisan utált kormánypárt leváltása (s ilyen tekintetben találó volt Orbán Viktor megjegyzése október 23-án, hogy szeretné látni azt a kormányt, amivel a magyarok elégedettek), akkor mi az, ami segíthet?

explosion-123690_640.jpg

0 Tovább

Méltányosság-blog

blogavatar

A blogon a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőinek bejegyzései olvashatók.

Utolsó kommentek